13. RÉSZ.
Krisztus tanitványinak lábaikat mossa: árulóját kimutatja: Inti
tanitványit attyafiui szeretetre: Péternek a megtagadásban való esetét
megjövendöli.
A Husvétnak pedig innepe * előtt tudván Jézus, hogy amaz ő órája #
eljött volna hogy e világból az Atyához menne, mivelhogy szerette volna az
övéit, a kik e világon valának, mind végig szerette azokat.
2. És a vacsora után, * (mikor immár az ördög Júdás Iskáriótesnek,
Simon fijának szivébe béötlött volna, hogy elárulná őtet.)
3. Tudván azt Jézus, hogy az Atya mindeneket * néki hatalmába adott
volna, és hogy ő az Istentől jött volna, és az Istenhez menne.
4. Felkele a vacsora után, és letevé az ő felsőruháját; és egy
kendőt vévén, körülköté magát.
5. Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanitványoknak
lábaikat, és megtörleni a kendővel, mellyel magát körülkötötte vala.
6. Méne azért Simon Péterhez, ki monda néki: Uram! te mosod-é meg
az én lábaimat?
7. Felele Jézus és monda néki: a mit én cselekesze, most te azt nem
tudod, ezután pedig megtudod.
8. Monda néki Péter: az én lábaimat soha meg nem mosod! Felele néki
Jézus: Ha meg nem moslak téged, nem lészen néked hozzám semmi közöd.
9. Monda néki Simon Péter: Uram, nem csak * lábaimat, hanem még
kezeimet és fejemet is!
10. Monda néki Jézus: A ki megferedett, nem szükség, hanem csak
hogy lábait mossa meg; mert mindenestől tiszta; ti is tiszták * vagytok, de nem
mindnyájan.
11. Mert tudja vala azt, a ki * őtet elárulná; azért monda: Nem
vagytok mindnyájan tiszták.
12. Minekutánna azért megmosta volna azoknak lábaikat, és az ő
felsőruháját magára vette volna, ismét leüle és monda nékik: Értitek-é mit
mivelék veletek?
13. Ti engemet igy hivtok: * Mester és # Uram! és igazán mondjátok;
mert az vagyok:
14. Annakokáért ha én * megmostam a ti lábaitokat, Úr és Mester
lévén, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait;
15. Mert példát * adtam néktek, hogy a mint én cselekedtem veletek,
azonképen cselekedjetek ti is.
16. Bizony bizony mondom néktek: A szolga nem * nagyobb az ő
Uránál, sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt elküldötte.
17. Ha ezeket tudjátok, boldogok lésztek, ha * cselekeszitek
azokat.
18. Nem mindenitekről szólok; én tudom kiket választottam; de
szükség hogy bételjék az Irás: A ki én velem kenyeret ett, * az ő sarkát
felemelte ellenem.
19. Immár most megmondom néktek, minekelőtte meglenne, hogy mikor
meglészen, hidjétek, hogy én vagyok a Messiás.
20. Bizony bizony mondom néktek: Mikor valakit elküldök, valaki azt
béfogadja, * engem fogad bé: a ki pedig engem béfogad, azt fogadja bé, a ki
engem elküldött.
21. Mikor ezeket mondotta volna Jézus, megháborodék lelkében és
bizonyságot tőn, és monda: Bizony bizony mondom néktek, hogy egy ti *
közzűletek engem elárul.
22. A tanitványok azért néznek vala egymásra, kételkedvén kiről
szólna.
23. Vala pedig egy az ő tanitványai közzűl, ki a Jézus kebelében *
nyugoszik vala, az a kit Jézus szeret vala.
24. Inte azért ennek Simon Péter, hogy megkérdené, ki volna az, a
kiről szólna?
25. Az pedig a Jézus mejjére hajolván, monda néki: Uram? kicsoda
az?
26. Felele Jézus: Az, a kinek én a mártott falatot adom. És mikor
bémártotta volna a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak a Simon fijának.
27. És a falat bévétele után akkor béméne a Sátán Júdásba. Monda
zért Jézus néki: A mit akarsz cselekedni, hamar cselekedjed.
28. ezt pedig a leültek közzűl senki nem érté, miért mondotta volna
néki;
29. Mert némellyek az állitják vala, mivelhogy az * erszény
Jádásnál vala, hogy Jézus ezt mondotta volna néki; Vedd meg azokat, a mellyek
nékünk szükségesek az Innepre; vagy, hogy a szegényeknek valamit adna.
30. Az annakokáért a falatot minekutánna elvette volna, azonnal
kiméne: vala pedig éjszaka.
31. Mikor azért kiment volna, monda Jézos: Most dicsőittetett meg *
az embernek Fija, az Isten is megdicsőittetett ő benne.
32. Hogyha az Isten megdicsőittetett ő benne, az Isten is
megdicsőiti őtet * ő magában; és ezennel megdicsőiti őtet.
33. Fiaim, még egy kevés ideig * veletek vagyok. Kerestek engemet,
de a miképen a Zsidóknak mondám: A hová én megyek, # ti oda nem jöhettek;
azonképen mondom most néktek is.
34. Új * parancsolatot adok néktek, hogy egymást # szeressétek: a
mint én szerettelek titeket, ugy szeressétek ti is egymást.
35. Erről esmérik meg mindenek, hogy én tanitványim vagytok, ha
egymást szereténditek.
36. Monda néki Simon Péter: Uram! hová mégy? Felele néki Jézus: A
hová én megyek, most én utánnam nem jöhetsz, azután pedig utánnam * jössz.
37. Monda néki Péter: Uram! miért nem mehetek most utánnad? az én
leleketm éretted adom.
38. Felele néki Jézus: A te lelkedet adod én érettem? Bizony bizony
mondom néked,nem szól addig a * kakas, mignem háromszor engemet megtagadsz.