7. RÉSZ.

A Százados szolgája meggyógyittatik: az özvegy asszony fija feltámasztatik Nainban: János tanitványit küldi Krisztushoz: a bűnös asszony Krisztus lábait öntözi.

Mikor elvégezte volna pedig minden ő beszédit a község hallgatására, béméne Kapernaumba.

2. Egy Százados * vitéznek pedig szolgája gonoszt betegség miatt halófélben vala, melly néki kedves szolgája vala.

3. Az pedig mikor hallott volna Jézus felől, küldé ő hozzá a Zsidóknak Véneit, kérvén őtet, hogy jőne el és tartaná meg az ő szolgáját.

4. Azok pedig mikor Jézushoz mentek volna, nagy szorgalmatosan kérék őtet, ezt mondván, hogy méltó volna a kivel e jót tenné;

5. Mert szereti ugymond a mi nemzetségünket, és a zsinagógát is ő épitette nékünk.

6. Jézus azért megyen vala velek, és mikor immár nem messze volna a háztól, küldé ő hozzá a Százados barátit, ezt izenvén néki: Uram! ne fáraszd magadat; mert ugyan is nem vagyok méltó arra, hogy az én házamba jöjj.

7. Annakokáért magamat is nem itéltem méltónak, hogy hozzád menjek: hanem csak parancsolj beszédekkel, és meggyógyul az én szolgám;

8. Mert én is fejedelemség alatt való ember vagyok, és vitézlők vagynak az én birodalmamban, és ha egyiknek mondom: Erejd el, elmegyen: és a másiknak ha mondom: Jöszte, eljő, és ha szolgámnak mondom: Ezt miveled, azt miveli.

9. Ezeket mikor hallotta volna Jézus, álmélkodék azon; és hátra fordulván, mond az ő utánna való sokaságnak: Mondom néktek, hogy az Izráelben is nem találtam illyen nagy hitet.

10. És minekutánna haza mentek volna, a kiket oda küldött vala, egésségben találák a szolgákat, a ki beteg vala.

11. És lőn másodnapon, megyen vala Nain nevű városba: és az ő tanitványai sokan mennek vala ő vele, és nagy sokaság.

12. Mikor pedig közelitett volna a városnak kapujához, imé egy halottat hoznak vala ki, ki az ő annyának egyetlenegy fija vala, melly asszony özvegy vala és a városnak sok népe vala ő vele.

13. És az Úr reá tekintvén, könyörüle rajta, és monda: Ne sirj.

14. És mikor oda járult volna, illeté a koporsót, (azok pedig a kik viszik vala megállának) és monda: Ijfú, néked mondom, kelj fel!

15. És felüle a megholt, és kezde szólni, és ő megadá azt az ő annyának.

16. És elfogá mind azokat a félelem, és dicsőitik vala az Istent, ezt mondván: Bizony nagy * Próféta támadt mi köztünk, és bizony az Isten megtekintette az ő népét.

17. És kiméne ő felőle e hir az egész Júdeába, és a körűl való minden tartományba.

18. És a János tanitványai mind ezeket megmondák néki, ki az ő tanitványai közzűl kettőt * előszólitván:

19. Elküldé Jázushoz, mondván: Te vagy-é az a ki eljövendő * vala, vagy mást kell várnunk?

20. Mikor azért azok a férjfiak hozzá mentek volna, mondának: Keresztelő János küldött minket te hozzád, és ezt mondja: Te vagy-é az, a ki eljövendő vala, vagy mást kell várnunk?

21. Azon órában pedig sokakat szabadita meg a betegségekből, Isten ostoriból, tisztátalan lelkektől, és sok vakoknak adá meg szemek világát.

22. És felelvén Jézus monda nékik: Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, a mellyeket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát * vészik, a sánták járnak, a bélpoklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, és a szegényeknek az Evangyéliom prédikáltatik.

23. És boldog valaki én bennem meg nem botránkozik.

24. Mikor pedig elmentek volna a János követei, kezdé a sokaságnak János felől ezt mondani: Micsoda látni mentetek volt ki a pusztába, hogy szél miatt hajladozó nádat lássatok é?

