5. RÉSZ.
Krisztus tanit a hajóból: sok halak fogatások: Bélpoklos éd
gutaütött meggyógyulása: Bünbocsánati hatalom: Máténak hivatala: oka, milért
nem böjtölnek az ő tanitványai.
És lőn, hogy mikor a sokaság reá szorulna az * Isten beszédének
hallgatása okáért, ő áll vala a Genezáret tavánál
2. És látá két hajókat a vizen állani; a halászok * pedig
minekutánna azikból kiszállottak volna,
mossák vala az ő hálóikat.
3. És bémenvén egyik hajóba melly Simoné vala, kéré őtet, hogy egy
kevéssé a földtől beljebb vinné: és mikor leült volna, tanitja vala a sokaságot
a hajóból.
4. Minekutánna pedig megszünt volna a szólástól, monda Simonnak;
Vigyed a mélyre, és bocsássátok le a ti hálóitokat halfogásra.
5. És felelvén Simon, monda néki: Mester! jóllehet az egész
éjszakán fárasztottuk magunkat, és semmit nem fogtunk: mindazáltal a te
parancsolatodra levetem a hálót.
6. És mikor azt mivelték volna, halaknak nagy sokaságokat rekeszték
bé; szakadoz vala pedig az ő hálójok.
7. És intenek vala az ő társaiknak, kik a más ahjóban valának, hogy
eljőnének és nékik segitséggel lennének: Eljövének azért, és megtölték mind a
két hajókat, annyira hogy csaknem elmerülnének.
8. Mikor pedig ezeket látta volna Simon Péter, Jézusnak lábai
eleibe esék, mondván: Eredj el én tőlem: mert én bűnös ember vagyok, Uram!
9. Mert a félelem elfogta vala őtet, és mind azokat , kik ő vele
valának, a halaknak fogatások miatt, mellyeket fogtak vala.
10. Hasonlatosképen Jakabot és Jánost is a Zebedius fijait, kik
valának Simonnak társai. És monda Simonnak Jézus: Ne félj, ennekutánna
embereket * fogsz.
11. És ők mikor kivonták volna a hajókat a földre, mindeneket *
elhagyván követék őtet.
12. És lőn, hogy mior volna egy városban, jöve hozzá egy
bélpoklossággal teljes ember, és látván Jézust, arczal * leborulván, kéré őtet,
mondván: Uram, ha akarod megtisztithatsz engemet!
13. Jézus pedig kinyujtván kezét, illeté azt, mondván: Akarom,
tisztulj meg. És azonnal eltávozék tőle a bélpoklosság.
14. És ő megparancsolá néki, hogy azt senkinek ne mondaná: hanem
eredj el,. úgymond, mutasd meg magadat a Papnak, és vigy áldozatra való
ajándékot a te megtisztulásodért, a mint * Mózes parancsolta: hogy az nékik
legyen bizonyságul.
15. Annál inkább terjednek vala az ő felőle való beszédekm és nagy
sokaság gyül vala egybe, hogy hallgatná őtet, és általa meggyógyulának az ő
betegségekből.
16. Ő pedig félfelé menvén, vala a pusztákban, * és imádkozik vala.
17. És lőn némelly napon mikor tanitana, és ott ülnének a
Farizeusok és a törvénynek Doktorai, kik jöttek vala Galileának és Júdeának
minden faluiból és Jérusálemből; és az Úrnak hatalma volna ő vele a betegeknek
gyógyitásokra.
18. Imé akkor jövének, * valami emberek, kik ágyban hoznak vala egy
gutaütött embert; és igyekeznek vala azt bévinii, és Jézus eleibe tenni.
19. És mikor nem találtak volna helyet, honnét bévihetné azt, a
sokaság miatt, a házra hágának, és a ház fedelén általbocsáták azt mind
ágyastól közikbe, Jézus eleibe.
20. És látván azoknak hiteket, monda: Ember, megbocsáttattak néked
a te bűneid.
21. És kezdének az Irástudók és a Farizeusok magokban okoskodni
illyen módon: Kicsoda ez, hogy illyen káromlásokat szól? Kicsoda bocsáthatja
meg a bűnökt, hanem csak egyedül az Isten?
22. Jézus pedig mikor * látta volna az ő okoskodásokat, felelvén
monda nékik: Mit okoskodtok a ti szivetekben?
23. Mellyik könnyebb mondanom é: Megbocsáttattak néked a te bűneid;
vagy ezt mondanom: kelj fel és járj?
24. Hogy pedig megutdjátok, hogy az ember Fijának vagyon hatalma e
földön megbocsátani a * bünöket, (monda a gutaütött embernek:) Néked mondom,
kelj fel, és felvévén nyoszolyádat, eredj házadhoz!
25. És az mikor azonnal felkölt volna azoknak szemeik előtt,
felvévén az ő nyoszolyáját, mellyben feküdt vala, elméne házához, dicsőitvén az
Istent.
26. És az álmélkodás elfogá mind őket, és dicsőitik vala az Istent,
és bételének félelemmel, mondván: Bizony reménységünk kivül való dolgokat
láttunk ma.
27. Ezek után pedig kiméne, és láta egy Lévi nevü * Publikánust, ki
az adószedő helyen ül vala, és monda néki: Kövess engemet.
28. És az mindeneket elhagyván, felkele és követé őtet.
29. És Lévi nagy lakodalmat szerze néki az ő házánál; és vala ott
Publikánusoknak nagy sokaságok, és egyebeknek, kik ő velek letelepedtek vala.
30. A kik pedig azok közzűl Irástudók és Farizeusok valának,
zörgölődnek vala az ő tanitványai ellen, ezt mondván: Miért esztek és isztok a
Publikánusokkal és a bűnösökkel?
31. És felelvén Jézus, monda nékik: Nem szűkölködnek az *
egésségesek orvos nélkűl, hanem a betegek.
32. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a
megtérésre.
33. Azok pedig mondának néki: Mi az oka, hogy a János * tanitványai
gyakorta böjtölnek és imádkoznak, hasonlatosképen a Farizeusoknak tanitványai
is; a te tanitványid pedig esznek és isznak?
34. Ő pedig monda nékik: Avagy mivelhetitek é azt, hogy a
vőlegénynek baráti böjtöljenek, mig velek vagyon a vőlegény?
35. Eljőnek pedig a napok, mikor elvétetik ő tőlök a vőlegény,
akkor böjtölnek az napokban.
36. Mond vala pedig nékik példabeszéd által is: Senki nem toldja az
új posztó foltot az ó psoztóhoz: mert az újat is megszakasztja, és az ó
posztóhoz nem illik az új.
37. És senki nem tölti az új bort ó tömlőkbe: mert az új bor
megszakasztja a tömlőket, és a bor kiomol, s a tömlők is elvesznek.
38. Hamem az új bort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a kettő
megmarad.
39. És senki, a ki ó bort iszik, mindjárt új bort nem kiván inni:
mert azt mondja: Az ó bor egésségesebb.