6. RÉSZ.
Vetekedés a Szombatról: száradt kezü meggyógyittatik: Neveik az
Apostoloknak: Betegek gyógyittatnak: kik boldogok és boldogtalanok: Irgalmasnak
kell lenni; nem hirtelen itélni: Jó fa: Krisztus ígéjét hallgatni és
megtartani.
Lőn pedig, hogy az elsőhöz hasonló másod Szombaton * a vetéseken
menne által. És az ő tanitványai # szaggatják vala a gabonafejeket, és esznek
vala, azokat kezek között törvén.
2. Némellyek pedig a Farizeusok közzűl mondának nékik: Miért
mivelitek azt, a mit nem szabad Szombatnapokon mivelni.
3. És felelvén Jézus, monda nékik: Azt sem olvastátok é a mit Dávid
cselekedett, mikor * éheznék ő, és a kik vele valának?
4. Mimódon ment bé az Úrnak házába és a szent kenyereket vette és
megette, és adta azoknak is, a kik ő vele valának, mellyeket nem szabad vala *
megenni, hanem csak a Papoknak?
5. És ezt mondja vala nékik: az embernek Fija Ura a Szombatnak is.
6. Lőn pedig más Szombaton is, hogy ő bémenne a zsinagógába és
tanitana. És vala ott egy ember, kinek jobbkeze megszáradott * vala.
7. És leselkednek vala ő utánna az Irástudók és Farizeusok, hogy ha
Szombatnapon meggyógyitaná azt, hogy ő ellene találhatnának vádolást.
8. Ő pedig tudja vala azoknak gondolatjokat, és monda annak az
embernek, a kinek megszáradott vala a keze: Kelj fel, és állj elő. Az pedig
felkelvén előálla.
9. Monda azért nékik Jézus: Kérdelek titeket egy dologra: Szabad é
Szombatnapokon, jól vagy gonoszúl tenni valakivel? az embert megtartani, vagy
elveszteni?
10. És mikor azokat mind körűl elnézte volna, monda az embernek:
Nyujtsd ki a te kezedet. És az a képen cselekedék, és az ő keze megépüle mint a
másik.
11. Azok pedig megtelének balgatagsággal, és szólnak vala
egymással, mit cselekednének Jézussal.
12. És lőn azokban a napokban, elméne a hegyre imádkozni, és
ugyanott lőn az éjszakán, imádkozván az Istennek.
13. És mikor megvirradott volna, előszólitá az ő tanitványit, és
mikor azok közzűl választott volna tizenkettőt, * kiket Apostoloknak is neveze:
14. (Simont, kit neveze * Péternek és Andrást annak attyafiát,
Jakabot és Jánost, Filepet és Bertalant.
15. Mátét és Tamást, Jakabot az Alfeus fiát, és Simont, ki
neveztetik Zélótesnek.
16. Júdást a Jakab attyafitá, és Iskáriótes Júdást, ki is áruló
vala.)
17. Aláméne ő velek, és megálla a térföldön, és az ő tanitványinak
seregek, és a községnek nagy sokasága egész Júdeából és Jérusálemből, és
Tírusnak és Sídonnak tenger mellett való tartományából, kik jöttek vala, hogy
hallgatnák őtet, és meggyógyulnának az ő betegségekből.
18. És a kik gyötretnek vala tisztátalan lelkektől: és
meggyógyulnak vala.
19. És az egész sokaság igyekezik vala őtet * illetni: mert isteni
erő származik vala ő belőle, és mindeneket meggyógyit vala.
20. Ő pedig felemelvén szemeit az ő tanitványira, azt mondja vala:
Boldogok vagytok szegények; * mert tiétek az Isten országa.
21. Boldogok vagytok kik most * éheztek: mert megelégittettek.
Boldogok vagytok kik most # sirtok: mert nevetni fogtok.
22. Boldogok lésztek, mikor az emberek titeket gyűlölni fognak, és
mikor a gyülekezetekből kivetnek, és titeket szidalmaznak, és a ti neveteket,
mint gonoszt * kivetik az embernek Fijáért.
23. Örüljetek azon a napon és örvendezzetek: mert ímé a ti
jutalmatok bőséges mennyben: mert hasonlatosképen cselekedtek a Prófétákkal az
ő attyaik.
24. De jaj néktek gazdagoknak: mert elvészitek a ti *
vigasztalástokat.
