7. RÉSZ.
A Százados szolgája meggyógyittatik: az özvegy asszony fija
feltámasztatik Nainban: János tanitványit küldi Krisztushoz: a bűnös asszony
Krisztus lábait öntözi.
Mikor elvégezte volna pedig minden ő beszédit a község
hallgatására, béméne Kapernaumba.
2. Egy Százados * vitéznek pedig szolgája gonoszt betegség miatt
halófélben vala, melly néki kedves szolgája vala.
3. Az pedig mikor hallott volna Jézus felől, küldé ő hozzá a
Zsidóknak Véneit, kérvén őtet, hogy jőne el és tartaná meg az ő szolgáját.
4. Azok pedig mikor Jézushoz mentek volna, nagy szorgalmatosan
kérék őtet, ezt mondván, hogy méltó volna a kivel e jót tenné;
5. Mert szereti ugymond a mi nemzetségünket, és a zsinagógát is ő
épitette nékünk.
6. Jézus azért megyen vala velek, és mikor immár nem messze volna a
háztól, küldé ő hozzá a Százados barátit, ezt izenvén néki: Uram! ne fáraszd
magadat; mert ugyan is nem vagyok méltó arra, hogy az én házamba jöjj.
7. Annakokáért magamat is nem itéltem méltónak, hogy hozzád menjek:
hanem csak parancsolj beszédekkel, és meggyógyul az én szolgám;
8. Mert én is fejedelemség alatt való ember vagyok, és vitézlők
vagynak az én birodalmamban, és ha egyiknek mondom: Erejd el, elmegyen: és a
másiknak ha mondom: Jöszte, eljő, és ha szolgámnak mondom: Ezt miveled, azt
miveli.
9. Ezeket mikor hallotta volna Jézus, álmélkodék azon; és hátra
fordulván, mond az ő utánna való sokaságnak: Mondom néktek, hogy az Izráelben
is nem találtam illyen nagy hitet.
10. És minekutánna haza mentek volna, a kiket oda küldött vala,
egésségben találák a szolgákat, a ki beteg vala.
11. És lőn másodnapon, megyen vala Nain nevű városba: és az ő
tanitványai sokan mennek vala ő vele, és nagy sokaság.
12. Mikor pedig közelitett volna a városnak kapujához, imé egy
halottat hoznak vala ki, ki az ő annyának egyetlenegy fija vala, melly asszony
özvegy vala és a városnak sok népe vala ő vele.
13. És az Úr reá tekintvén, könyörüle rajta, és monda: Ne sirj.
14. És mikor oda járult volna, illeté a koporsót, (azok pedig a kik
viszik vala megállának) és monda: Ijfú, néked mondom, kelj fel!
15. És felüle a megholt, és kezde szólni, és ő megadá azt az ő
annyának.
16. És elfogá mind azokat a félelem, és dicsőitik vala az Istent,
ezt mondván: Bizony nagy * Próféta támadt mi köztünk, és bizony az Isten
megtekintette az ő népét.
17. És kiméne ő felőle e hir az egész Júdeába, és a körűl való
minden tartományba.
18. És a János tanitványai mind ezeket megmondák néki, ki az ő
tanitványai közzűl kettőt * előszólitván:
19. Elküldé Jázushoz, mondván: Te vagy-é az a ki eljövendő * vala,
vagy mást kell várnunk?
20. Mikor azért azok a férjfiak hozzá mentek volna, mondának:
Keresztelő János küldött minket te hozzád, és ezt mondja: Te vagy-é az, a ki
eljövendő vala, vagy mást kell várnunk?
21. Azon órában pedig sokakat szabadita meg a betegségekből, Isten
ostoriból, tisztátalan lelkektől, és sok vakoknak adá meg szemek világát.
22. És felelvén Jézus monda nékik: Elmenvén mondjátok meg Jánosnak,
a mellyeket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát * vészik, a
sánták járnak, a bélpoklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak
feltámadnak, és a szegényeknek az Evangyéliom prédikáltatik.
23. És boldog valaki én bennem meg nem botránkozik.
24. Mikor pedig elmentek volna a János követei, kezdé a sokaságnak
János felől ezt mondani: Micsoda látni mentetek volt ki a pusztába, hogy szél
miatt hajladozó nádat lássatok é?
