22. RÉSZ.
Júdás Krisztust elárulja, Krisztus a szent Vacsorát szerzi:
buzgóságosan imádkozik, vérrel veritékezik: Pétertől megtagadtatik:
csufoltatik, veretik: megvallja, hogy ő Isten fija.
Elközelget vala pedig a Pogácsás * innep, melly mondatik Páskhának.
2. És a Papifejedelmek és Irástudók keresnek vala módos abban, *
mimódon őtet negölhetnék: mert félnek vala a községtől.
3. Béméne pedig a Sátán * Júdásba, ki vezeték nevéről Iskáriótesnek
neveztetik vala,ki a tizenkét tanitványoknak számok közzűl vala.
4. És elmenvén szóla a Papifejedelmekkel, * és a templomnak
Fejedelemivel, mimódon árulná el őtet nékik.
5. Kik örülnének; és fogadák, hogy pénzt adnának néki.
6. És ő fogadást tőn arról, és keres vala alkalmatosságot, hogy
őtet nékik kezekbe adhatná háboruság nélkül.
7. Eljöve pedig a Pogácsáknak napja, mellyen meg kell vala öletni a
* Húsvétibáránynak.
8. És elküldé Péter és * Jánost, mondván: Elmenvén készitségetk meg
nékünk a Húsvétibárányt, hogy azt együk meg.
9. Ők pedig mondának néki: Hol akarod hogy azt megkészitsük.
10. Ő pedig monda nékik: Ímé, minekutánna bémenéndetek a városba, elő találtok egy embert, ki egy korsó
vizet viszen: kövessétek azt abba a házba a mellybe bémenénd.
11. És mondjátok ezt annak a háznak gazdájának: Ezt mondja néked a
Mester, hol vagyon a vendégfogadó ház, a hol megegyem az én tanitványimmal a
Húsvétibárányt?
12. És ő mutat néktek szépen megékesitett nagy vacsoráló helyet:
ott készitsétek meg.
13. Elmenvén pedig, mindeneket ugy találának, * a mint nékik mondotta
vala: és elkésziték a Húsvétibárányt.
14. És mikor eljött volna az idő, letelepedék, és a tizenkét
Apostolok ő vele egyetembe.
15. És monda nékik: Nagy kivánsággal kivántam ez Húsvétibárányt
megenni veletek, minekelőtte én szenvednék.
16. Mert mondom néktek: én többé abban nem eszem, míglen
bételjesedik az Istennek országában.
17. És pohárt vévén, minekutánna
hálákat adott volna, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el ti magatoknak;
18. Mert mondom néktek: hogy én nem iszom a szőlőtőkének *
gyümölcséből, miglen eljövénd az Istennek országa.
19. És mindenekuttána * a kenyeret vette volna, és mikor hálákat
adott volna, megszegé és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek
adatik: Ez míveljétek az én emlékezetemre.
20. Hasonlatosképen a pohárt is, minekutánna vacsorált volna, ezt mondván: E poháér amaz
uj Testamentom az én véremben, melly ti érettetek kiontatik.
21. Mindazáltal ímé annak keze, * a ki engem elárul, velem vagyon
az asztalnál.
22. És jóllehet az embernek Fija elmegyen a mint * elvégeztetett:
de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik.
23. És ők egymás között kezdék kérdezni egymástól e dolgot ki volna
ő köüzöttök az, a ki azt mivelné?
24. Támada pedig erről is közöttök versengés, mellyik láttatnék
köztök nagyobbnak lenni.
25. Ő pedig monda nékik: A Pogányokon * uralkodnak az ő Királyaik,
és a kiknek aupkon birodalmak vagyon, jóltevőkenk hivattatnak:
26. Ti pedig nem ugy; hanem a ki legnagyobb köztetek, ollyan legyen
mint a ki legkisebb, és a ki fő, ollyan legyen, mint a ki szolgál;
27. Mert mellyik nagyobb, az-é a ki leül? De én ti köztetek ollyan
* vagyok, mint a ki szolgál.
28. Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én *
kisértetimben.
29. Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem országot;
30. Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és
* üljetek székeken, megitélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét.
31. Monda pedig az Úr: Simon! Simon! Ímé a Sátán kivánt titeket,
hogy megrostálna, * mint a gabonát;
32. De én imádkoztam éretted, hogy el ne foghyatkozzék a te hited;
te azért idővel megfordulván, a te atyádfiait erősitsed.
33. Ő pedig monda: Uram! te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind
a halálra menni!
34. Ő pedig monda néki: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a
kakas, mignem megtagadod * háromszor, hogy te nem ismertél engemet
35. És monda nékik: Mikor titeket elbocsátalak, erszény * nélkül,
táska nélkül és saru nélkül, volt e valami fogyatkozástok: Ők pedig mondának:
Semmi nem.
