10. RÉSZ.

Hetven tanitványok küldetnek ki: a hitetlen városoknak jajjok: minn kelljen embernek örülni; ki legyen felebarátunk: Máriának és Márthának külömböző gondjok.

Ezek után pedig rendele az Úr más hetven tanitványokat is, és elküldé azokat kettőnként az ő orczája előtt, minden városba és helyre, a hova ő menendő vala.

2. Mondja vala azért nékik: Az aratásra való gabona jóllehet sok, * de a munkások kevesen vagynak: jérjétek azért az aratásnak Urát, hogy bocsássa ki az aratókat az ő gabonájába.

3. Menjetek el, * imé én elbocsátlak titeket, mint a bárányokat a farkasok közibe.

4. Ne hoirdozzatok erszényt, se táskát, se sarut; és az úton senkit ne * köszöntsetek.

5. Valamely házba bémentek, először ezt mondjátok: Békesség ez háznak!.

6. Hogyha léjend ott valaki békességnek fija, a ti békességtek azon marad; hogyha nem léjend, ti reátok tér.

7. Ugyanazon házban maradjatok * pedig, azt evén és iván, a mit ők előtökbe adnak: mert méltó a munkás # az ő jutalmára. Ne járjatok egy házról más házra.

8. És valamelly városba bémenéndetek és béfogadándanak titeket, azt egyétel, a mit előtökbe adnak.

9. És gyógyitsátok a betegeket a kik ott lejéndenek, és ezt mondjátok nékik: elközelitett * hozzátok az Isten országa.

10. Valamelly városba pedig bémenéndetek, és titeket bé nem fogadándanak, annak utczáira kimenvén, ezt mondjátok:

11. Még a port is, a melly reánk ragadott a ti várostokból, itt * köztetek letöröljük: mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Istennek országa elközelitett hozzátok.

12. Mondom pedig néktek, hogy a Sodomabelieknek állapotjok türhetőbb lészen ama napon, hogynem azé a városé.

13. Jaj néked Korázin: Jaj néked Bethsaida! mert ha Tírusban és Sídonban lettek volna azok az isteni erők, mellyek te benned lettek, régen zsákban és hamuban ülve megtértek * volna.

14. Annakokáért Tírusnak és Sídonnak türhetőbb lészen * állapotja az itéletben, hogynem néktek.

15. És te Kapernaum, melly mind az égig felmagasztaltattál, mind a pokolig lenyomattatol.

16. A ki titeket hallgat, engemet * hallgat: és a ki titeket megvet, engemet vet meg; és a ki engemet vet meg; azt veti meg, a ki elbocsátott engemet.

17. Megtérének pedig a hetven tanitványok nagy örömmel, ezt mondván: Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által;

18. Ő pedig monda nékik: Látom vala a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből.

19. Imé adok néktek hatalmat, hogy a kigyókon * és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.

20. De azon ne örüljetek, hogy az ördögök néktek engednek, hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek * felirattattak mennyben.

21. Azon órában örvendeze Jézus lelkében, és monda: Vallást teszek néked Atyám, mennynek és földnek Ura!, hogy ezeket elrejtetted a bölcsektől és * értelmesektől, és megjelentettes azokat a kicsiny gyermekeknek. Jól vagyon Atyám: mert ugy tetszett néked!

22. Mindenek nékem adattak * az én Atyámtól, és senki nem tudja kicsoda legyen a Fiú, hanem csak az Atya: és ki legyen az Atya # hanem csak a Fiú, és a kinek meg akarja ## jelenteni a Fiú.

23. És fordulván a tanitványokra, monda ő magoknak: Boldog szemek, a mellyek látják azokat, mellyeket * ti láttok.

24. Mert mondom néktek, hogy sok Próféták és Királyok kivánták látni a mellyeket láttok, de nem látták: és hallani a mellyeket hallotok, de nem hallották.

25. És ímé egy Törvénytudó felkele, kisértvén őtet, és mondván: Mester! mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?

26. Ő pedig monda annak: A törvényben mi vagyon megirva? mind olvasod azt?

27. Ama pedig felevén, monda: Szeressed a te Uradat Istenedet * teljes szivedből, teljes lelkedből és minden erődből és teljes elméből; és a te felebarátodat mint magadat.

28. Mona pedig annak: Jól felelél, ezt miveld. és * élsz.

29. Ama pedig akarván magát igazitani, monda Jézusnak: De kicsoda az én * felebarátom?

30. Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megyen vala alá Jérusálemből Jérikóba, és találkozék tolvajokkal, kik azt megfosztván és megsebesitvén elmenének, azt holtelevenen hagyván.

31. Történet szerint pedig megyen vala alá az úton egy Pap, ki azt látván elkerülé.

32. Hasonlatosképen egy Lévita is, mikor oda arra a helyre ment volna, és azt látta volna, elkerülé.

33. Egy Samaritánus is pedig * mikor az úton menne, juta a helyre, és azt látván könyörületességre indula.

34. És járulván hozzá, bekötözé annak sebeit, olajt és bort töltvén azokba, és azt felhelyheztetvén az ő barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és annak gondját viselé.

35. Másodnapon pedig el akarván menni, két pénzt kivévén, adá a Gazdának és monda néki: Viselj gondot erre, és valamit ezen felül reá költesz, én mikor megtérendek, megadom néked.

36. E három közzűl azért ki láttatik néked, hogy felebarátja volt annak, a ki a tolvajoknak kezekbe esett vala?

37. Ama pedig monda: Az a ki könyörült ő rajta: Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is a képen cselekedjél.

38. Lőn pedig, mikor az úton * menne, béméne ő egy faluba, egy Mártha nevü asszony pedig béfogadá őtet házába.

39. És ennek vala nénnye. ki neveztetik vala Máriának, ki Jézus lábainál leülvén, hallgatja * vala az ő beszédét.

40. Mártha pedig foglalatos vala a szüntelen való szolgálatban. Eljövén azért monda: Uam! nincsen é arra gondod, hogy az én néném elhagyott engemet, hogy csak én magam szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy nékem segéljen.

41. Felelvén pedig monda néki Jézus: Mártha! Mártha! szorgalmatos vagy és sokra igyekezel.

42. De egy a szükséges * dolgo: Mária pedig a jobb részt választotta, melly el nem vétetik ő tőle.