11. RÉSZ.
Krisztus megholt Lázárt feltámasztja a Papok tanácskozásokban
Kajafás nem tudva jövendől a Krisztus haláláról.
Beteg vala pedig egy Lázár nevü ember, Behániából, * Máriának és
Márthának, annak nénnyének falujokból való.
2. (Mária pedig az vala, ki * megkente vala az Urat kenettel, és
megtörlötte vala az ő lábait hajával; kinek attyafia Lázár, beteg vala.)
3. Küldének azért Lázárnak nénnyei Jézushoz, mondván: Uram, ímé a *
kit szeretsz, beteg!
4. Jézus pedig mikor ezt hallotta volna, monda: E betegség nem
halálos, hanem Isten dicsőségére vagyon, hogy az által dicsőitessék * az
Istennek Fija:
5. Szereti vala pedig Jézus Márthát, és annak nénnyét, és Lázárt.
6. Mikor meghallotta volna azért, hogy Lázár beteg, akkor noha két
nap marada ott a helyen, a hol vala.
7. De azután ezt mondá a tanitványoknak: Menjünk el Júdeába ismét.
8. Mondának néki a tanitványok: Mester! most is meg akarnak vala
téged kövezni * a Zsidók, és ismét oda mégy é?
9. Felele Jézus: Nemde nem tizenkét órája vagyon é a napnak? A ki
nappal jár, nem ütközik meg: mert e világnak világosságát látja.
10. A ki pedig éjjel jár, megütközik: mert nincsen annak
világossága.
11. Ezeket mondá; és azután monda nékik: Lázár a mi barátunk *
aluszik; de elmegyek hogy felköltsem őtet.
12. Mondának azért az ő tanitványai: uram! ha aluszik, meggyógyul.
13. Ezt mondotta vala pedig Jézus annak haláláról: de a tanitványok
azt álliták, hogy ő álomnak aluvásáról szólna.
14. Akkor azért monda nékik Jézus nyilván: Lázár megholt.
15. És örülök azon ti érettetek (hogy hidjetek) hogyén ott nem
voltam. De menjünk el ő hozzá.
16. Monda azért Tamás, ki Kettősnek mondatik, az ő
tanitványtársainak: Menjünk el mi is, hogy vele együtt * haljunk meg.
17. Elméne azért Jézus, és úgy találá Lázárt, hogy immár négy nap
feküdt volna a koporsóban.
18. (Vala pedig Bethánia Jérusálem mellett úgymint tizenöt
futamatnyi föld.)
19. És soka a Zsidók közzűl kimentek vala Márthához és Máriához,
hogy őket vigazstalnák az ő attaokfia felől.
20. Mártha azért mikor hallotta volna, hogy Jézus jőne, eleibe
méne: Mária pedig otthon ül vala.
21. Monda azért Mártha Jézusnak: Uram! ha itt voltál volna, az én
atyámfia nem holt volna meg.
22. De most is tudom, hogy valamit kérsz az Istentől, megadja
néked.
23. Monda néki Jézus: Feltámad a te atyádfia.
24. Monda néki Mártha: Tudom hogy feltámad a feltámadáskor az *
utolsó napon
25. Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet, a ki én
bennem * hiszen, ha meghal is él.
26. És valaki él és hiszen én bennem, soha meg nem hal. Hiszed é
ezt?
27. Monda néki: Igen is Uram! én hiszem, hogy te vagy ama *
Krisztus az Istennek Fija, ki e világra jövendő # vala.
28. És mikor ezeket mondotta volna, elméne, és titkon szólitá az ő
nénnyét Máriát, mondván: A Mester jelen vagyon, és téged hiv.
29. Mihelyt ezt hallá, felkele hamar, és ő hozzá méne.
30. (Még pedig bé nem ment vala Jézus a faluba; hanem a helyen
vala, a hol Mártha ő eleibe ment vala.)
31. A Zsidók azért, a kik ő vele otthon valának, és őtet
vigazstalják * vala, mikor látták volna, hogy Mária hamar felkölt volna, és
kiment volna, kimenének ő utánna, ezt mondván: A koporsóhoz megyen, hogy ott
sirjon.