25. De mi látni mentetek volt ki? hogy gyenge ruhákba öltözött embert látnátok é? Imé a kik rága öltözetben és gyönyörűségben vagynak, a Királyok palotáikban vagynak.

26. De micsoda látni mentetek vala ki? hogy Prófétát látnátok é? Bizony mondom néktek, hogy nagyobbat láttatok Prófétánál is.

27. Ez az a ki felől meg vagyon irva: Imé elbocsátom az én * követemet a te orczád előtt, ki megkésziti a te útadat előtted.

28. Mert mondom néktek, hogy azok között, kik asszonytól születtetnek, nincsen nagyobb * Próféta Keresztelő Jánosnál; de a ki legkisebb az Isten országában, nagyobb ő nálánál.

29. És mikor ezeket hallották volna az egész község és a Publikánsok, * kik a János keresztségével keresztelkedtek vala meg, az Istent igaziták.

30. A Farizeusok pedig és a Törvénytudók az Isten tanácsát * megveték ő magok ellen, mivelhogy meg nem keresztelkedének ő tőle.

31. Monda pedig az Úr: Mihez hasonlitsam azért e nemzetségnek embereit? és micsoda állathoz hasonlatosok?

32. Hasonlatosok a piaczon ülő * gyermekekhez, kik egymásnak kiáltanak, és ezt mondják: Sipoltunk néktek és nem szöktetek: Siralmas énekeket ének lettünk néktek és nem sirtatok.

33. Mert eljött Keresztelő János, ki sem evet kenyeret, sem ivott bort, és ezt mondjátok: Ördög vagyon benne.

34. Eljött az embernek Fija, ki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Imhol a dobzódó ember és részeges, a Publikánusoknak és a bűnösöknek barátjok.

35. De az Istennek bölcsesége megigazittatott minden ő fijaitól.

36. Kéré pedig őtet egy a Farizeusok közzűl, hogy ő vele ennék; annakokáért bémenvén a Farizeus házába, letelepedék.

37. És imé egy asszony, melly a városban bűnös vala, mikor megértette volna, hogy ő a Farizeus házában telepedett volna lakodalomhoz; drága kenetnek alabástromból csinált szelenczéjét elővevé.

38. És az ő lábainál hátúl megállván, sirva kezde könyhullatásával mosni Jézusnak lábait, és az ő fejének hajával törli vala meg, és csókolgatja vala az ő lábait, és a drága kenettel keni vala.

39. Mikor pedig látta volna azt a Farizeus, a ki őtet béhivta vala, monda magában: Ez ha Próféta volna, tudná kicsoda és minémü asszony volna, a melly őtet illeti: mert bűnös.

40. És felelvén Jézus monda néki: Simon, vagyon valami beszédem, mellyet mondjak néked: És az monda: Mester: mondjad.

41. Egy kölcsönöző embernek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel.

42. És mikor azok meg nem adhatnák, mind a kettőnek megengedé. E kettő közzűl azért, mond meg, mellyik szereti az inkább?

43. Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom hogy az szereti inkább, a kinek többet engedett meg. És Jézus monda néki: Igazán itélél.

44. És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod é ez asszonyt? Béjövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könyhullatásával öntözé az én lábaimat, és az ő fejének hajával törlé meg.

45. Engemet meg nem csókolál; ez pedig az időtől fogva, hogy béjöttem, nem szünt meg az én lábaimat csókolni.

46. Olajjal az én fejemet meg nem kented; ez pedig drága kenettel kené meg az én lábaimat.

47. Annakokáért mondom néked, hogy az ő sok bűnei megbocsáttatak néki: mert igen szeretett; a kinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.

48. És monda annak, megbocsáttattak néked a te bűneid.

49. És a kik együtt letelepedtek vala, kezdének köztök mondani: Kicsoda * ez, hogy a bűnöket is megbocsátja?

50. Monda pedig az asszonynak: A te hited tégedet * megtartott. Eredj el békességgel!