18. RÉSZ.
A Krisztus a kertben megfogatik: Kajafáshoz vitetvén, Pétertől
megtagadtatik, és a Pilátus kezébe adatik.
Ezeket mikor mondotta volna Jézus, kiméne * az ő tanitványival a
Kedron patakán túl, hol egy kert vala, melybe béméne ő és az ő tanitványai.
2. Tudja vala pedig azt a helyet Júdás is, ki őtet elárulja vala:
mert gyakorta oda gyül vala Jézus az ő tanitványival.
3. Júdás * azért mikor sereget vett volna maga mellé, és a
Papifejedelmektől és Farizeusoktól szolgákat, méne oda lámplásokkal és fákláyákkal,
és fegyverekkel.
4. Jézus azért tudván mind azokat, a melyek reá következnek vala,
előállván, monda nékik: Kit kerestek?
5. Felelének néki: A Názáretbeli Jézust. Monda nékik Jézus: Én
vagyok az. Áll vala pedig ő velek Júdás is, ki * őtet elárulja vala.
6. Mihelyt azért ezt mondá nékik: Én vagyok az; hátra állának és
leesének a földre.
7. Másoszor is azért megkérdé őket: Kit kerestek? És azok mondának:
A Názáretbeli Jézust.
8. Felele Jézus: Mondám néktek, hogy én vagyok az. Azért ha engem
kerestek, ezeket bocsássátok el.
9. Hogy bételnék az ő beszéde, * mellyet mondott vala: Azok közzűl,
a kiket nékem adtál, egyet is el nem vesztettem.
10. Simon Péter * pedig, kinek vala szablyája, kivoná azt, és a
Főpapnak szolgáját megcsapdosá, és elvágá annak jobbfülét. Annak a szolgának
pedig neve vala Málkus.
11. Monda azért Jézus Péternek: Tedd hüvelyébe a te szablyádat;
avagy nem kell-é meginnom a pohárt, mellyet az Atya adott nékem?
12. A sereg azért és a Hadnagy, és a Zsidóknak szolgáik megfogák Jézust,
és megkötözék őtet.
13. És vivék először Annáshoz, (mert vala a Kajafásnak ipa, ki
abban az esztendőben Főpap vala), és Annás küldé őtet kötözve Kajafásnak a
Főpaphoz.
14. Kajafás pedig az vala, a ki azt adta vala a Zsidóknak tanácsúl,
hogy jobb volna egy embernek meghalni a * községért.
15. Követi vala pedig Jézust Simon Péter, * és más tanitvány, az a
tanitvány pedig esméretiben vala a Főpapnak, és együtt Jézussal béméne a
Főpapnak házába.
16. Péter pedig áll vala kivűl az ajtónál. Kiméne azért ama másik
tanitvány, a ki a Főpapnak esméretiben vala, és szóla az ajtó őrző leánynak, és
* bévivé Pétert.
17. Szóla azért Péternek az ajtó őrző leány: Nemde te is ez ember
tanitványai közzűl való vagy-é? Monda ő: Nem vagyok.
18. Állanak vala pedig ott a szolgák és a poroszlók, kik szenet
raktak vala: mert hideg vala, és melegítik vala magokat; Péter is pedig ott áll
vala velek, és melegiti vala magát.
19. A Főpap azért megkérdé Jézust az ő tanitványai felől, és az ő
tudománya felől.
20. Felele néki Jézus: Én nyilván szóltam e világnak; és mindenkor
tanitottam a zsinagógában és a templomban, a hová gyülnek mindenfelől a Zsidók,
és titkon semmit nem szóltam.
21. Mit kérdesz engemet? kérd meg azokat, a kik hallották a mit
nékik szóltam: Ímé, ezek tudják mit szóltam én?
22. Ezeket pedig mikor ő mondotta volna, egy a szolgák közzűl, a ki
ott áll vala, Jézust arczul csapá, mondván: Úgy felelsz-é a Főpapnak?
23. Felele néki Jézus: Ha gonoszúl szóltam, tégy tudományt a
gonoszról: ha jó szóltam, miért versz engemet?
24. Küldötte vala azért őtet * Annás Kajafáshoz a Főpaphoz kötözve.
25. Áll * vala pedig ott Simon Péter is, és melegiti vala magát;
mondának azért néki: Nemde te is az ő tanitványai közzűl való vagy-é? Megtagadá
ő és monda: Nem vagyok.
26. Monda néki egy a Főpapnak szolgái közzűl, annak rokona, a kinek
Péter a fülét elvágta vala: Avagy nem láttalak-é én tégedet ő vele a kertben?
27. Ismét azért megtagadá Péter, és a kakas azonnal megszólala.
28. Elvivék azért Jézust Kajafástól * a törvényházba, valap edig
reggel; és ők nem menének bé a törvényházba, hogy meg ne # fertéztetnének,
hanem hogy megennék a ## Husvétibárányt.
29. Kiméne azért Pilátus ő hozzájok, és monda: Miben vádoljátok ez
embert?
30. Felelének és mondának néki: Ha e gonosztévő ember nem volna,
nem adtuk volna őtet kezedbe.
31. Monda azért nékik Pilátus: Vigyétek el ti őtet, és a ti
törvénytek szerint itéljétek meg őtet. Mondának azért néki a Zsidók: Nékünk nem
szabad senkit megölnünk.
32. Hogy a Jézusnak beszéde bételnék, mellyet mondott vala,
jelentvén azt,micsoda * halállal kellene néki meghalni.
33. Béméne azért Pilátus viszont a törvényházba, és szólitá Jézust,
és monda néki: Te vagy-é a Zsidóknak * ama Királyok?
34. Felele néki Jézus: Te magadtól mondod-é ezt, vagy egyebek
mondották néked én felőlem?
35. Felele Pilátus: Nemde Zsidó vagyok-é én? A te néped és a
Papifejedelmek adtak téged az én kezembe: Mit cselekedtél?
36. Felele Jézus: Az én országom nem e világból való; ha e világból
való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednénke, hogy ne adatnám a
Zsidóknak: most pedig, az én országom nincsen innét.
37. Monda azért néki Pilátus: Király vagyok-é azért te? Felele
Jézus: Te mondod, hogy én Király * vagyok: én azért születtem, és azért jöttem
e világra, hogy bizonyságot tégyek az igazságról. Valaki az igazságtól vagyon,
hallgatja az én beszédemet.
38. Monda néki Pilátus: Micsoda az igazság? És mikor ezt mondotta
volna, ismét kiméne a Zsidókhoz, és monda nékik: Én ő benne semi bűnt nem
találok.
39. Néktek pedig * szokástok, hogy egy foglyot kibocsássak néktek a
Husvét Innepében, akarjátok-é azért, hogy elbocsássam néktek a Zsidóknak ama
Királyokat?
40. Kiáltának azért viszontag mindnyájan, mondván: Nem ezt, * hanem
Barabbást. Az a Barabbás pedig val tolvaj.