21. RÉSZ.

Szegény özvegy asszonynak adakozó volta: a templom a Jérusálem romlásának ideje. Melly jegyek legyenek az utolsó ítélet előtt.

És mikor oda tekintett volna, látá hogy a gazdagok hányják az ő * ajándékokat a pénztartó ládába.

2. Láta pedig egy szegény özvegy asszonyt is, hogy abba két kis filléreket vetne.

3. És monda: Igazán mondom néktek, e szegény özvegy sokkal többet * vete a ládába, hogynem mint mind a többi;

4. Mert mind ezek, abból a mivel ők bővölködnek, vetettek ajándékot Istennnek: e pedig az ő szegénységéből minden élését, valamelly vala, oda veté.

5. És mikor némellyek mondának a templom felől, hogy szép kövekkel * és ajándékokkal ékesittetett volna meg, monda:

6. Ezeket látjátok-é? eljőnek a napok, mellyekben egy kő más kövön * nemmara, melly el nem romlana.

7. Megkérdék pedig őtet, ezt mondván: Mester! mikor lésznek ezek? és micsoda jelensége lészen, mikor következik, hogy mind ezek meglegyenek?

8. Ő pedig monda: Meglássatok * hogy meg ne csalattassatok: mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus: és az az idő elközelget. Ne kövessétek azért azokat.

9. És mikor hallándotok hadakat és pártütéseket, meg nem félemljetek; mert meg kell először ezeknek lenni, de nem lészen mindjárt végek.

10. Akkor monda nékik: Egy nemzetség más nemzetség ellen támad, és egyik ország a másik ország ellen.

11. És minden helyeken nagy földindulások lésznek, és éhségek s döghalálok, és rettegések, és az égből nagy jelek lésznek.

12. De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik, és titeket kergetnek, adván a Gyülekezetek eleibe, és * tömlöczökbe, Királyok és Tiszttartók eleikbe vitettek az én nevemért.

13. Ezek pedig néktek bizonyságul lésznek.

14. A ti szivetekben azért erősen eltökéljétek, hogy nem kell arról jó elein gondolkodnotok, mivel mentsétek * magatokat;

15. Mert én adok néktek * szájat és bölcseséget, mellynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok a kik magokat ellenetekbe vetik.

16. Elárultattok pedig még szüléitektől is, * atyátokfijaitól; és rokonitoktól, és barátitoktól; és megöletnek # némellyeket ti közzűletek.

17. És lésztek gyülölségesek mindenek előtt * az én nevemért.

18. De néktek fejeteknek hajszála * is nem vesz el.

19. A ti békességestüréstek által birjátok a ti lelketeket.

20. Mikor pedig látándjátok, hogy a seregektől kürölvétetik Jérusálem, akkor megtudjátok, hogy ejött az ő * elpusztulása.

21. Akkor a kik Júdeának tartományában lésznek, fussanak a hegyekre, és a kik közepette lésznek annak, kimenjenek abból, és a kik a mezőben lésznek, ne menjenek bé abba;

22. Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy bételjesedjenek mind azok, a mellyek * megirattattak.

23. Jaj pedig a nehézkes és szoptató asszonyoknak azokban a napokban; mert lészen nagy szükség e tartományban és harag a nép között;

24. És elhullanak fegyvernek éli miatt, és fogva vitetnek minden pogányok közzé; és Jérusálem tapodtatik a Pogányoktól, miglen bételnek a * Pogányoknak idejek.

25. Akkor lésznek jelek a * napban, a holdban, és a csillagokban: és a földön a Pogánynépeknek szorongattatások, tanácsokban való megfogyatkozásnak miatta, mivelhogy a tenger és a hab zúgni fog!

26. Az emberek is elámulnak a félelem miatt, és azokonak várások miatt, mellyek e földnek kerekségére következnek; mert az egeknek hatalmasságai megindulnak.

27. És akkor meglátják az embernek Fiját eljőni a felhőben, * hatalommal és nagy dicsőséggel.

28. Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket: mert elközelget a ti * váltságtok.

29. Monda pedig nékik e példabeszédet: Tekintsétek meg a figefát és minden fákat.

30. Mikor immár bimbózni kezdenek és azt látjátok, ti magatokból megtudjátok, hogy közel vagyon a nyár.

31. Ezenképen ti is mikor látjátok, hogy ezek meglésznek, tudjátok hogy közel vagyon az Istennek országa.

32. Bizony mondom néktek, hogy semmiképen e nemzetség el nem mulik, mignem mind ezek meglésznek.

33. Az ég és a föld * elmulnak, de az én beszédim # semmiképen el nem mulnak.

34. Megoltalmazzátok pedig magatokat, hogy valamikor meg ne nehezedjenek a ti sziveitek dobzódásnak, * részegségnek és e világi szorgalmatosságonak miatta; és nagy hirtelen reátok jöjjön az a # nap:

35. Mert mintegy tőr * úgy vészen körűl mindeneket, kik ez egész földnek szinén lakoznak.

36. Vigyázzatok * azért minden időben, kérvén hogy méltókká tégyen Isten titeket, kik eltávoztathassátok mind ezeket, a mellyek következnek; és megállassatok az ember Fija előtt!

37. Tanit vala pedig nappal a templomban: éjszakán * pedig kimenvén a hegyen vala, melly Olajfák hegyének neveztetik.

38. És az egész község reggel megyen vala ő hozzá, hogy őtet hallgatná a templomban.