5. RÉSZ.

Krisztus meggyógyitja a 38 esztendei beteget. Szombaton való dolgát menti: a Zsidók hitetlenségeket feddi.

Ezek után vala a Zsidóknak Ünnepek, és felméne * Jézus Jérusálembe.

2. Vagyon pedig Jérusálemben a baromvásárnak piaczán egy halastó, melly Zsidó nyelven Bethesdánek neveztetik, mellynek öt tornáczai vagynak.

3. Ezekben fekszik vala betegeknek, vakoknak, sántáknak, megszáradott embereknek nagy sokaságok, kik várják vala a viznek megmozdulását;

4. Mert az Istennek Angyala bizonyos időben leszáll vala a halastóba, és megháboritja a vizet: annakokáért valaki először a vizbe szállhatott annak megháborittatásra után, meggyógyul vala, akárminémü betegsége volna.

5. Vala pedig ott egy ember, ki harmincznyolcz esztendőtől fogva való betegségben fekszik vala.

6. Ezt mikor látta volna Jézus ott feküdni, és megesmérte volna hogy sok időtől fogva feküdt volna a betegségben, monda néki: Akarsz-é meggyógyulni?

7. Felele pedig az a beteg: Uram, nincsen senki, ki engemet a halastóba vinne mikor a viz megháborodik, hanem mig én oda megyek, addig én előttem más éri:

8. Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj.

9. És azonnal meggyógyula az az ember; és felvevé nyoszolyáját, és jár vala: azon a napon pedig Szombat vala.

10. A Zsidók azért mondának vala annak, a ki meggyógyult vala: Szombat vagyon, nem szabad néked a nyoszolyádat * hordoznod.

11. Felele nékik! A ki meggyógyita engemet, az mondá nékem: Vedd fel a te nyoszolyádat, és járj.

12. Megkérdék azért őtet: Kicsoda az az ember, a ki ezt mondá néked: Vedd fel a te nyoszolyádat, és járj?

13. Az pedig a ki meggyógyult vala, nem tudja vala, kicsoda volna: mert Jézus kiment vala a sokaság közzűl, a mely azon a helyen vala.

14. Azután találá őtet Jézus a templomban, és monda néki: Imé meggyógyultál, többé * nem vétkezzél, hogy gonoszbul ne legyen dolgod.

15. Elméne az az ember, és megmondá a Zsidóknak, hogy Jézus volna az a ki őtet meggyógyitotta vala.

16. És annakokáért háborgatják vala a Zsidók Jézust, és akarják vala őtet megölni, hogy ezt mivelte volna Szombaton.

17. Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálódik, * én is munkálódom.

18. Annál is inkább akarják vala azért a Zsidók őket megölni, mivelhogy nem csak megrontotta volna a Szombatot; hanem az Istent is saját Attyának mondotta volna, Istenhez magát egyenlővé tévén.

19. Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony bizony mondom néktek: Nem cselekedhetik a Fiu magától, hanemha látandja az Atyát * cselekedni: mert valamelyeket az cselekeszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiu is cselekeszi.

20. Mert az Atya szereti a Fiut, és mindeneket megmutat néki, a mellyeket ő maga cselekeszik; ezeknél nagyobb dolgokat mutat meg néki, annyira, hogy ti csudálkozzatok rajta.

21. Mert miképen az Atya támaszt halottakat és megelevenit, azonképen a Fiu is kiket akar, * megelevenit.

22. Mert az Atya nem itél senki, hanem e teljes * itéletet a Fiunak adta.

23. Hogy mindenek tiszteljék a Fiut, miképen tisztelik az Atyát: a ki nem tiszteli * a Fiut, nem tiszteli az Atyát, a ki azt elküldötte.

24. Bizony bizony mondom néktek: A ki az én beszédemet hallgatja * és hiszen annak, a ki engemet elbocsátott, örök élete vagyon, és a kárhozatra nem megyen, hanem általment a halálból az életre.

25. Bizony bizony mondom néktek: Eljő az idő, és most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fijának szavát; és a kik hallandják, élnek.

26. Mert miképen az Atyának vagyon élete ő magában, azonképen adta a Fiunak is, hogy legyen élete ő magában.

27. És az itéletre is adott néki méltóságot, mivelhogy embernek Fija.

28. Ne csudáljátok ezt: Mert eljő az óra, melyben mindenek, kik a koporsókban vagynak, meghallják * az ő szavát.

29. És a kik jókat cselekedtek, kijőnek az életnek * feltámadására; a kik pedig gonoszt cselekedtek, a kárhozatnak feltámadására.

30. Nem cselekedhetem én magamtól semmit: A mint én hallom, ugy itélek, és az én itéletem igaz: mert nem keresem az én akaratomat, hanem * az Atyának akaratját, a ki engem elbocsátott.

31. Ha én teszek * magam felől bizonyságot, az én bizonyságtételem nem illendő lészen.

32. Más az, a ki én felőlem bizonyságot tészen, * és tudom hogy igaz az a bizonyság, a mellyet én felőlem tészen.

33. Ti elküldöttetek Jánoshoz, ő is bizonyságot * tett az igazságról.

34. Én pedig nem keresem az embernek bizonyságát; de ezeket mondom, hogy ti megtartassatok.

35. Ő égő és világos szövétnek vala; ti pedig csak ideig akartatok * örülni az ő világának.

36. De nékem vagyon nagyobb bizonyságom a János bizonyságánál: mert a cselekedetek, melyeket az Atya reám bizott hogy azokat elvégezze, azok, mondom, a cselekedetek, mellyeket én cselekeszem, bizonyságot tésznek én rólam, hogy az Atya bocsátott * engemet.

37. Az Atya is, a ki engem elbocsátott, ő maga bizonyságot tett * én rólam; annak szavát sem hallottátok soha, nem pedig ábrázatják # nem láttátok.

38. És az ő beszéde nem marad ti bennetek: mert a ki elbocsátott, annak ti nem hisztek.

39. Tudakozzátok az * Irásokat: mert néktek ugy tetszik, hogy azokban örök életetek vagyon: és azok a melyek én rólam bizonyságot # tesznek.

40. Nem akartok pedig én hozzám jőni, hogy életetek * legyen.

41. Az emberektől nem veszek dicsőséget.

42. De tudom, hogy az Istennek szerelme nincsen ti bennetek.

43. És az én Atyámnak nevében jöttem, és nem vesztek bé engemet: ha más valaki jőnne a maga nevében, azt bevennétek.

44. Mimódon hihettek ti, holott egyik a másiktól vár dicsőséget, és a dicsőséget, mely csak az Istentől származik, nem keresitek.

45. Ne álllitsátok hogy én vádoljalak titeket az Atyánál; vagyon ki vádoljon titeket, tudniillik Mózes, a kiben ti reménységteket vetettétek.

46. Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek: mert én felőlem * irt ő.

47. Hogyha az ő irásinak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédimnek?