17. RÉSZ.

A Krisztusnak az ő Atyához halála előtt való könyörgése.

Ezeket szólá Jézus, és felemelé szemeit az égbe és monda: Atyám! eljött amaz óra: dicsőitsd * meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőitsen tégedet.

2. Miképen adtál néki * hatalmat minden testen, hogy valakiket néki adtál, adjon azoknak örök életet.

3. Ez pedig az örök élet, hogy tégedet egyedül esmérjenek lenni igaz Istennek, és a kit elbocsátottál a * Jézus Krisztust.

4. Én dicsőitettelek tégedet e földön: elvégeztem a dolgot, * melyet reám biztál volt, hogy elvégezzem.

5. Mos annakokáért dicsőits meg engemet Atyám, te magadnál, azzal a dicsőséggel, mely dicsőségem volt te nálad minekelőtte e világ * lenne!

6. Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket adtál nékem e világ közzül! tiéid valának, és nékem adtad azokat; és a te beszédedet megtartották.

7. Most tudták meg, hogy mindenek, a melyeket nékem adtál, te tőled vagynak;

8. Mert a mely beszédeket reám biztál, nékik adtam: és ők elvették, és bizonnyal megtudták, hogy én * tőled jöttem ki, és elhitték hogy én tőled bocsáttattam.

9. Én ő érettek könyörgök; nem e világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál: mert tiéid.

10. És nékem mindenim tiéid, és a tiéid enyimek; és én megdicsőitettem ő bennek. *

11. És nem vagyok többé e világon, de ezek a világon vagynak, és én hozzád megyek, szent Atyám! tartsd meg a te neved által azokat, a kiket adtál nékem, hogy eggyek * legyenek mint mi.

12. Mikor ő velek volnék e világon, én megtartom vala őket a te nevedben. A kiket nékem adtál én megőriztem, és egy is azok közzűl el nem * veszett, hahem a veszedelemnek ama fija, # hogy az ## Irás bételnék.

13. Most pedig te hozzád megyek, és ezeket szólom e világon, hogy az én örömem teljes legyen ő nálok.

14. Én a te beszédedet nékik adtam, és e világ őket gyűlölte: mert nem e világból valók, miképen hogy én is nem e világból való vagyok.

15. Nem kérlek azon, hogy e világból kivegyed őket, hanem hogy megőrizd őkeet a * gonosztól.

16. Nem e világból valók, miképen én is nem e világból való vagyok.

17. Szenteld meg őket a te igazságoddal; a te beszéded igazság.

18. Miképen engemet elküldöttél e világra, azonképen én is * elküldöttem őket e világra.

19. És én érettek * szentelem meg magamat, hogy ők is szenteltettek legyenek valóban.

20. Nem csak ő érettek könyörgös pedig, hanem azokért is, kik az ő beszédek által hiendők lésznek én bennem.

21. Hogy mindnyájan eggyek legyenek, miképen te Atyám én bennem * és én te benned, hogy ők is mi # bennünk eggyek legyenek; hogy elhidje e világ, hogy én te tőled bocsáttattam.

22. És én a dicsőséget, melyet adtál nékem, nékik adtam, hogy eggyek legyenek, miképen mi egy * vagyunk.

23. Én ő bennek, és te én bennem, hogy legyenek tökéletesek mind egyetembe, és hogy megtudja e világ, hogy én tőled bocsáttattam, és hogy te őket szereted, miképen engemet szerettél.

24. Atyám! a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én * velem legyenek; hogy lássák amaz én dicsőségemet, melyet nékem adtál: mert szerettél engemet e világ fundamentomának felvettetése előtt.

25. Igaz Atyám; e világ téged * nem esmért; én pedig esmértelek téged, ezek is tudják, hogy én tőled bocsáttattam.

26. És a te nevedet megjelentettem nékd, és megjelentem, hogy a te szerelmed, a mellyel engemet szerettél, legyen * ő bennek, és én is ő bennek.