13. RÉSZ.

Krisztus tanitványinak lábaikat mossa: árulóját kimutatja: Inti tanitványit attyafiui szeretetre: Péternek a megtagadásban való esetét megjövendöli.

A Husvétnak pedig innepe * előtt tudván Jézus, hogy amaz ő órája # eljött volna hogy e világból az Atyához menne, mivelhogy szerette volna az övéit, a kik e világon valának, mind végig szerette azokat.

2. És a vacsora után, * (mikor immár az ördög Júdás Iskáriótesnek, Simon fijának szivébe béötlött volna, hogy elárulná őtet.)

3. Tudván azt Jézus, hogy az Atya mindeneket * néki hatalmába adott volna, és hogy ő az Istentől jött volna, és az Istenhez menne.

4. Felkele a vacsora után, és letevé az ő felsőruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát.

5. Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanitványoknak lábaikat, és megtörleni a kendővel, mellyel magát körülkötötte vala.

6. Méne azért Simon Péterhez, ki monda néki: Uram! te mosod-é meg az én lábaimat?

7. Felele Jézus és monda néki: a mit én cselekesze, most te azt nem tudod, ezután pedig megtudod.

8. Monda néki Péter: az én lábaimat soha meg nem mosod! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, nem lészen néked hozzám semmi közöd.

9. Monda néki Simon Péter: Uram, nem csak * lábaimat, hanem még kezeimet és fejemet is!

10. Monda néki Jézus: A ki megferedett, nem szükség, hanem csak hogy lábait mossa meg; mert mindenestől tiszta; ti is tiszták * vagytok, de nem mindnyájan.

11. Mert tudja vala azt, a ki * őtet elárulná; azért monda: Nem vagytok mindnyájan tiszták.

12. Minekutánna azért megmosta volna azoknak lábaikat, és az ő felsőruháját magára vette volna, ismét leüle és monda nékik: Értitek-é mit mivelék veletek?

13. Ti engemet igy hivtok: * Mester és # Uram! és igazán mondjátok; mert az vagyok:

14. Annakokáért ha én * megmostam a ti lábaitokat, Úr és Mester lévén, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait;

15. Mert példát * adtam néktek, hogy a mint én cselekedtem veletek, azonképen cselekedjetek ti is.

16. Bizony bizony mondom néktek: A szolga nem * nagyobb az ő Uránál, sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt elküldötte.

17. Ha ezeket tudjátok, boldogok lésztek, ha * cselekeszitek azokat.

18. Nem mindenitekről szólok; én tudom kiket választottam; de szükség hogy bételjék az Irás: A ki én velem kenyeret ett, * az ő sarkát felemelte ellenem.

19. Immár most megmondom néktek, minekelőtte meglenne, hogy mikor meglészen, hidjétek, hogy én vagyok a Messiás.

20. Bizony bizony mondom néktek: Mikor valakit elküldök, valaki azt béfogadja, * engem fogad bé: a ki pedig engem béfogad, azt fogadja bé, a ki engem elküldött.

21. Mikor ezeket mondotta volna Jézus, megháborodék lelkében és bizonyságot tőn, és monda: Bizony bizony mondom néktek, hogy egy ti * közzűletek engem elárul.

22. A tanitványok azért néznek vala egymásra, kételkedvén kiről szólna.

23. Vala pedig egy az ő tanitványai közzűl, ki a Jézus kebelében * nyugoszik vala, az a kit Jézus szeret vala.

24. Inte azért ennek Simon Péter, hogy megkérdené, ki volna az, a kiről szólna?

25. Az pedig a Jézus mejjére hajolván, monda néki: Uram? kicsoda az?

26. Felele Jézus: Az, a kinek én a mártott falatot adom. És mikor bémártotta volna a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak a Simon fijának.

27. És a falat bévétele után akkor béméne a Sátán Júdásba. Monda zért Jézus néki: A mit akarsz cselekedni, hamar cselekedjed.

28. ezt pedig a leültek közzűl senki nem érté, miért mondotta volna néki;

29. Mert némellyek az állitják vala, mivelhogy az * erszény Jádásnál vala, hogy Jézus ezt mondotta volna néki; Vedd meg azokat, a mellyek nékünk szükségesek az Innepre; vagy, hogy a szegényeknek valamit adna.

30. Az annakokáért a falatot minekutánna elvette volna, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka.

31. Mikor azért kiment volna, monda Jézos: Most dicsőittetett meg * az embernek Fija, az Isten is megdicsőittetett ő benne.

32. Hogyha az Isten megdicsőittetett ő benne, az Isten is megdicsőiti őtet * ő magában; és ezennel megdicsőiti őtet.

33. Fiaim, még egy kevés ideig * veletek vagyok. Kerestek engemet, de a miképen a Zsidóknak mondám: A hová én megyek, # ti oda nem jöhettek; azonképen mondom most néktek is.

34. Új * parancsolatot adok néktek, hogy egymást # szeressétek: a mint én szerettelek titeket, ugy szeressétek ti is egymást.

35. Erről esmérik meg mindenek, hogy én tanitványim vagytok, ha egymást szereténditek.

36. Monda néki Simon Péter: Uram! hová mégy? Felele néki Jézus: A hová én megyek, most én utánnam nem jöhetsz, azután pedig utánnam * jössz.

37. Monda néki Péter: Uram! miért nem mehetek most utánnad? az én leleketm éretted adom.

38. Felele néki Jézus: A te lelkedet adod én érettem? Bizony bizony mondom néked,nem szól addig a * kakas, mignem háromszor engemet megtagadsz.