25. De mi látni mentetek volt ki? hogy gyenge ruhákba öltözött
embert látnátok é? Imé a kik rága öltözetben és gyönyörűségben vagynak, a
Királyok palotáikban vagynak.
26. De micsoda látni mentetek vala ki? hogy Prófétát látnátok é?
Bizony mondom néktek, hogy nagyobbat láttatok Prófétánál is.
27. Ez az a ki felől meg vagyon irva: Imé elbocsátom az én *
követemet a te orczád előtt, ki megkésziti a te útadat előtted.
28. Mert mondom néktek, hogy azok között, kik asszonytól
születtetnek, nincsen nagyobb * Próféta Keresztelő Jánosnál; de a ki legkisebb
az Isten országában, nagyobb ő nálánál.
29. És mikor ezeket hallották volna az egész község és a
Publikánsok, * kik a János keresztségével keresztelkedtek vala meg, az Istent
igaziták.
30. A Farizeusok pedig és a Törvénytudók az Isten tanácsát *
megveték ő magok ellen, mivelhogy meg nem keresztelkedének ő tőle.
31. Monda pedig az Úr: Mihez hasonlitsam azért e nemzetségnek
embereit? és micsoda állathoz hasonlatosok?
32. Hasonlatosok a piaczon ülő * gyermekekhez, kik egymásnak
kiáltanak, és ezt mondják: Sipoltunk néktek és nem szöktetek: Siralmas énekeket
ének lettünk néktek és nem sirtatok.
33. Mert eljött Keresztelő János, ki sem evet kenyeret, sem ivott
bort, és ezt mondjátok: Ördög vagyon benne.
34. Eljött az embernek Fija, ki eszik és iszik, és ezt mondjátok:
Imhol a dobzódó ember és részeges, a Publikánusoknak és a bűnösöknek barátjok.
35. De az Istennek bölcsesége megigazittatott minden ő fijaitól.
36. Kéré pedig őtet egy a Farizeusok közzűl, hogy ő vele ennék;
annakokáért bémenvén a Farizeus házába, letelepedék.
37. És imé egy asszony, melly a városban bűnös vala, mikor megértette
volna, hogy ő a Farizeus házában telepedett volna lakodalomhoz; drága kenetnek
alabástromból csinált szelenczéjét elővevé.
38. És az ő lábainál hátúl megállván, sirva kezde könyhullatásával
mosni Jézusnak lábait, és az ő fejének hajával törli vala meg, és csókolgatja
vala az ő lábait, és a drága kenettel keni vala.
39. Mikor pedig látta volna azt a Farizeus, a ki őtet béhivta vala,
monda magában: Ez ha Próféta volna, tudná kicsoda és minémü asszony volna, a
melly őtet illeti: mert bűnös.
40. És felelvén Jézus monda néki: Simon, vagyon valami beszédem,
mellyet mondjak néked: És az monda: Mester: mondjad.
41. Egy kölcsönöző embernek két adósa vala: az egyik adós vala
ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel.
42. És mikor azok meg nem adhatnák, mind a kettőnek megengedé. E
kettő közzűl azért, mond meg, mellyik szereti az inkább?
43. Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom hogy az szereti
inkább, a kinek többet engedett meg. És Jézus monda néki: Igazán itélél.
44. És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod é ez
asszonyt? Béjövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig
könyhullatásával öntözé az én lábaimat, és az ő fejének hajával törlé meg.
45. Engemet meg nem csókolál; ez pedig az időtől fogva, hogy
béjöttem, nem szünt meg az én lábaimat csókolni.
46. Olajjal az én fejemet meg nem kented; ez pedig drága kenettel
kené meg az én lábaimat.
47. Annakokáért mondom néked, hogy az ő sok bűnei megbocsáttatak
néki: mert igen szeretett; a kinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.
48. És monda annak, megbocsáttattak néked a te bűneid.
49. És a kik együtt letelepedtek vala, kezdének köztök mondani:
Kicsoda * ez, hogy a bűnöket is megbocsátja?
50. Monda pedig az asszonynak: A te hited tégedet * megtartott.
Eredj el békességgel!