17. RÉSZ.
A Krisztusnak az ő Atyához halála előtt való könyörgése.
Ezeket szólá Jézus, és felemelé szemeit az égbe és monda: Atyám!
eljött amaz óra: dicsőitsd * meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőitsen
tégedet.
2. Miképen adtál néki * hatalmat minden testen, hogy valakiket néki
adtál, adjon azoknak örök életet.
3. Ez pedig az örök élet, hogy tégedet egyedül esmérjenek lenni
igaz Istennek, és a kit elbocsátottál a * Jézus Krisztust.
4. Én dicsőitettelek tégedet e földön: elvégeztem a dolgot, * melyet
reám biztál volt, hogy elvégezzem.
5. Mos annakokáért dicsőits meg engemet Atyám, te magadnál, azzal a
dicsőséggel, mely dicsőségem volt te nálad minekelőtte e világ * lenne!
6. Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket adtál nékem e
világ közzül! tiéid valának, és nékem adtad azokat; és a te beszédedet
megtartották.
7. Most tudták meg, hogy mindenek, a melyeket nékem adtál, te tőled
vagynak;
8. Mert a mely beszédeket reám biztál, nékik adtam: és ők elvették,
és bizonnyal megtudták, hogy én * tőled jöttem ki, és elhitték hogy én tőled
bocsáttattam.
9. Én ő érettek könyörgök; nem e világért könyörgök, hanem azokért,
a kiket nékem adtál: mert tiéid.
10. És nékem mindenim tiéid, és a tiéid enyimek; és én
megdicsőitettem ő bennek. *
11. És nem vagyok többé e világon, de ezek a világon vagynak, és én
hozzád megyek, szent Atyám! tartsd meg a te neved által azokat, a kiket adtál
nékem, hogy eggyek * legyenek mint mi.
12. Mikor ő velek volnék e világon, én megtartom vala őket a te
nevedben. A kiket nékem adtál én megőriztem, és egy is azok közzűl el nem *
veszett, hahem a veszedelemnek ama fija, # hogy az ## Irás bételnék.
13. Most pedig te hozzád megyek, és ezeket szólom e világon, hogy
az én örömem teljes legyen ő nálok.
14. Én a te beszédedet nékik adtam, és e világ őket gyűlölte: mert
nem e világból valók, miképen hogy én is nem e világból való vagyok.
15. Nem kérlek azon, hogy e világból kivegyed őket, hanem hogy
megőrizd őkeet a * gonosztól.
16. Nem e világból valók, miképen én is nem e világból való vagyok.
17. Szenteld meg őket a te igazságoddal; a te beszéded igazság.
18. Miképen engemet elküldöttél e világra, azonképen én is *
elküldöttem őket e világra.
19. És én érettek * szentelem meg magamat, hogy ők is szenteltettek
legyenek valóban.
20. Nem csak ő érettek könyörgös pedig, hanem azokért is, kik az ő
beszédek által hiendők lésznek én bennem.
21. Hogy mindnyájan eggyek legyenek, miképen te Atyám én bennem *
és én te benned, hogy ők is mi # bennünk eggyek legyenek; hogy elhidje e világ,
hogy én te tőled bocsáttattam.
22. És én a dicsőséget, melyet adtál nékem, nékik adtam, hogy
eggyek legyenek, miképen mi egy * vagyunk.
23. Én ő bennek, és te én bennem, hogy legyenek tökéletesek mind
egyetembe, és hogy megtudja e világ, hogy én tőled bocsáttattam, és hogy te
őket szereted, miképen engemet szerettél.
24. Atyám! a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok
is én * velem legyenek; hogy lássák amaz én dicsőségemet, melyet nékem adtál:
mert szerettél engemet e világ fundamentomának felvettetése előtt.
25. Igaz Atyám; e világ téged * nem esmért; én pedig esmértelek
téged, ezek is tudják, hogy én tőled bocsáttattam.
26. És a te nevedet megjelentettem nékd, és megjelentem, hogy a te
szerelmed, a mellyel engemet szerettél, legyen * ő bennek, és én is ő bennek.