10. RÉSZ.

Krisztus a Farizeusat béreseknek, magát pedig jó pásztornak lenni megbizonyitja, melly miatt hasonlás indul közöttük, és ő hozzá követeket kapdosnak és meg akarják fogni: de kezekből kimenekedik.

Bizony, bizony mondom néktek: A ki a juhoknak aklokba nem az ajtón megyen bé, hanem másonnét hág bé, lopó és tolvaj az.

2. A ki pedig az ajtón megyen bé, a juhoknak pásztora az.

3. Ennek megnyitja az ajtót az ajtónálló, és a juhok annak szavát hallják, és az ő juhait neveken * nevezi, és azokat kiviszi.

4. És mikor kibocsátja az ő juhait, előttök megyen; és a juhok őtet követik; met az ő szavát esmérik.

5. Idegen pásztort pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem esmérik az idegeneknek szavokat.

6. E példabeszédet mondá nékik Jézus; azok pedig nem érték micsoda volna, a mit nékik szóla.

7. Jézus azért ismét monda nékik: Bizony bizony mondom néktek: Én vagyok a juhoknak amaz ajtajok.

8. Valakik én előttem jöttek, lopók és tolvajok *; de nem hallgatták, azokat a juhok.

9. Én vagyok amaz ajtó, én általam valaki bémenénd, megtartatik; és bémegyen s kimegyen, és jó füre találkozik.

10. A lopó nem egyébért jő, hanem hogy ellpoja, megölje, és elveszesse a juhokat; én azért jöttem hogy életek legyen, és bővölködjenek.

11. Én vagyok ama jó * pásztor: a jó pásztor az ő életét # adja a juhokért.

12. A béres pedig, és a ki nem pásztor, kinek nem tulajdonai a juhok, látván eljőni a farkast, elhagyja * a juhokat és elfut; a farkas pedig elragadozza és eloszlatja a juhokat.

13. A béres pedig elfut: mert béres, és nincsen néki gondja a juhokra.

14. Én vagyok ama jó pásztor; és esmérem az én juhaimat, és * esmértetem én is azoktól.

15. A mint esmér engem az Atya, én is esmérem az Atyát, és az én életemet adom a juhokért.

16. Más juhaim * is vagynak nékem, mellyek nem ez akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és az én szómat hallgatják. És lészen egy akol, és egy pásztor.

17. Annakokáért szeret engem az Atya; mert én az én életemet * letészem, hogy ismét felvegyem azt.

18. Senki nem veszi el én tőlem azt, hanem én magam tészem le azt * szabad akaratom szerint: vagyon hatalmam letenni azt, és vagyon hatalmam viszontag felvenni azt. E parancsolatot vettem az én Atyámtól.

19. Hasonlás támada azért ismét a Zsidók között e beszédekért.

20. Sokan pedig ő közzűlök ezt mondják vala: Ördög vagyon * benne és bolondoskodik. Miért hallgatjátok őtet?

21. Némellyek ezt mondják vala: E beszédek nem ördöngös beszédei: Valjon az ördög megnyithatja é a vakok szemeit.

22. Lőn peig Jérusálemben egyházi szenteletnek Innepe, és tél vala.

23. És jár vala Jézus a templomban, a Salamon tornáczában.

24. Körülvevék azért őtet a Zsidók és mondának néki: Mig tartod kétségben a mi lelkünket? ha te vagy ama Krisztus, mond meg nékünk nyilván.

25. Felele nékik Jézus: Megmondottam néktek, és nem hiszitek; a cselekedetek, mellyeket én * cselekeszem az én Atyámnak nevében, azok bizonyságot tésznek én rólam.

26. De ti nem hiszitek; mert nem vagytok az én juhaim közzűl valók, a mint megmondottam * néktek.

27. Az én juhaim az én szómat * hallgatják, én is esmérem azokat, és engemet követnek.

28. És én örök életet adok * nékik, és soha el nem veszenk, # és senki ki nem ragaja azokat az én kezemből.

29. Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, mindeneknél * nagyobb; és senki azokat ki nem ragadhatja az én Atyám kezéből.

30. Én és az Atya egy * vagyunk.

31. Ragadozának azért ismét köveket a Zsidók, hogy megköveznék * őtet.

32. Felele nékik Jézus: Sok drága dolgokat mutattam nékte az én Atyámnak nevében; azok a dolgok közzűl mellyikért köveztek meg engem?

33. Felelének néki a Zsidók, mondván: A jó cselekedetért nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért; tudniillik: mert te ember lévén, * Istenné tészed magadat.

34. Felele nékik Jézus: Nemde nem meg vagyon é irva a ti törvénytekben: Én mondám, Istenek * vagytok?

35. Hogyha azért azokat mondotta Isteneknek, a kiknek Isten szólott, és az Irás meg nem hamisittathatik;

36. Én rólam kit az Atya * megszentelt, és e világra elbocsátott, azt mondjátok é ti: Káromlást szólasz, mivelhogy ezt mondám: Istennek Fija vagyok.

37. Ha az én Atyám cselekedetit nem cselekeszem, ne hidjetek nékem.

38. Ha pedig azokat cselekeszem, ha nékem nem akartok is hinni, hidjetek a cselekedeteknek, hogy megtudjátok és hidjétek, hogy az Atya * én bennem vagyon: és én ő benne.

39. Ismét azért akarják vala őtet megfogni; de * kiméne az ő kezekből.

40. És elméne viszontag a Jordánon túl, a helyre, * a hol János keresztel vala először, és ott marada.

41. Sokan mennek vala pedig ő hozzá, és ezt mondják vala: Jóllehet János semmi csudát nem tett; de valamellyeket e * felől mondott, igazak voltak.

42. És sokan hivének ott ő benne.