14. RÉSZ.

Krisztus vigasztalja tanitványit: az ő Istenségét és halálának hasznát megmondván: Vigasztaló Szent Lelket igérvén ennek tisztit megmondja; és az ő békességét igéri.

Ne háborodjék meg a ti szivetek, hisztek ez * Istenben, hidjetek én bennem is.

2. Az én Atyámnak házában * sok hajlékok vagynak: mert ha külömben volna, megmondottam volna néktek. Elmegyek, hogy megkészitsem néktek a helyet.

3. És mikor elmenéndek, és elkészitendem néktek a helyet: ismét eljövök és felveszlek titeket * én magamhoz, hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.

4. A hová pedig én megyek tudjátok; az útat is tudjátok.

5. Monda néki Tamás: Uram! nem tudjuk hová mégy! mimódon tudhatjuk azért az útat?

6. Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság, és az élet; senki nem mehet az Atyához, hanem * én általam.

7. Ha engemet esmérnétek, az én Atyámat is esmérnétek, és immár most esméritek őtet, és láttátok őtet.

8. Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!

9. Monda néki Jézus: Ennyi időtől fogva vagyok veletek, még is nem esmértek-é engemet? Filep, a ki engemet lát, látja az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát.

10. Nem hiszed-é hogy én az Atyában, és az Atya én bennem vagyon? E beszédeket, a mellyeket én szólok néktek, nem magamtól szólom; hanem az Atya, a ki én bennem marad, ő cselekeszi e cselekedeteket.

11. Hidjetek nékem, hogy én az Atyában, * és az Atya én bennem vagyon, ha nem hisztek, a # cselekedetekért hidjetek nékem.

12. Bizony bizony mondom néktek: A ki én bennem hiszen, a minémü cselekedeteket * én cselekeszem, az is ollyanokat cselekeszik; és nagyobbakat is cselekeszik azoknál: mert én az én Atyámhoz megyek.

13. És valamit kéréndetek az én nevemben, azt megcselekeszem, * hogy dicsőittessék az Atya a Fiuban.

14. Valamit kéréndetek az én nevemben, én megszerzem.

15. Ha engemet szerettek, az én parancsolatimat * megtartsátok.

16. Én pedig kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mind örökké.

17. Tudniillik az igazságnak Lelkét, mellyet e világ bé nem vehet: mert nem látja őtet, és nem esméri őtet: ti pedig esméritek őtet: mert bennetek lakik és bennetek marad.

18. Nem hagylak titeket árváúl: megtérek * hozzátok.

19. Még egy kevés idő vagyon, és e világ nem lát engemet többé; ti pedig meláttok engem: mert én élek, ti is éltek.

20. Azon a napon megtudjátok ti, hogy én az én Atyámban * vagyok, és ti én bennem, én is ti bennetek.

21. A ki az én parancsolatimat tudja és megtartja azokat, az a ki szeret engemet, az én Atyám is szereti azt, én is szeretem azt, és magamat megjelentem annak.

22. Monda néki Júdás, nem amaz Iskáriótes: Uram! mi dolog hogy magadat nékünk jelented meg, és nem e világnak?

23. Felele Jézus, és monda néki: A ki engemet szeret, az én beszédemet megtartja, az én Atyám is szereti azt, és ahoz megyünk, és annál maradunk.

24. A ki nem szeret engemet, az én beszédemet nem tartja meg; és a beszéd, a melyet hallotok, nem enyim, hanem azé a ki engemet elbocsátott, az Atyáé.

25. Ezeket mondomttam néktek veletek létemben.

26. Ama vigasztaló Szent Lélek pedig, kit az Atya az én nevemben * elbocsát, az megtanit titeket mindenekre, és eszetekbe juttatja mind azokat, a mellyeket mondottam néktek.

27. Békességet hagyok néktek, amaz én békességemet * adom néktek: nem ugy adom én néktek mint e világ adja. Ne háborodjék meg a ti szivetek és # ne féljen.

28. Hallátok hogy én * megmondám néktek: Elmegyek és megtérek hozzátok. Ha engemet szeretnétek, örülnétek mikor azt mondám: Elmegyek az Atyához: mert az Atya nagyobb én nálamnál.

29. Most is megmondám néktek minekelőtte meglenne, hogy mikor * meglészen, hidjetek.

30. Nem szólok ezután sokat veletek: mert eljött e világ * Fejedelme: de én ellenem semmi hatalma nincsen.

31. De hogy megtudja e világ, hogy én az Atyát * szeretem, és hogy a mint nékem az Atya parancsolta, a képen cselekeszem; keljetek fel, menjünk el innét.