18. RÉSZ.

Hamis Biróról és özvegy asszonyról: Farizeusról és Publikánusról: Gyermekeké a mennyország: mindent eladni, és szegényeknek adni: Következendő halálát megmondja Krisztus, és a vaknak szeme világát megadja.

Monda pedig példabeszédet is nékik erről, hogy néki mindenkor * imádkozni kellene, és nem kellene abban megrestülniek.

2. Ezt mondván: Vala egy Biró egy néminémü vársoban, ki az Istent nem féli vala, és senkit nem becsül vala.

3. Vala pedig abban a városban egy özvegy asszony, melly ahoz méne mondván: Állj bosszut érettem az én ellenségemen.

4. Az pedig nem akará sok ideig; azután pedig monda ő magában: Jóllehet az Istent nem félem, és senkit nem becsülök.

5. Mindazáltal, mivelhogy nékem bántásomra vagyon ez özvegy asszony, megszabaditom őtet, hogy szüntelen reám járván ne untasson engemet.

6. Monda pedig az Úr: Halljátok mit mond e hamis Biró?

7. Az Isten pedig nem áll-é bosszut az ő választottiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha érettek való bosszuállását elhalasztja is?

8. Mondom néktek, megszabaditja őket hamar. Mindazáltal, az embernek Fija mikor eljövénd, avagy talál-é hitet e földön?

9. Monda pedig némellyeknek is, kik elhitték vala magokban, hogy ők igazak volnának, * és egyebeket semminek állitanak vala, illyen példabeszédet;

10. Két emberek mennek vala fel a templomba, hogy imádkoznának: az * egyik Farizeus, és a másik # Publikánus.

11. A Farizeus megállván, illyen módon imádkozik vala magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok ollyan mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák; vagy minémü im e Publikánus is;

12. Böjtölök kétszer egy héten, igazán megadom dézmáját minden marhámnak.

13. A Publikánus pedig távol állván, nem akarja vala szemeit is az égre felemelni, hanem veri vala mejjét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bünösnek!

14. Mondom néktek, alájöve ez az ő házához megigazittatva, inkább hogy nem amaz; mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; * és a ki megalázza magát felmagasztaltatik.

15. Hoznak vala pedig ő hozzá kis gyermekeket is, hogy azokat * illetné; mikor pedig ezt látták volna a tanitványok, megdorgálák azokat.

16. Jézus pedig mikor a kis gyeermekeket magához hivta volna, monda: Engedjétek hogy a kis gyermekek jöjjenek én hozzám; és őket meg ne tiltsátok: mert illyeneké az Istsennek országa.

17. Bizony mondom néktek: Valaki ugy nem veszi az Istennek országát mint a kis gyermekek, semmiképen nem megyen be abba.

18. Akkor megkérdé őtet egy a Főemberek közzűl, ezt mondván: Jó Mester! mit cselekedjem * hogy az örök életet vehessem?

19. Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engemet jónak? Nincsen senki jó, hanem csak az egy Isten.

20. A parancsolatokat tudod: * Ne paráználkodjál. Ne ölj. Ne orozz. Hamis tanubizonyságot ne mondj. Tiszteljed a te atyádat és anyádat.

21. Az pedig monda: Mind ezeket ifjuságomtól fogva megtartottam!

22. Jézus pedig ezeket hallván, monda néki: Még egyben vagyon * fogyatkozásod: Valami marhád vagyon add el, és osztogasd a szegényeknek, és kincsed lészen mennyországban: és jere kövess engemet.

23. Az pedig ezeket hallván igen megszomorodék: mert igen gazdag vala.

24. És mikor látta volna Jézus, hogy az igen megszomorodott volna, monda: Melly nehezen mennek bé az istennek országába, a kiknek * pénzek vagyon:

25. Mert könnyebb a tevékek a tőnek fokán általmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bémenni.

26. A kik pedig ezeket hallották vala, mondának: Kicsoda idvezülhet tehát?

27. Ő pedig monda: A mellyek az emberek előtt lehetetlenek, az Isten * előtt lehetségesek.

28. Monda pedig Péter: Imé mi mindeneket elhagytunk, * és követtünk téged!

29. Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek: Senki nicsen ollyan a ki elhagyandja az ő házát * vagy szüléit, vagy atyafiait, vagy feleségét, vagy gyermekit az Isten országáért.

30. A ki sok jókat nem venne ez időben, a következendő világon pedig örök életet.

31. Jézus pedig mikor maga mellé vette volna a tizenkét tanitványokat, monda nékik: Ímé felmegyünk Jérusálembe és elvégezttnek mindenek az embernek Fija felől, a mellyek megirattattak * a Prófétáktól;

32. Mert a Pogányoknak * kezekbe adattatik, és megcsufoltatik, és bosszuságokkal illettetik, és megpökdöstetik.

33. És minekuttána őtet megosotorzzák, megölik: de harmadnapon feltámad.

34. Ők pedig ezekben semmit nem értenek; és e beszédek ő tőlök elrejtettek vala, és nem érték a mellyeket mond vala.

35. Lőn pedig, mikor ő közelgetne Jérikó városához, egy vak * ül vala az út mellett koldulván.

36. Mikor azért azt hallotta volna a melőleg elmenő sokaságot, tudakozik vala, mi dolog volna az?

37. Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus menne el azon.

38. És kiálta, mondván: Jézus Dávidnak fija könyörülj rajtam!

39. A kik pedig elől mentek vala dorgálják vala őtet, hogy hallgatna; ő pedig sokkal inkább kiált vala: Dávidnak fija, könyörülj rajtam!

40. Jézus pedig mikor megállott volna, parancsolá hogy hozzá hoznák azt; és mikor oda közelgetett volna, kérdé őtet.

41. Ezt mondván: Mit akarsz hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram! hogy az én szemem világa megjöjjön.

42. És Jézus monda néki: Láss, a te hited tégedet megtartott.

43. Azonnal azért annak szeme világa megjöve, és követi vala őtet, dicsőitvén az Istent; és az egész sokaság mikor ezt látta volna, adának dicséretet Istennek.