8. RÉSZ.
Krisztus a parázna asszonynak büneit megbocsátja: bizonyságot
tészen magáról és az Atyáról, és arról, ki legyen az Ábrahám fia és az igaz
szabados.
Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére.
2. És jó reggel viszontag a templomban jelen vala, és mind a
sokaság méne ő hozzá, és ülvén tanitja vala őket.
3. Vivének pedig ő hozzá az Irástudók, és a Farizeusok egy
asszonyt, kit paráznaságban találtak vala; és mikor azt előállatták volna
középben,
4. Mondának néki: Mester! Ez asszony találtatott szintén a
cselekedeten, mikor paráználkodnék.
5. A törvényben pedig Mózes * megparancsolta nékünk, hogy az
ilyenek kővel verettessenek agyon; te azért mit mondasz?
6. Ezt pedig mondják vala kisértvén őtet, hogy őtet vádolhatnák.
Jézus pedig aláhajolván, az ujjával ir vala a földön.
7. Mikor pedig szorgalmaztatnák a kérdéssel, felegyenesedék, és
monda nékik: A ki ti közzűletek bün nélkül való, az vessen először követ ő reá.
8. És viszontag lehajolván, a földön ir vala.
9. Mikor pedig ezekeet hallották volna, mivelhogy lelkiesméretek
vádolja vala őket, egymás után kimenének egyenként, elkezdvén a vénektől mind
az utolsóig, és csak egyedül Jézus marada, és az asszonyt középben állván.
10. Mikor pedig Jézus felegyenesitette volna magát, és senkit nem
látna az asszonynál egyebet, monda néki: Asszony, hol vagynak azok a te
vádolóid? senki nem kárhoztat-é téged?
11. És az monda: Senki nem Uram! Monda pedig néki Jézus: Én is *
nem kárhoztatlak téged: eredj el, és többé ne vétkezzél.
12. Ismét szóla azért Jézus nékik, mondván: Én vagyok e világnak
ama Világossága: * a ki követ engem, nem jár a setétben, hanem éleetnek világa
lészen annak.
13. A Farizeusok azért mondának néki: Te tészes magad felől *
bizonyságot, a te bizonyságtételed nem igaz!
14. Felele Jézus és monda nékik: Ha én magam tészek is magam felől
bionyságot, az én bizonyságtételem igaz: mert tudom honnét jöttem, és hová
megyek; ti pedig nem tudjátok honnét jöttem, és hová megyek.
15. Ti test szerint itéltek, én senkit nem itélek.
16. Hogyha itélek is én, az én itéletem igaz: mert én egyedül nem
vagyok, hanem én * és az Atya, a ki elküldött engem.
17. A ti törvénytekben is pedig meg vagyon irva, hogy két embernek
bizonyságtétele * erős.
18. Én vagyok a ki bizonyságot tészek magam felől, és bizonyságot
tészen én felőlem, a ki elbocsátott engem, * az Atya.
19. Mondának vala azért néki: Hol vagyon az a te Atyád? Felele
Jézus: Sem engemet nem esmértek, sem az én Atyámat; ha engemet esmértek, az én
Atyámat is esmérnétek.
20. E beszédeket mondá Jézus a kincstartó helyen, tanitván a
templomban, és senki nem fogá meg őtet: mert még el nem jött vala amaz ő *
órája.
21. Monda azért ismét nékik Jézus: Én elmegyek, és kerestek
engemet, * és a ti büneitekben meghaltok; a hová én megyek, ti oda nem
jöhettek.
22. Mondának azért a Zsidók: Nemde megöli-é magát, hogy ezt mondja?
A hová én megyek, ti oda nem jöhettek?
23. Akkor monda nékik: Ti innét alól valók vagytok, én onnét felül
* való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem vagyok e világból való.
24. azért mondám néktek, hogy meghaltok a ti büneitekben. Mert ha
nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok * a ti büneitekben.
25. Mondának azért néki: Te ki vagy? Akkor monda nékik Jézus: Az
vagyok, a minek eleitől fogva mondottam * néktek magamat.
26. Sokak volnának, a melyeket ti felőletek kellene szólnom és
megitélnem; de a ki engemet elbocsátott igaz az, és a melyeket én ő tőle
hallottam, * azokat szólom e világnak.
27. És nem vevék eszekbe, hogy ő az Atyáról szólna nékik.
28. Monda azért nékik Jézus: Mikor felmagasztaljátok az embernek
Fiját, akkor megesméritek hogy én * vagyok, és én magamtól semmit nem
cselekeszem, hanem a mint tanitott engem az Atya, azokat szólom.
