9. RÉSZ.
Az Apostolok elküldetnek prédikálni: Héródes vélekedése a Krisztus
felől: az öt kenyér csudája: ki legyen a Krisztus: kinek-kinek magát
megtagadni: Krisztust nem kell szégyenleni: ördöngös meggyógyittatik: ki legyen
nagyobb: a Samaritánusok: Krisztust be nem veszik: Krisztust mint kell követni.
Minekutánna pedig öszve * hivta volna Jézus az ő tizenkét
tanitványit, ada nékik erőt és hatalmat minden ördögök ellen, és minden
betegségek meggyógyitására.
2. És elküldé őket, hogy * prédkiálnák az Istennek országát, és
betegeket gyógyitanának.
3. És monda nékik: Semmit az útra ne vigyetek, se pálczákat, se
táskát, se kenyeret, se pénzt; se két-két ruhátok ne legyen.
4. És valamelly házba bémenéndetek, ott maradjatok, és onnét
menjetek ki.
5. És valakik bé nem fogadándanak titeket, kimenvén abból a
városból, még a port is verjétek le * lábaitokról, hogy az legyen ő ellenek
bizonyságul.
6. Kimenvén annakokáért, minden falukba bémennek vala, hirdetvén az
Evngyéliomot, és gyógyitván mindenütt.
7. Meghallá pedig Héródes * a negyedes Fejedelem mind azokat, a
mellyek lésznek vala ő általa; és magában kételkedik vala, mivelhogy némellyek
azt mondanák, hogy János támadott volna fel a halálból.
8. Némellyek pedig, hogy Illyést jelent meg; némellyek pedig hogy a
régi Próféták közzűl támadott volna fel valamelly.
9. És monda Héródes: Jánosnak én vettem fejét: Kicsoda pedig ez, a
ki felől én illyen dolgokat hallok? És igyekezik vala őtet látni.
10. Megtérvén * pedig az Apostolok, megbeszélék néki, a mellyeket cselekedtek
vala; és azokat maga mellé vévén, elméne # félfelé magánosan Bethsaida nevű
városnak puszta helyére.
11. Mellyet mikor a sokaság megértett volna, követé őtet: ő pedig
örömmel fogadá őket, és szól vala nékik az Isten országa felől; és a kik
gyógyulás nélkűl szűkölködnek, azokat meggyógyitja vala.
12. A nap pedig le kezdett vala menni, és a tizenkét tanitványok ő
hozzá járulván, mondának néki: * Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén, e
körűlvaló falukba és majorokba, oda oszoljanak, és eledelt találjanak: mert itt
puszta helyen vgyunk.
13. Ő pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni; ők pedig mondának:
ninsen nékünk több öt kenyerünknél és két halnál, hanem ha elmegyünk, és
veszünk magunk ez egész sokaságnak eledelt.
14. Mert valának ott mintegy ötezer férjfiak. Monda pedig az ő
tanitványinak: Ültessétek le őket minden rendbe ötvent-ötvent.
15. És a képen cselekedének, és letelepedének mind azok.
16. Minekutánna pedig vette volna az öt kenyreket és a két halakat,
mennybe felemelvén szemeit, megáldá azokat, és megszegé s adá a tanitványoknak,
hogy a sokaságnak eleibe adnák.
17. Evének azért és megelégedének mindnyájan; és felszedék a mi
darabok maradtak vala ő tőlök, tizenkét kosárral.
18. És lőn mikor ő maga imádkoznék, valának vele a tanitványok és
megkérdé őket mondván: Kinek * mond engemet a sokaság?
19. Ők pedig felelvén, mondának: Keresztelő Jánosnak: némellyek
pedig Illyésnek; némellyek pedig, hogy a régi Próféták közzűl támadott fel
valamelly.
20. És monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engemet? Felelvén pedig
Péter, monda: Az Istennek ama Krisztusának.
21. Ő pedig megfenyegetvén őket, megparancsolá, hogy senkinek ezt
nem mondanák.
22. Ezt mondván: Szükség az ember Fijának sokat * szenvedni és
megvettetni a Vénektől, a Papifejedelmektől és Irástudóktól, és megölettetni,
és harmadnapon feltámadni.
23. Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki akar engemet* követni,
tagadja meg magát, és minden napon vegye fel az ő keresztét és kövessen
engemet.
24. Mert valaki akarja az ő életét megtartani, * elveszti azt,
valaki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt;
25. Mert mit használ valakinek, ha mind e világot * megnyeri is; ő
magát pedig elveszti és magában kárt vall?
26. Mert a ki engemet és az én beszédemet szégyenli, * azt az
embernek Fija is szégyenli, mikor eljövénd az # ő dicsőségével, az Atyáéval és
a Szent Angyalokéval.
27. Mondom pedig néktek bizonnyal, hogy vagynak az itt állók közzűl
némellyek, kik a halált meg nem kóstolják, mignem meglátándják az Istennek
országát.
28. És lőn e beszédek után mintegy nyolczadnappal, Péter, Jánost és
Jakabot, mikor maga mellé vette volna, felméne a hegyre, hogy imádkoznék.
29. És az imádkozás közben az ő orczájának ábrázatja * elváltozék,
és az ő ruhája fejér és fénylő lőn.
30. És imé két férjfiak szólnak s beszélnek vala ő vele, kik
valának Mózes és Illyés.
