14. RÉSZ.
Krisztus vigasztalja tanitványit: az ő Istenségét és halálának
hasznát megmondván: Vigasztaló Szent Lelket igérvén ennek tisztit megmondja; és
az ő békességét igéri.
Ne háborodjék meg a ti szivetek, hisztek ez * Istenben, hidjetek én
bennem is.
2. Az én Atyámnak házában * sok hajlékok vagynak: mert ha külömben
volna, megmondottam volna néktek. Elmegyek, hogy megkészitsem néktek a helyet.
3. És mikor elmenéndek, és elkészitendem néktek a helyet: ismét
eljövök és felveszlek titeket * én magamhoz, hogy a hol én vagyok, ti is ott
legyetek.
4. A hová pedig én megyek tudjátok; az útat is tudjátok.
5. Monda néki Tamás: Uram! nem tudjuk hová mégy! mimódon tudhatjuk
azért az útat?
6. Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság, és az élet; senki
nem mehet az Atyához, hanem * én általam.
7. Ha engemet esmérnétek, az én Atyámat is esmérnétek, és immár
most esméritek őtet, és láttátok őtet.
8. Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég
nékünk!
9. Monda néki Jézus: Ennyi időtől fogva vagyok veletek, még is nem
esmértek-é engemet? Filep, a ki engemet lát, látja az Atyát; mimódon mondod
azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát.
10. Nem hiszed-é hogy én az Atyában, és az Atya én bennem vagyon? E
beszédeket, a mellyeket én szólok néktek, nem magamtól szólom; hanem az Atya, a
ki én bennem marad, ő cselekeszi e cselekedeteket.
11. Hidjetek nékem, hogy én az Atyában, * és az Atya én bennem
vagyon, ha nem hisztek, a # cselekedetekért hidjetek nékem.
12. Bizony bizony mondom néktek: A ki én bennem hiszen, a minémü
cselekedeteket * én cselekeszem, az is ollyanokat cselekeszik; és nagyobbakat
is cselekeszik azoknál: mert én az én Atyámhoz megyek.
13. És valamit kéréndetek az én nevemben, azt megcselekeszem, *
hogy dicsőittessék az Atya a Fiuban.
14. Valamit kéréndetek az én nevemben, én megszerzem.
15. Ha engemet szerettek, az én parancsolatimat * megtartsátok.
16. Én pedig kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek, hogy
veletek maradjon mind örökké.
17. Tudniillik az igazságnak Lelkét, mellyet e világ bé nem vehet:
mert nem látja őtet, és nem esméri őtet: ti pedig esméritek őtet: mert bennetek
lakik és bennetek marad.
18. Nem hagylak titeket árváúl: megtérek * hozzátok.
19. Még egy kevés idő vagyon, és e világ nem lát engemet többé; ti
pedig meláttok engem: mert én élek, ti is éltek.
20. Azon a napon megtudjátok ti, hogy én az én Atyámban * vagyok,
és ti én bennem, én is ti bennetek.
21. A ki az én parancsolatimat tudja és megtartja azokat, az a ki
szeret engemet, az én Atyám is szereti azt, én is szeretem azt, és magamat
megjelentem annak.
22. Monda néki Júdás, nem amaz Iskáriótes: Uram! mi dolog hogy
magadat nékünk jelented meg, és nem e világnak?
23. Felele Jézus, és monda néki: A ki engemet szeret, az én
beszédemet megtartja, az én Atyám is szereti azt, és ahoz megyünk, és annál
maradunk.
24. A ki nem szeret engemet, az én beszédemet nem tartja meg; és a
beszéd, a melyet hallotok, nem enyim, hanem azé a ki engemet elbocsátott, az
Atyáé.
25. Ezeket mondomttam néktek veletek létemben.
26. Ama vigasztaló Szent Lélek pedig, kit az Atya az én nevemben *
elbocsát, az megtanit titeket mindenekre, és eszetekbe juttatja mind azokat, a
mellyeket mondottam néktek.
27. Békességet hagyok néktek, amaz én békességemet * adom néktek:
nem ugy adom én néktek mint e világ adja. Ne háborodjék meg a ti szivetek és #
ne féljen.
28. Hallátok hogy én * megmondám néktek: Elmegyek és megtérek
hozzátok. Ha engemet szeretnétek, örülnétek mikor azt mondám: Elmegyek az
Atyához: mert az Atya nagyobb én nálamnál.
29. Most is megmondám néktek minekelőtte meglenne, hogy mikor *
meglészen, hidjetek.
30. Nem szólok ezután sokat veletek: mert eljött e világ *
Fejedelme: de én ellenem semmi hatalma nincsen.
31. De hogy megtudja e világ, hogy én az Atyát * szeretem, és hogy
a mint nékem az Atya parancsolta, a képen cselekeszem; keljetek fel, menjünk el
innét.