4. RÉSZ.

Krisztus a Samariabeli asszonnyal beszél, és az igaz imádásról tanit: néki eledele micsoda: Samariabeliek hisznek ő benne: Egy udvari Főember fiját meggyógyitja.

Minekutánna azért eszébe vette volna az Úr, hogy a Farizeusok meghallották volna, hogy néki több * tanitványai volnának, és többeket keresztelne hogynem János:

2. (Jóllehet Jézus maga nem keresztel vala, hanem az ő tanitványai.)

3. Elhagyá Júdea tartományát, és elméne ismét Galileába.

4. Kell vala pedig néki * általmenni Samariának tartományán.

5. Méne azért Samariának városába, melly neveztetik Sikárnak, a * major meleltt, mellyet adott vala Jákób az ő fijának Józsefnek.

6. Vala pedig ott a Jákób forrása: Jézus azért elfáradván az úton való járásban, azon módon leüle a forrásnál: mert vala mintegy hat óra.

7. És eljöve egy Samariabeli asszony, hogy meritene vizet: és monda néki Jézus: Adj innom nékem.

8. Mert az ő tanitványai elmentek vala a városba, hogy eledelt vennének.

9. Monda azért néki az a Samariabeli asszony: Mimódon kérsz te, holott Zsidó vagy, én tőlem italt, ki Samariabeli asszony vagyon? mert a Zsidók * nem barátkoznak a Samariabeliekkel.

10. Felele Jézus és monda néki: Ha tudnád te az Istennek amaz ajándékát, és kicsoda legyen az, * a ki ezt mondja néked: Adj innom nékem: te kértél volna ő tőle és adott volna néked élő # vizet!

11. Monda néki az asszony: Uram! nincsen mivel meritened, a kút pedig igen mély; hol vennéd tehát azt az élő vizet?

12. Nemde nagyobb vagy e te a mi Atyánknál Jákóbnál, ki nékünk adta e kútat, mellyből ivott mind ő, mind az ő fijai, mind barmai?

13. Felele Jézus, és monda néki: A ki e vizben iszik, ismét megszomjuhozik;

14. Valaki pedig ijándik * abban a vizben, mellyet én adok néki, meg nem szomjuhozik örökké; hanem az a viz, mellyet én adok néki, lészen ő benne örök életre forró viznek # feje.

15. Monda néki az asszony: Uram, adjad nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjuhozzam, és ne jöjjek ide meriteni!

16. Monda néki Jézus: Menj el, hivjad a te férjedeet; és jöjj ide.

17. Felele az asszony és monda néki: Nincsen férjem. Monda néki Jézus: jól mondád, hogy: Nincsen férjem;

18. Mert öt * férjed volt; és a mostani nem férjed néked; ezt igazán mondád.

19. Monda néki az asszony: Uram, látom hogy Próféta * vagy te!

20. A mi atyáink ez hegyen imádták az Itent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jérusálemben vagyon az * a hely, hol az Istent kell imádni.

21. Monda néki Jézus: Asszony! elhidjed hogy eljő az óra, mellyben sem ez hegyen, sem Jérusálemben * nem imádjátok az Atyát.

22. Ti azt imádjátok a kit nem * tudtok; mi azt imádjuk, a kit utudnk: mert az idvesség # a Zsidók közzűl támadott.

23. De eljő az óra, és az most vagyon, mikor az igaz imádók imádják az Atyát lélekben és * igazságban: mert az Atya illyeneket keres, kik őtet imádják.

24. Az Isten Lélek; és a kik őtet imádják, szükség hogy lélekben és igazságban imádják.

25. Monda néki az asszony: Tudom hogy a Messiás eljő, ki mondatik Krisztusnak, és mikor az eljő, mindenekre megtanit minket.

26. Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki te veled szólok.

27. Azonközben pedig megjövének az ő tanitványai, és csudálkoznak * vala azon, hogy az asszonnyal beszélne; mindazáltal egy sem mondá: Mit keressz? Vagy, miért beszélsz az asszonnyal?