36. Monda azért nékik: De most a kinek erszénye vagyon elővegye
azt, hasonlatoképen a táskát is! és a kinek nincsen, adja el felsőruháját, és
vegyen szablyát
37. Mert mondom néktek, hogy még el kell én bennem végeztetni im ez
Irásnak, tudniillik És a gonosz emberek *
közzé számláltatott. Mert a mellyek én felőlem irva vagynak, # azoknak
végek vagyon.
38. Azok pedig mondának: Uram! ímé vagyon két szablya itt! Ő pedig
monda nékik: Elég.
39. És kimenvén, méne az ő * szokása szerint: az Olajfáknak #
hegyére; követék pedig őtet az ő tanitványai is.
40. Mikor pedig oda a helyre jutott volna, monda nékik:
imádkozzatok, hogy kisértetbe ne essetek.
*
41. És ő eltávozék ő tőlök mint amennyire kővel elhajthatnának, és
térdre esvén imádkozék.
42. Ezt mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt;
mindazáltal nem az én akaratom, hanem a te akaratok legyen!
43. Angyal jelenék pedig meg néki mennyből, ki őtet bátoritaná.
44. És mivelhogy nagy tusakodásban volna; buzgóságosban imádkozik *
vala, és az ő veritéke ollyan vala, mint a vérnek cspjei, melyek a földre
lehullanak vala.
45. És minekutánna felkölt
volna az imádkozástól, és az ő tanitványihoz ment volna, találá őket aludva a
szomosúság miatt.
46. És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel * és imádkozzatok,
hogy ne essetek kisértetbe.
47. És mikor még ezeket mondaná, ímé a sokaság, és az, a ki
mondatik vala Júdásnak, egy a tizenkettő közzűl előttök megyen vala, és közelge
Jézushoz, hogy őtet * megcsókolná.
48. Jézus pedig monda néki: * Júda! csókolással árulod-e el az
embernek Fiját?
49. Látván pedig azok, a kik ő körülte valának a mi következnék,
mondának néki: Uram! vágjuk-e őket fegyverel?
50. És egy * ő közzűllök vágá a Főpapnak szolgáját, és elvágá annak
jobb fülét.
51. Felelvén pedig Jézus monda: Elég eddig. És illetvén annak
fülét, meggyógyitá azt.
52. Monda pedig Jézus azoknak a kik ő hozzá mentek vala, a
Papifejedelmeknek, a templom Fejedeleminek és a Véneknek: Mint egy * gonosztévő
ember ellen jöttek-e, szablyákkal és fustélyokkal?
53. Lám minden napon ti köztetek voltam a * templomban, és a ti
kezeteket nem vetettétek én reám: de ez ama # ti órátok, és a setétségnek
hatalma.
54. Megfogván azért őtet, elvivék a Főpapnak * házába. Péter pedig
követi vala távol.
55. És mikor tüzet gerjesztettek volna a palotában, és mind együtt
leültek volna, Péter is leüle * ő velek.
56. És mikor őtet látta volna egy szolgálóleány, hogy a tüznél
ülne, szemeit reá vetvén, monda: Ez is ő vele vala.
57. Ő pedig megtagadá őtet, mondván, Asszony, nem ismertem őtet.
58. Egy kevéssel azután más látván őtet, monda: Te is azok közzűl
való vagy; Péter pedig monda: Ember, nem vagyok.
59. És ugymint egy óra mulva, más bizonnyal mondja vala, ezt
mondván: Bizony ez is azzal vala: mert Galileából való ez.
60. Monda pedig Péter: Ember nem tudom mit mondasz! És azonnal hogy
még ezeket mondaná, * a kakas szóla.
61. És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre; és megmelékezék
Péter azu Úr beszédéről, a mint néki szólott vala: Minekelőtte * a kakas
szóland, háromszor megtagadsz engemet.
62. És kimenvén Péter, sira nagy keservesen.
63. És azok, a kik együtt őrizik vala Jézust, csufolják vala,
vervén * őtet.
64. És mikor szemeit befedezték volna, arczul * csapdossák vala
őtet, és kérdezik vala őtet, mondván: Prófétáld meg kicsoda az, a ki tégedet
arczul vere?
65. És sok egyéb dolgokat, szidalmazván, mondának vala néki.
66. És minekutánna megviradott volna, egybegyüle a község Véneinek
rendek és a Papifejedelmek, és az Irástudók, és vivék őtet az * ő
gyülekezetekbe.
67. Ezt mondván: Avagy te vagy-e ama Krisztus? mond meg nékünk.
Monda pedig nékik: Ha megmondándom néktek, nem hiszitek.
68. Ha pedig titeket kérdéndelek is, ugyan nem feleltek nékem,
engemet is nem bocsátotok el.
69. Ez időtől fogva az embernek Fija ül * az Isten hatalmának
jobbja felől.
70. Mondának pedig mindnyájan: Te azért Istennek Fija vagy-é? Ő
pedig monda nékik: Ti kondjátok hogy én vagyok!
71. Azok pedig mondának: Micsoda kell több * bizonyság? Mert mi
magunk hallottuk az ő szájából.