25. Jaj néktek kik megtöltetek: * mert éhezni fogtok. Jaj néktek
kik most nevettek: mert sirni és jajgatni fogtok.
26. Jaj néktek, mikor minden emberek jót mondanak ti felőletek; mert
hasonlatosképen cselekedtek a hamis Prófétákkal az ő attyaik.
27. De néktek mondom hallgatóknak: Szeressétek a ti *
ellenségeiteket: jól tégyetek azokkal, a kik titeket gyülölnek.
28. Áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, * és imádkozzatok #
azokért, a kik titeket háborgatnak.
29. És a ki a te orczádat egy felől üti, forditsd * oda néki más
felől is: és attól, a ki felsőruhádat elveszi, ne tartsd meg alsóruhádat is.
30. Mindennek pedig, a ki tőled kér, adj; és * attól, a ki elviszi
marhádat, ne kérd vissza.
31. És a mint akarjátok hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti
is azon képen * cselekedjetek azokkal;
32. Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, * micsoda
kedvességtek lészen azért Istennél? mert a bűnösök is szeretik azokat, a kik
őtet szeretik.
33. És ha azokkal tésztek jól, a kik veletek jól tésznek, micsoda
kedvességtek lészen azért Istennél? mert a bűnösök is ugyanazont cselekeszik.
34. És ha azoknak adtok kölcsönt a kiktől gondoljátok hogy ismét
vehettek, micsoda kedvességtek vagyon azért Istennél? mert a bűnösök is a
bűnösöknek adnak kölcsönt, hogy hasonlókat végyenek.
35. Annakokáért szeressétek ellenségeiteket, és jól tégyetek, és
kölcsönt adjatok, semmit abból nem várván: és a ti jutalmatok sok lészuen, és
ama magasságos Istennek * fijai lésztek: mert ő jóltévő a háládatlanokkal és
gonoszokkal.
36. Legyetek azért irgalmasok * mit a ti Atyátok is irgalmas.
37. Ne itéljetek * és nem itéltettek: ne kárhoztassatok s nem
kárhoztattatok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik:
38. Adjatok, néktek is adattatik; jó mértéket, megnyomatott,
megrázott, és elfolyó mértéket adnak a ti kebeletekbe: mert azon mértékkel
mérnek egyebek néktek, a mellyel ti mértek.
39. Mond vala pedig nékik illyen példabeszédet: Valjon a vak
vezetheti * éa vakot? avagy nem mindketten a verembe esnek é?
40. Nem feljebb való a * tanitvány az ő Mesterénél, sőt inkább a
tanitvány tökéletes, ha az ő Mesteréhez hasonló.
41. Miért nézed pedig a te atyádfia szemében való * szálkát, a
gerendát pedig, melly a te saját szemedben vagyon, nem veszed eszedbe?
42. Avagy mimódon mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia! hadd vessem
ki a szálkát, melly a te szemedben vagoyn, holott te, a te szemedben való
gerendát nem látod? Te képmutató, ved ki először a gerendát a te szemedből, és
azután viselj arra gondot, hog kivessed a szálkát, melly a te atyádfia szemében
vagyon.
43. Nem jó fa az, a melly hitvány gyümölcsöt * terem, és nem gonosz
fa az, a melly jó gyümölcsöt terem.
44. Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről esmértetik meg: mert
a tövisről nem szednek figét, és a csipkéről nem szednek szőlőt.
45. A jó ember az ő szivének jó kincséből hoz elő * jót, és a
gonosz ember az ő szivének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szivnek
teljességéből szól az embernek szája.
46. Miért mondjátok pedig nékem, Uram! Uram! ha nem mivelitek, a *
mellyeket mondok?
47. Valaki én hozzám jő, és hallgatja az én beszédimet, és azokat *
megtartja, megmondom néktek mihez hasonló.
48. Hasonlatos valamelly házépitő emberhez, a ki ásta és mélyen
kivágta a követ, és fundamentomot vetett kősziklán; minekutánna pedig eljött az
árviz, megütközött a folyóviz abba a házba, de azt meg nem mozdithatta: mert
kősziklán fundáltatott.
49. A ki pedig hallgatta, és meg nem tartotta, hasonlatos az
emberhez, a ki csak a földön épitette házát fundamentom nélkűl, mellybe
megütközéka folyóviz, annakokáért azonnal elromlott, és lett annak a háznak
nagy romlása.