31. Kik dicsőségben megjelenvén, beszélik vala az ő halálát,
mellyet Jérusálemben kellene néki megteljesiteni.
32. Péter pedig és a kik vele valánka, álom miatt megnehezedtek
vala: és mikor felébredtek volna, láták az ő dicsőségét, és ama két férjfiakat,
kik vele állanak vala.
33. És lőn mikor azok eltávoztak volna ő tőle, monda Péter
Jézusnak: Mester! Jó nékünk itt lennünk:csináljunk azért itt három hajlékokat,
egyet néked, egyet Mózesnek, és egyet Illyésnek, nem tudván mit mondana.
34. És mikor ő ezeket mondaná, felhő támada, melly őket
beárnyékozá: megfélemlének pedig, mikor a felhő őket befogta volna.
35. És szózat lőn a felhőből, melly ezt mondja vala: Ez amaz * én
szerelmes Fiam, őtet hallgassátok.
36. És minekutánna az a szózat lett volna, találtaték Jézus csak
maga. A tanitványok pedig vesztegségben lőnek, és semmit abban, a mit láttak
vala, senkinek akkor nem mondának.
37. És lőn másodnapon, mikor ők a hegyről leszállottak volna; sok
nép méne eleibe.
38. És imé egy a sokaság közzűl felkiálta, mondván: Mester! kérlek
téged, tekints az én fiamra: mert nékem egyetlenegyem.
39. És imé a lélek megragadja őtet, és hirtelen kiált, és őtet
szaggatja annyira, hogy tajtékot tur; és nehezen megyen el tőle, szaggatván
őtet.
40. És kérém a te tanitványidat, hogy kiüznék azt, de nem teheték.
41. Felelvén pedig Jézus, monda: Óh hitetlen és elfordult
nemzetség! meddig lészek köztetek, és meddig tűrlek titeket? Hozd ide a te
fijadat!
42. Mikor pedig oda vinné, azon közbe az ördög azt a földhöz üté és
szaggatni kezdé. Megdorgálá pedig Jézus a tisztátalan lelket, és meggyógyitá a
gyermeket; és megadá azt az ő attyának.
43. Álmélkodna vala pedig mindnyájan az Istennek nagyságos erején.
Mikor pedig mindenek álmélkodnának mind azokon, a mellyeket cselekeszik vala,
monda az ő tanitványinak:
44. Vegyétek be füleitekbe ezeket a beszédeket: Mert az embernek
Fija jövendőbe adattatik az embereknek * kezekbe.
45. Ők pedig nem értik vala e mondást és tőlök elrejtetett vala,
annyira hogy azt ne értenék, és félnek vala megkérdeni őtet e mondás felől.
46. Esék pedig vetekedés ő köztök, kicsoda volna köztök * nagyobb?
47. Jézus pedig látván az ő sziveknek gondolatját, egy kis
gyermeket megfogván, maga mellé állatá azt:
48. És monda nékik: Valaki e kis gyermeket magához fogadandja az én
nevemben, * engemet fogad magához: és valaki engemet béfogad, azt fogadja bé, a
ki engemet elbocsátott; mert a ki legkissebb mindnyájan ti köztetek, az ngy
lészen.
49. Felelvén pedig János, monda: Mester! látánk egy embert, ki a te
nevedben ördögöket * űz vala, és megtiltánk őtet, mivelhogy tégedet nem követ
mi velünk.
50. És monda néki Jézus: Ne * tiltsátok meg: mert a ki nincsen
ellenünk, mellettünk vagyon.
51. Lőn pedig mikor az idő elközelgetne, mellyben oda fel kellene
vitetnie, magát megbátoritá, hogy Jérusálembe menne.
52. És bocsáta követeket az ő orczája előtt, kik elmenvén bémenének
a Samaritánusoknak egy falujokba, hogy néki szállást szerzenének.
53. De azok őtet nem fogadák bé, * mivelhogy Jérusálembe menő
akaratját jelenti vala.
54. Mikor pedig ezt látták volna az ő tanitványai Jakab és János,
mondának: Uram! akarod-é hogy parancsoljunk, hogy tűz szálljon alá az égből, és
megeméssze ezeket, mint Illyés is * cselekedett?
55. De Jézus reájok fordulván megdorgálá őket, mondván: Nem
tudjátok minémü * lélek legyen ti bennetek:
56. Mert az embernek Fija nem azért jött, hogy elvesztené * az
embereknek lelkeket, hanem hogy megtartaná. Elmenének azért más faluba.
57. Lőn pedig mikor mennének, egy ember * monda az úton: Követlek
tégedet Uram, valahová menéndesz!
58. És monda néki: A rókáknak vagyon barlangjok, és az égi
madaraknak fészkek; de nincsen az ember fijának holott lehajtaná az ő fejét.
59. Monda pedig másnak: Kövess engemet: * Az pedig monda: Uram,
engedd meg nékem! hogy elmenjek először, és temessem el az én atyámat.
60. Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az ő
halottjaikat: Te pedig elmenvén hirdessed az Isten országát.
61. Monda pedig más is: Követlek tégedet, Uram! * de engedd meg
nékem először, hogy vegyek búcsút azoktól, kik az én házamban vagynak.
62. Monda pedig néki Jézus: Valaki az ő kezét az eke szarvára veti,
és azokra néz a mellyek ő utánna vagynak, nem alkalmatos * az Istennek
országára.