19. RÉSZ.
A Krisztus szenvedésének, halálának és eltemettetésének históriája.
Akkor azért Pilátus Jézust elő * fogván, megostorozá.
2. És a vitézek tövisből fonván koronát, tevék az ő fejébe, és
bársony köntösbe öltözteték őtet.
3. És mondának vala: Egésséggel Zsidóknak Királyok! És * arczúl
csapdossák vala őtet.
4. Kiméne azért ismét Pilátus, és monda nékik: Ímé kihozom őtet
néktek, hogy meglássátok hogy én semmi bűnt nem találok ő benne.
5. Kiméne azért Jézus, hordozván a tövis koronát és a bársony köntöst,
és monda nékik Pilátus: Ímhol az ember!
6. Mikor azért látták volna őtet a Papifejedelmek, és a szolgák,
kiáltnak vala, ezt mondván: Feszitsd meg! feszitsd meg! Monda nékik Pilátus:
Vigyétek el ti őtet és feszitsétek meg: mert én nem találok ő benne bűnt.
7. Felelének a Zsidók: Nékünk törvényünk vagyon, és a mi törvényünk
szerint meg kell halnia; mert Isten Fijává tett magát.
8. Mikor azért a beszédet hallotta volna Pilátus, inkább megrémüle.
9. De ismét béméne a törvényházba, és monda Jézusnak: Honnét való
vagy te? Jézus pedig nem felele néki.
10. Monda azért néki Pilátus: Nékem nem szólasz-é? nem tudod-é hogy
hatalmam vagyon arra, hogy megfeszitselek, és hatalmam vagyon arra, hogy
elbocsássalak?
11. Felele Jézus: Semmi hatalmad nem volna én ellenem, ha néked
onnét felül nem adatott volna: annakokáért nagyobb büne vagyon annak, a ki
engemet a te kezedbe adott.
12. Attól fogva igekezik vala Pilátus őtet elszabaditani; a Zsidók
pedig kiáltnak vala, mondván: Ha ezt elbocsátod, nem lészesz barátja a
Császárnak: Valaki magát Királlyá teszi, ellene mond a Császárnak.
13. Pilátus azért mikor hallotta volna e beszédet: kihozá Jézust és
üle a törvénytevő székbe, a helyen, mely Lithóstrotosnak mondatik, zsidóul
pedig Gabbathának.
14. Vala pedig Husvétra való készüleetnek napja: mintegy hat óra
pedig: akkor monda a Zsidóknak: Ímhol a ti Királyotok!
15. Azok pedig kiáltnak vala: Vidd el, vidd el, feszitsd meg őtet.
Monda nékik Pilátus: A ti Királyotokat feszitsem-é meg? Felelének a
Papifejedelmek: Nincsen Királyunk, hanem Császárunk.
16. Akkor azért adá nékik őtet, * hogy megfeszittetnék. Vevék azért
Jézust, és elvivék.
17. És hordozván az ő keresztfáját, juta a helyre, mely Koponya
helyének mondatik, zsidóul pedig Golgothának.
18. Hol megfesziték őtet, és ő vele együtt más * két embert,
egyiket egy felől, másikat más felől, középben pedig Jézust.
19. Megirá pedig Pilátus a titulust is, a keresztfára feltevé. E
vala pedig az irás: NÁZÁRETBELI JÉZUS, * A ZSIDÓKNAK AMA KIRÁLYOK.
20. A titulust azért sokan olvasák a Zsidók közzűl: mert a város
mellett vala a hely, a hol megfeszittetett vala Jézus. Iratott vala pedig
zsidóul, görögűl és deákul.
21. Mondnak vala azért Pilátusnak a Zsidók Papifejedelmei: Ne írd
ezt: zsidóknak ama Királyok: hanem hogy ő mondotta: Zsidóknak Királyok vagyok.
22. Felele Pilátus: A mit megirtam, megirtam.
23. A vitézek azért, mikor megfeszitették volna Jézust, vevék az ő
ruháit (és négy részre * oszták, mindenik vitéznek egy részt) az ő köntösét is.
Vala pedig az ő köntöse varrás nélkűl való, felitől fogva mindenestől szőtt.
24. Mondának azért magokban: Ne hasogassuk ezt el, hanem vessünk
sorsot reá kié legyen, hogy az Írás bételnék, melly ezt mondja: Megoszták * ő
köztök az én ruháimat, és az én köntösömre sorsot vetének. A vitézek azért
ezeket mivelék.
25. Állának vala pedig a Jézus keresztfája mellett az ő annya * és
az ő annyának nénnye. Mária Kleópé és Mária Magdaléna.
26. Mikor azért látta volna Jézus az ő annyát, és a tanitványt, a
kit * szeret vala, ott állani, monda az ő annyának: Asszony, imhol a te fiad.
27. Annakutánna monda a tanitványnak: Imhol a te anyád. És az
órától fogva a tanitvány az asszonyt házába fogadá.
28. Azután, tudván Jézus hogy immár mindenek elvégeztettek, hogy az
Irás bételnék, monda: * Szomjúhozom.
29. Vala azért ott letéve * egy edény eczettel teli: azok pedig
spongyiát megtöltének eczettel, és iszóppal megrakván, az ő szájához vivék.
30. Mikor azért elvette volna Jézus az eczetet, monda:
Elvégeztetett minden. És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét.
31. A Zsidók annakokáért, hogy * ne maradnának a keresztván a
testek Szombaton, mivelhogy Innep esti vala, (mert annak a Szombatnak napja
nagy Innep vala,) kérék Pilátust, hogy azoknak száraik megtöretnének, és
levétetnének.
32. Eljövének azért a vitézek, és az első latornak megtörék
szárait, és a másiknak is, * a ki megfeszittetett vala Jézussal.
33. Jézusra pedig mikor jutottak volna, mikor látták volna, hogy ő
megholt immár, nem törék meg az ő szárait.
34. Hanem egy a vitézek közzűl dárdával megöklelé az ő oldalát, és
* mindjárt jöve ki belőle vér és viz.
35. És a ki látta, bizonyságot tészen róla és igaz az ő
tanubizonysága, az tudja hogy ő igazat mond, hogy ti is hidjetek;
36. Mert ezek lettek azért, hogy az Irás bételjesednék: Egy is az ő
tetemei közzűl úgymond meg ne * rontassék.
37. És imést más Irás ezt mondja: Meglátják azt, a kit *
általszegeztek.
38. Ezek után pedig kéré Pilátust az Arimathiabeli * József (ki a
Jézus tanitványa vala: de titkon vala a Zsidóktól való félelem # miatt) hogy a
Jézus testét levenné, melyet megengede Pilátus. Elméne azért, és levevé a Jézus
testét.
39. Eljöve pedig Nikodémus is, (az a ki Jézushoz ment vala éjjel *
először), hozván mirhából és áloesből csináltatott drága kenetet, mintegy száz
fontot.
40. Vevék azért a Jézus testét, és bétakarák azt lepedőkkel, drága
kenetekkel egybe, a mint szokások a Zsidóknak temetni.
41. Azon a helyen pedig, a hol megfeszittetett vala Jézus, vala egy
kert, és a kertben új * koporsó, melyben senki még nem helyheztetett vala.
42. Annakokáért, a Zsidóknak Innepjek estvéjéért, mivelhogy az a
koporsó közel vala, abbe helyhezteték Jézust.