17. RÉSZ.
Botránkozások: megbocsátás: hit: haszontalan szolgák: tiz poklosok
gyógyittatnak meg: Krisztus eljövetele: Lót felesége.
Monda pedig a tanitványoknak: Lehetetlen dolgog, hogy botránkozások
* ne esssenek; de jaj annak a ki által esnek.
2. Jobb annak, ha egy nehéz malomkövet vetnek a nyakába, és ha a
tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közzűl megbotránkoztassam.
3. Őrizzétek magatokat; ha a te atyádfia vétkezéndik * ellened,
dorgáld meg őtet; és ha megtér bocsáss meg néki.
4. És ha egy napon hétszer * vétkezik ellened, és egy napon
hétszser te hozzád térénd, ezt mondván: Megbántam cselekedetimet; megbocsáss
néki.
5. És mondának az Apostolok az Úrnak: Neveljed a mi hitünket!
6. Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mennyi a mustármag, *
ezt mondanátok imé e szederfának; Szakadj ki gyökerestől és plántáltassál a
tengerbe, engedne néktek.
7. Kicsoda pedig ti közzűletek az, a kinek szántó vagy barom
legeltető szolgája vagyon, ki a mezőről megjött szolgájának ezt mondaná
mindjárt: Jer elő, ülj le!
8. Sőt inkább avagy nem ezt mondja é néki: Készits vacsorámra
valót, és hozzá készülvén szolgálj nékem; mig én eszem és iszom, és azután te
is egyél és igyál!
9. Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mivelte, a mit
néki parancsolt volt? Nem gondolom.
10. Ezenképen ti is, ha mind azokat megcselekedénditek is, a
mellyek néktek parancsoltattak, ezt mondjátok: Haszontalan * szolgák vagyunk:
mert a mit kellett cselekednünk, azt cselekedtük;
11. És lőn mikor menne Jérusálembe, általmegyen vala Samaria és
Galilea között.
12. És mikor egy faluba menne bé, jővének ő eleibe tiz bélpoklos *
férjfiak, kik távol megállának.
13. És felelemlék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj
rajtunk!
14. Ki mikor őket látta volna, monda nékik: Elmenvén, mutassátok
meg magatokat a * Papoknak. És lőn hogy mikor oda mennének, megtisztulának.
15. Egy pedig közzűlök, mikor látta volna hogy meggyógyult volna:
megtére dicsőitvén az Istent nagy szóval.
16. És arczal leborula az ő lábainál, hálákat adván néki; és ez
Samariabeli vala.
17. Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tizen tisztulának-é meg?
A kilencze pedig hol vagyon?
18. Nem térének hátra, hogy az Istennek dicsőséget adnának, hanem
csak ez idegen * nemzte.
19. És monda néki: Kelj fel, és menj el: a te hited tégedet
megtartott.
20. Mikor pedig megkérdetett volna a Farizeusoktól, mikor jőne el
az Istennek országa? felele néki és monda: Nem jő el ugy az Istennek országa,
hogy ember eszébe * vehetné.
21. És nem mondják ezt: Imé itt vagy imé amott vagyon; mert ímé az
Istennek országa ti bennetek vagyon.
22. Monda pedig a tanitványoknak: Eljő az idő, mikor kivántok látni
egyet az ember Fijának napjai közzűl, és nem látjátok.
23. És ezt mondják néktek: Ímé itt, vagy ímé * amott vagyon: de oda
ne menjetek, és azt ne kövessétek.
24. Mert miképen a fénylő villámlás, az ég alatt való egy *
tartományból az ég alatt való más tartományba fénylik; azonképen lészen az
embernek Fija is az ő napján.
25. De először sokat kell néki szenvednie * és megvettetnie e
nemzetségtől.
26. És miképen lett a Noé * idejében, azonképen lészen az ember
Fijának napjaikor is.
27. Esznek vala, isznak vala, feleségeket vesznek vala, és
házasságra adatnak vala mind a napig, a mellyen bément Noé a Bárkába; és eljöve
az Özönviz, és mindeneket elveszte.
28. Hasonlatosképen mint a Lót idejében is lett, esznek vala,
isznak vala; vesznek vala, adnak vala, plántálnak vala, épitenek vala.
29. A melly napon pedig kiment * Lót Sodomából, tüzes és kénköves
eső lett az égből, és mindeneket elvesztett.
30. Ezenképen lészen azon a napon, melly az embernek Fija
megjelenik.
31. Az napon ha valaki a háznak felette lészen, és az ő marhája a
házban, ne szálljon le annak elvitelére: és a ki a mezőn lészen azonképen ne
térjen hátra.
32. Emlékezzetek meg Lótnak * feleségéről.
33. Valaki igyekezik az ő lelkét * megtartani, elveszi azt; és
valaki azt elvesztendi, megeleveniti azt.
34. Mondom néktek, azon az éjszakán ketten * lésznek egy ágban; az
egyik felragadtatik, és a másik elhagyattatik.
35. Két asszonyok őrülnek együtt: az egyik felragadtatik: és a
másik elhagyattatik.
36. Ketten lésznek a mezőn; az egyik elvitettetik, és a másik
elhagyattatik.
37. És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? ő pedig monda nékik:
Valahol lejénd a * test, oda gyülnek a saskeselyük.