32. Mária mikor azért oda jutott volna, a hol Jézus vala, látván
őtet, leborula az ő lábainál, mondván nékei: Uram, ha itt voltál volna, nem
holt volna meg az én atyámfia!
33. Jézus azért mikor látta volna, hogy Mária sirna, és a Zsidók
is, kik ő vele együtt jöttek vala, sirnának, megbuzdula lelkében, és magában
megháborodék.
34. És monda: Hol helyheztetéttek őtet? És mondának néki Uram, jere
és lásd meg! *
35. És Jézus könnyez * vala.
36, Mondának azért a Zsidók: Ímé melly igen szereti vala őtet.
37. Némellyek pedig ő közzűllök mondának: Nem mivelhette volna é
ez, ki a vaknak szemeit * megnyitotta, hogy ez is meg ne halna?
38. Jézus azért ismét megháborodván magában, méne a koporsóhoz.
Vala pedig az kőböl vágott koporsó, és követ tettek vala felül reá.
39. Monda Jézus: Vegyétek fel a követ. Monda néki Mártha, annak
nénnye, a ki megholt vala: Uram! immár szagos: mert negyednapi.
40. Monda néki Jézus: Nem megmondám-é néked, hogy ha hisz, *
meglátod az Istennek dicsőségét?
41. Felvevék azért a követ a helyről a hol a megholt helyheztetett
vala: Jézus pedig felemelvén * az ő szemeit, monda: Atyám, hálákat adok néked,
hogy engem meghallgattál.
42. Én pedig tudtam, hogy te mindenkor meghallgatsz engemet, de a
körűlálló népért mondám ezt, hogy hidjék, hogy én te tőled bocsáttattam.
43. És mikor ezeket mondotta volna, kiáltá nagy felszóval: Lázár
jöjj ki!
44. Akkor a ki megholt vala, feltámada, kezei és lábai kötőkkel
kötözve lévén, az orczája pedig keszkenővel bétakartatott vala. És monda nékik
Jézus: oldozzátok meg őtet, és bocsássátok el.
45. Sokan azért a Zsidók közzűl, kik Máriához mentek vala, és
látták vala a mellyeket Jézus cselekedett vala, hivének ő benne.
46. Némellyek pedig közzűlök elmenének a Farizeusokhoz, és
megbeszélék nékik, a mellyeket Jézus cselekedett vala.
47. A Papifejedelmek azért és a Farizeusok egybegyülének, és
mondának: Mit tegyünk: mert ez ember sok * jeleket tészen.
48. Ha e képen hagyjuk őtet, mindnyájan hisznek néki; és eljőnek a
Rómaiak, és eltörlik mind e mi helyünket, mind a népet.
49. Egy pedig ő közzűlök * Kajafás, ki abban az esztendőben Főpap
vala, monda nékik: Ti semmit nem tudtok.
50. Meg nem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember meghaljon
a népért, és az egész nép el ne vesszen.
51. Ezt pedig megától nem mondá: hanem mivelhogy abban az
esztendőben Főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus a népért meghalna.
52. Nem csak azért a népért, hanem hogy az Istennek elszéledett *
fijait is egybegyüjtené.
53. Az naptól fogva azért egyenlőképen tanácskoznak vala, hogy
megölnék őtet.
54. Jézus azért többé nem jár vala nyilván a Zsidók között; hanem
elméne onnét a puszta mellett való tartománba, a városba, melly mondatik
Efraimnak, és ott lakék az ő tanitványival.
55. Közel vala pedig a Zsidóknak Husvétjok, és sokan felmenének
Jérusálembe abból a tartományból Husvét * előtt, hogy megtisztulnánka.
56. Keresik vala azért Jézust, és egymással beszélnek vala a
templomban állván: Mi tetszik ugymond néktek? hogy nem jöne-é fel az innepre?
57. A Papifejedelmek pedig és a Farizeusok megparancsolák vala,
hogy ha valaki tudná hol volna, megmondaná, hogy őtet megfognák.