19. RÉSZ.

Zákeus hivattatik: Szolgálnak kereskedésre girák adatnak: Jézus bémegyen Jérusálembe, sirván megmondja a város veszedelmét: a vásárlókat kiűzi a templomból.

És bémenvén * Jérikóba, azon megyen vala el.

2. És imé vala egy ember, ki nevéről hivattatik vala Zákeusnak, ki a Publikánusoknak Előljárók vala, és az gazdag vala.

3. És igyekezik vala látni, ki volna a Jézus; de a sokaságtól nem láthatja vala; mivelhogy állapotja szerint kis ember vala.

4. És elől elfutván felhága egy figefára, hogy őtet megláthatná; mert azon kell vala néki elmenni.

5. Minekutánna pedig oda a helyre jutott volna, feltekintvén Jézus látá őtet, és monda néki: * Zákee! hamar szállj alá: mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.

6. És sietséggel leszálla, és nagy örömmel fogadá őtet.

7. És mindenek mikor ezt látták volna, zúgolódnak vala, ezt mondván: hogy ő bűnös emberhez ment volna bé, hogy szállása ott lenne.

8. Zákeus pedig előállván monda az Úrnak: Uram, imé minden jószágomnak felét a szegényeknek adom; és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.

9. Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége enneka háznak! mivelhogy ő is az Ábrahámnak fija;

10. Mert azért jött az embernek Fija, hogy megkeresse és * megtartsa, a mi elveszeett vala.

11. És mikor ezeket azok hallották volna, az úton mentében monda példabeszédet, mivelhogy közel volna Jérusálemhez, és mivelhogy azt állitanák, hogy azonnal megjelennék az Isten országa.

12. Monda azért: Egy nemes ember elméne messze való tartományba, hogy venne magának országot, és megtére.

13. Előszólitván azért tiz szolgáit, ada nékik * tiz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek mig megjövök!

14. Azon városnak pedig lakosai gyülölik vala őtet, és küldének követeket utánna, ezt mondván: Nem akarjuk hogy ő urlakodjék mi rajtunk.

15. És lőn, mikor megjött volna az ország vétele után, hivatá az ő szolgáit magához: a kinek a pénzt adta vala; hogy megtudná, ki mint kereskedett volna.

16. Eljöve pedig az első, ezt mondván: Uram a te gírád tiz gírát nyert!

17. Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hiv, legyen * birodalmad tiz városokon.

18. És a második előjöve, mondván: uram, a te gírád öt gírát nyert!

19. Monda ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városokon!

20. Más is előjöve, mondván: Uram! imhol vagyon a te gírád, mellyet külön az én keszkenőmben kötve tartottam;

21. Mert féltem tőled, mivelhogy kegyetlen ember vagy; elvészed a mit nem te tettél el, és aratod azt is, a mit nem te vetettél.

22. Monda pedig annak: A te szádból itéllek * meg tégedet, gonosz szolga; tudtad hogy én kegyetlen ember vagyok, ki elvészem, a mit nem én tettem el, és aratom, a mit nem én vetettem.

23. Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, nyereséggel vettem volna azt meg?

24. És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, a kinek tiz gírája vagyon.

25. És mondának néki: Uram, tiz gírája vagyon annak!

26. És ő monda: Mert mondom néktek: Mindennek adatik a kinek vagyon: a kinek pedig * nincsen, még a mije vagyon is, elvétetik tőle.

27. Sőt ennek felette amaz én ellenségimet is, kik nem akarták hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és előttem öljétek meg őket!

28. És ezeket mondván, megyen vala elől, felmenvén Jérusálembe.

29. És lőn mikor közelgett volna Bethfagéhez és Bethániához, a hegyhez, melly hivattatik Olajfák hegyének, elkülde kettőt az ő tanitványai közzűl.

30. Ezt mondván: Menjetek el a faluba, melly ellentekbe * vagyon; mellybe bémenvén, találtok egy megkötött vemhet, mellyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide.

31. És ha valaki kérdénd titeket, miért oldjátok el? Ezt mondjátok annak: Mert az Úr szükölködik e nélkűl.

32. És elmenvén a kiket elküdött vala, ugy találák * a mint nékik mondotta vala.

33. És mikor a vemhet eloldanák, mondának nékik annak gazdáji: Miért oldjátok el a vemhet?

34. Ők pedig mondának: Mert az Úr szükölködik e nélkűl.

35. Elvivék azért azt Jézushoz. És az ő felsőruháikat a szamárnak vemhére vetvén, * Jézust reá helyhezteték.

36. És mikor ő menne, az ő felsőruháikat teritik vala az útra.

37. És mikor immár közelgetne az Olajfák hegyének lejtőjére, az örvendező tanitványoknak egész sokaságok kezdé dicsérni az Istent felszóval minden isteni erőkről, a mellyeket láttak vala.

38. Ezt mondván: Áldott a * Király, ki jött az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!

39. És némellyek a Farizeusok közzűl a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanitványidat!

40. És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, ha ezek megszünnek, a kövek * fognak kiáltani.

41. És mikor elközelgetett volna, a várost látván, sira azon.

42. Ezt mondván: Vajha * akár csak te eszedbe vehetted volna, vagy csak e te mostani napodon, a mellyek néked a te békességedre valók: de azok most elrejtettek a te szemeidtől;

43. Mert eljő az idő ellened, mellyben a te elelnségid te körülted palánkot épitnek, és körülvésznek tégedet, és mindenfelől megszoritanak.

44. És téged a földdel egyenessé tésznek; és a te fijaidat ottben: és nem hagynak te benned egy * követ más kövön, mivelhogy nem becsülted meg a te meglátogatásodnak # napját.

45. És bémenvén a templomba, kezdé kiüzni azokat, a kik árulnak és vésznek vala abban.

46. Mondván nékik: Meg vagyon irva: Az én házam imádságnak * háza; ti pedig tettétek azt latroknak barlangjokká.

47. És tanit vala minden napon a templomban. A Papifejedelmek pedig és az Irástudók, és a községnek Elei, igyekeznek vala * őtet elveszteni.

48. És nem tudják vala mit cselekednének: mert mind az egész község ő tőle függ vala, mivelhogy őtet hallgatnák.