19. RÉSZ.

A Krisztus szenvedésének, halálának és eltemettetésének históriája.

Akkor azért Pilátus Jézust elő * fogván, megostorozá.

2. És a vitézek tövisből fonván koronát, tevék az ő fejébe, és bársony köntösbe öltözteték őtet.

3. És mondának vala: Egésséggel Zsidóknak Királyok! És * arczúl csapdossák vala őtet.

4. Kiméne azért ismét Pilátus, és monda nékik: Ímé kihozom őtet néktek, hogy meglássátok hogy én semmi bűnt nem találok ő benne.

5. Kiméne azért Jézus, hordozván a tövis koronát és a bársony köntöst, és monda nékik Pilátus: Ímhol az ember!

6. Mikor azért látták volna őtet a Papifejedelmek, és a szolgák, kiáltnak vala, ezt mondván: Feszitsd meg! feszitsd meg! Monda nékik Pilátus: Vigyétek el ti őtet és feszitsétek meg: mert én nem találok ő benne bűnt.

7. Felelének a Zsidók: Nékünk törvényünk vagyon, és a mi törvényünk szerint meg kell halnia; mert Isten Fijává tett magát.

8. Mikor azért a beszédet hallotta volna Pilátus, inkább megrémüle.

9. De ismét béméne a törvényházba, és monda Jézusnak: Honnét való vagy te? Jézus pedig nem felele néki.

10. Monda azért néki Pilátus: Nékem nem szólasz-é? nem tudod-é hogy hatalmam vagyon arra, hogy megfeszitselek, és hatalmam vagyon arra, hogy elbocsássalak?

11. Felele Jézus: Semmi hatalmad nem volna én ellenem, ha néked onnét felül nem adatott volna: annakokáért nagyobb büne vagyon annak, a ki engemet a te kezedbe adott.

12. Attól fogva igekezik vala Pilátus őtet elszabaditani; a Zsidók pedig kiáltnak vala, mondván: Ha ezt elbocsátod, nem lészesz barátja a Császárnak: Valaki magát Királlyá teszi, ellene mond a Császárnak.

13. Pilátus azért mikor hallotta volna e beszédet: kihozá Jézust és üle a törvénytevő székbe, a helyen, mely Lithóstrotosnak mondatik, zsidóul pedig Gabbathának.

14. Vala pedig Husvétra való készüleetnek napja: mintegy hat óra pedig: akkor monda a Zsidóknak: Ímhol a ti Királyotok!

15. Azok pedig kiáltnak vala: Vidd el, vidd el, feszitsd meg őtet. Monda nékik Pilátus: A ti Királyotokat feszitsem-é meg? Felelének a Papifejedelmek: Nincsen Királyunk, hanem Császárunk.

16. Akkor azért adá nékik őtet, * hogy megfeszittetnék. Vevék azért Jézust, és elvivék.

17. És hordozván az ő keresztfáját, juta a helyre, mely Koponya helyének mondatik, zsidóul pedig Golgothának.

18. Hol megfesziték őtet, és ő vele együtt más * két embert, egyiket egy felől, másikat más felől, középben pedig Jézust.

19. Megirá pedig Pilátus a titulust is, a keresztfára feltevé. E vala pedig az irás: NÁZÁRETBELI JÉZUS, * A ZSIDÓKNAK AMA KIRÁLYOK.

20. A titulust azért sokan olvasák a Zsidók közzűl: mert a város mellett vala a hely, a hol megfeszittetett vala Jézus. Iratott vala pedig zsidóul, görögűl és deákul.

21. Mondnak vala azért Pilátusnak a Zsidók Papifejedelmei: Ne írd ezt: zsidóknak ama Királyok: hanem hogy ő mondotta: Zsidóknak Királyok vagyok.

22. Felele Pilátus: A mit megirtam, megirtam.

23. A vitézek azért, mikor megfeszitették volna Jézust, vevék az ő ruháit (és négy részre * oszták, mindenik vitéznek egy részt) az ő köntösét is. Vala pedig az ő köntöse varrás nélkűl való, felitől fogva mindenestől szőtt.

24. Mondának azért magokban: Ne hasogassuk ezt el, hanem vessünk sorsot reá kié legyen, hogy az Írás bételnék, melly ezt mondja: Megoszták * ő köztök az én ruháimat, és az én köntösömre sorsot vetének. A vitézek azért ezeket mivelék.

25. Állának vala pedig a Jézus keresztfája mellett az ő annya * és az ő annyának nénnye. Mária Kleópé és Mária Magdaléna.

26. Mikor azért látta volna Jézus az ő annyát, és a tanitványt, a kit * szeret vala, ott állani, monda az ő annyának: Asszony, imhol a te fiad.

27. Annakutánna monda a tanitványnak: Imhol a te anyád. És az órától fogva a tanitvány az asszonyt házába fogadá.

28. Azután, tudván Jézus hogy immár mindenek elvégeztettek, hogy az Irás bételnék, monda: * Szomjúhozom.

29. Vala azért ott letéve * egy edény eczettel teli: azok pedig spongyiát megtöltének eczettel, és iszóppal megrakván, az ő szájához vivék.

30. Mikor azért elvette volna Jézus az eczetet, monda: Elvégeztetett minden. És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét.

31. A Zsidók annakokáért, hogy * ne maradnának a keresztván a testek Szombaton, mivelhogy Innep esti vala, (mert annak a Szombatnak napja nagy Innep vala,) kérék Pilátust, hogy azoknak száraik megtöretnének, és levétetnének.

32. Eljövének azért a vitézek, és az első latornak megtörék szárait, és a másiknak is, * a ki megfeszittetett vala Jézussal.

33. Jézusra pedig mikor jutottak volna, mikor látták volna, hogy ő megholt immár, nem törék meg az ő szárait.

34. Hanem egy a vitézek közzűl dárdával megöklelé az ő oldalát, és * mindjárt jöve ki belőle vér és viz.

35. És a ki látta, bizonyságot tészen róla és igaz az ő tanubizonysága, az tudja hogy ő igazat mond, hogy ti is hidjetek;

36. Mert ezek lettek azért, hogy az Irás bételjesednék: Egy is az ő tetemei közzűl úgymond meg ne * rontassék.

37. És imést más Irás ezt mondja: Meglátják azt, a kit * általszegeztek.

38. Ezek után pedig kéré Pilátust az Arimathiabeli * József (ki a Jézus tanitványa vala: de titkon vala a Zsidóktól való félelem # miatt) hogy a Jézus testét levenné, melyet megengede Pilátus. Elméne azért, és levevé a Jézus testét.

39. Eljöve pedig Nikodémus is, (az a ki Jézushoz ment vala éjjel * először), hozván mirhából és áloesből csináltatott drága kenetet, mintegy száz fontot.

40. Vevék azért a Jézus testét, és bétakarák azt lepedőkkel, drága kenetekkel egybe, a mint szokások a Zsidóknak temetni.

41. Azon a helyen pedig, a hol megfeszittetett vala Jézus, vala egy kert, és a kertben új * koporsó, melyben senki még nem helyheztetett vala.

42. Annakokáért, a Zsidóknak Innepjek estvéjéért, mivelhogy az a koporsó közel vala, abbe helyhezteték Jézust.