28. Elhagyá azért az asszony az ő vedrét, és elméne a városba, és monda a városbeli embereknek:

29. Jertek el, és lássátok az embert a ki megmondá nékem mindeneket, a mellyeket én * cselekedtem; valjon nem az-é ama # Krisztus?

30. Kimenének azért a városból, és menének ő hozzá.

31. Azonközben kérik vala őtet az ő tanitványai, ezt mondván: Mester, egyél!

32. Ő pedig monda nékik: Vagoyn nékem eledelem, mellyel * éljek, mellyet ti nem tudtok.

33. Mondának azért a tanitványok egymásnak: Valjon hozott e valaki néki eledelt?

34. Monda nékik Jézus: Az én eledelem ez, hogy annak akaratját tegyem, a ki engemet elbocsátott, és elvégezzem * az ő dolgát.

35. Nemde nem ezt mondjátok é ti: Még négy hónap vagyon, és azután aratás lészen? ímé, mondom néktek: Emeljétek fel a ti szemeiteket és lássátok meg a tartományokat: mert megértenek * az aratásra.

36. És a ki arat, jutalmát veszi, és takar gyümölcsöt az örök életre, hogy mind a magvető, mind az arató együtt örüljenek.

37. Mert ebben ama mondás igaz: Más a magvető, és más az arató.

38. Én elbocsátlak titeket annak aratására, mellyen ti nem munkálkodtatok; egyebek munkálkodtak, és ti az ő munkájokba állottatok.

39. Abból a városból pedig sok Samaritánusok hivének ő benne annak az asszonynak beszédéért, ki bizonyságot tett vala ő róla, ezt mondván: Bizony mindeneket megmondott nékem, a mellyeket cselekedtem.

40. Mikor azért ő hozzá mentek volna a Samariabeliek, kérék őtet hogy ő nálok maradna: és marada ott két népokon.

41. És sokkal többen hivének az ő maga beszédéért.

42. És annak az asszonynak ezt mondják vala: Immár nem a te beszédedért hiszünk: mert mi magunk * hallottuk és tudjuk hogy ez bizonnyal e világnak ama Megtartója a Krisztus.

43. Két napok elmulva peig kiméne onnét, és méne Galileába.

44. Mert Jézus maga bizonyságot tett vala arról, hogy a Prófétának nincsen tisztessége az * ő hazájában.

45. Mikor azért ment vona Galileába, befogadk őtet a Galileabeliek, mivelhogy látták volna mind azokat, a mellyeket cselekedett vala Jérusálemben az ünnep napon: mert azok is elmentke vala az Ünnepre.

46. Méne azért Jézus ismét Kánába, Galileának * városába, hol a vizet borrá változtatta vala. Vala pedig Kapernaumban egy Király udvarából való Főember, kinek fija beteg vala.

47. Ez mikor hallotta volna, hogy Jézus Júdeából Galileába ment volna, hozzá méne, és kéré őtet, hogy elmenne és meggyógyitaná az ő fiját; mert immár meg kezd vala halni.

48. Monda azért néki Jézus: Ha ti a jeleket és csudákat * nem látjátok, nem hisztek.

49. Monda néki az a Király udvarából való Főember: Uram, jere minekelőtte meghaljon az én fiam!

50. Monda néki Jézus: Eredj el, a te fiad él. Hive az ember a beszédnek, mellyet mondott vala néki Jézus; és elméne.

51. Mikor pedig immár menne, az ő szolgái eleibe jövének, és tudtára adák néki, ezt mondván: A te fiad él.

52. Megtudakozá azért ő tőlök az órát a mellyben megkönnyebbedett volna, és mondának néi; Tegnap mintegy hét órakor hagyá el őtet a hideglelés.

53. Eszébe vevé azért a gyermeknek attya, hogy a gyógyulás az órában lett volna, a mellyben Jézus ezt mondotta vala néki: A te fiad él. És hive mind ő s mind az ő egész háznépe.

54. E csudát tevé Jézus ismét másodszor, * mikor Júdeából Galileába ment volna.