17. RÉSZ.

Botránkozások: megbocsátás: hit: haszontalan szolgák: tiz poklosok gyógyittatnak meg: Krisztus eljövetele: Lót felesége.

Monda pedig a tanitványoknak: Lehetetlen dolgog, hogy botránkozások * ne esssenek; de jaj annak a ki által esnek.

2. Jobb annak, ha egy nehéz malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közzűl megbotránkoztassam.

3. Őrizzétek magatokat; ha a te atyádfia vétkezéndik * ellened, dorgáld meg őtet; és ha megtér bocsáss meg néki.

4. És ha egy napon hétszer * vétkezik ellened, és egy napon hétszser te hozzád térénd, ezt mondván: Megbántam cselekedetimet; megbocsáss néki.

5. És mondának az Apostolok az Úrnak: Neveljed a mi hitünket!

6. Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mennyi a mustármag, * ezt mondanátok imé e szederfának; Szakadj ki gyökerestől és plántáltassál a tengerbe, engedne néktek.

7. Kicsoda pedig ti közzűletek az, a kinek szántó vagy barom legeltető szolgája vagyon, ki a mezőről megjött szolgájának ezt mondaná mindjárt: Jer elő, ülj le!

8. Sőt inkább avagy nem ezt mondja é néki: Készits vacsorámra valót, és hozzá készülvén szolgálj nékem; mig én eszem és iszom, és azután te is egyél és igyál!

9. Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mivelte, a mit néki parancsolt volt? Nem gondolom.

10. Ezenképen ti is, ha mind azokat megcselekedénditek is, a mellyek néktek parancsoltattak, ezt mondjátok: Haszontalan * szolgák vagyunk: mert a mit kellett cselekednünk, azt cselekedtük;

11. És lőn mikor menne Jérusálembe, általmegyen vala Samaria és Galilea között.

12. És mikor egy faluba menne bé, jővének ő eleibe tiz bélpoklos * férjfiak, kik távol megállának.

13. És felelemlék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!

14. Ki mikor őket látta volna, monda nékik: Elmenvén, mutassátok meg magatokat a * Papoknak. És lőn hogy mikor oda mennének, megtisztulának.

15. Egy pedig közzűlök, mikor látta volna hogy meggyógyult volna: megtére dicsőitvén az Istent nagy szóval.

16. És arczal leborula az ő lábainál, hálákat adván néki; és ez Samariabeli vala.

17. Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tizen tisztulának-é meg? A kilencze pedig hol vagyon?

18. Nem térének hátra, hogy az Istennek dicsőséget adnának, hanem csak ez idegen * nemzte.

19. És monda néki: Kelj fel, és menj el: a te hited tégedet megtartott.

20. Mikor pedig megkérdetett volna a Farizeusoktól, mikor jőne el az Istennek országa? felele néki és monda: Nem jő el ugy az Istennek országa, hogy ember eszébe * vehetné.

21. És nem mondják ezt: Imé itt vagy imé amott vagyon; mert ímé az Istennek országa ti bennetek vagyon.

22. Monda pedig a tanitványoknak: Eljő az idő, mikor kivántok látni egyet az ember Fijának napjai közzűl, és nem látjátok.

23. És ezt mondják néktek: Ímé itt, vagy ímé * amott vagyon: de oda ne menjetek, és azt ne kövessétek.

24. Mert miképen a fénylő villámlás, az ég alatt való egy * tartományból az ég alatt való más tartományba fénylik; azonképen lészen az embernek Fija is az ő napján.

25. De először sokat kell néki szenvednie * és megvettetnie e nemzetségtől.

26. És miképen lett a Noé * idejében, azonképen lészen az ember Fijának napjaikor is.

27. Esznek vala, isznak vala, feleségeket vesznek vala, és házasságra adatnak vala mind a napig, a mellyen bément Noé a Bárkába; és eljöve az Özönviz, és mindeneket elveszte.

28. Hasonlatosképen mint a Lót idejében is lett, esznek vala, isznak vala; vesznek vala, adnak vala, plántálnak vala, épitenek vala.

29. A melly napon pedig kiment * Lót Sodomából, tüzes és kénköves eső lett az égből, és mindeneket elvesztett.

30. Ezenképen lészen azon a napon, melly az embernek Fija megjelenik.

31. Az napon ha valaki a háznak felette lészen, és az ő marhája a házban, ne szálljon le annak elvitelére: és a ki a mezőn lészen azonképen ne térjen hátra.

32. Emlékezzetek meg Lótnak * feleségéről.

33. Valaki igyekezik az ő lelkét * megtartani, elveszi azt; és valaki azt elvesztendi, megeleveniti azt.

34. Mondom néktek, azon az éjszakán ketten * lésznek egy ágban; az egyik felragadtatik, és a másik elhagyattatik.

35. Két asszonyok őrülnek együtt: az egyik felragadtatik: és a másik elhagyattatik.

36. Ketten lésznek a mezőn; az egyik elvitettetik, és a másik elhagyattatik.

37. És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? ő pedig monda nékik: Valahol lejénd a * test, oda gyülnek a saskeselyük.