29. Mert a ki engem elbocsátott, én velem vagyon, * nem hagyott
egyedül engem az Atya: mert én mindenkor azokat cselekeszem, a melyek néki
kedvesek.
30. És mikor ezeket mondaná, * sokan hivének ő benne.
31. Monda vala azért Jézus azoknaka Zsidóknak, a kik hittek vala
néki: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizony én tanitványaim lésztek.
32. És megesméritek az igazságot, és az igazság szabadosokká tészen
titeket.
33. Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és soha senkinek nem
szolgáltunk, mimódon mondod te: Ti szabadosok lésztek?
34. Felel nékik Jézus: Bizony bizony mondom néktek: Valaki bünt
cselekeszik, szolgája * a bünnek.
35. A szolga pedig nem marad mind örökké a házban; a fiú örökké ott
marad.
36. Azért ha a fiú megszabadit titeket, bizonnyal szabadosok
lésztek.
37. Tudom hogy Ábrahám magva vagytok; de engemet meg akartok *
ölni: mert az én beszédemnek nincsen helye nálatok.
38. Én azt szólom, a mit az én Atyámnál láttam, ti is azt
cselekeszitek, a mit láttatok a ti atyátoknál.
39. Felelének és mondának néki: A mi Atyánk Ábrahám. Monda nékik
Jézus: Ha Ábrahám fijai volnátok, az Ábrahám cselekedeteit * cselekednétek.
40. Most pedig igyekeztek engemet megölni, * oly embert, ki
igazságot szóltam néktek, melyet hallottam Istentől: Ábrahám ezt nem mivelte.
41. Ti a ti atyátoknak * cselekedeteit cselekeszitek. Mondának
azért néki: Mi paráznaságból nem nemzettünk: egy Atyánk vagyon, tudniillik az
Isten.
42. Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna néktek atyátok,
szeretnétek engemet: mert én az Istentől származtam és jöttem: mert én magamtól
nem jöttem, ő küldött engemet.
43. Miért nem esméritek az én szólásomat? Mert nem hallhatjátok az
én beszédemet.
44. Ti az ördög atyától * valók vagytok, és a ti atyátoknak
kivánságit # akarjátok teljesiteni. Az eleitől fogva ember öldöklő volt, és az
## igazságban nem állott meg: mert nincsen ő benne igazság. Valamennyiszer
hazugságot szól, az ő magájéból szól: mert hazug ő, és hazugságnak attya.
45. Ti pedig, mivelhogy én igazságot szólok, miért nem hisztek
nékem.
46. Kicsoda győzhetne meg engemeet ti közzűletek a * bűnről? ha
igazságot szólok, miért nem hisztek nékem?
47. A ki Istentől vagyon, hallgatja az Isten * beszédét; azért nem
hallgatjátok ti; mert Istentől nem vagytok.
48. Felelének azért a Zsidók és mondának néki: Nem igazán mondjuk-é
mi, hogy Samaritánus vagy te, és ördög vagyon benned?
49. Felele Jézus: Én bennem ördög nincsen, de tisztelem az én
Atyámat, és ti bosszusággal illettek engemet.
50. Én pedig nem keresem az én dicsőségemet: vagyon ki keressek és
megitélje.
51. Bizony bizony mondom néktek: Valaki az én beszédemet
megtartándja, soha halált * nem lát.
52. Mondának azért néki a Zsidók: Most vesszük eszünkbe, hogy ördög
* vagyon benned. Ábrahám megholt, a Próféták is megholtak; te pedig ezt mondod:
A ki az én beszédemet megtartja, a halált soha meg nem kóstolja.
53. Nagyobb vagy-é te a mi atyánknál Ábrahámnál, ki megholt? A
Próféták is megholtak; kicsodának állitod te magadat?
54. Felele Jézus: Ha én dicsőitem magamat, az én dicsőségem semmi;
az én Atyám az, * a ki engemet megdicsőit, a kit mondotok ti Istenteknek.
55. Noha nem esméritek őtet, én pedig esmérem őtet; és ha azt
mondándom hogy nem esmérem őtet, hasonlatos hazug lészek hozzátok; de őtet
esmérem és aző beszédét megtartom.
56. Ábrahám a ti atyáok nagy kivánsággal kivánta látni ezt az én
napomat, látta is, és örvendezett.
57. Mondának néki azért a Zsidók: ötven esztendőd nincsen még, és
Ábrahámot láttad?
58. Monda nékik Jézus: Bizony bizony mondom néktek: Minekelőtte
Ábrahám vona, én * vagyok.
59. Ragadozának azért * köveket, hogy ő reá hajigálnák: Jézus pedig
elrejté magát, és kiméne a templomból, általmenvén # ő köztök: és ilyen módon
elméne.