21. RÉSZ.

A Krisztus megjelenése; és beszéde Péterhez.

Azután megjelentette magát ismét Jézus a tanitványoknak a Tibériás tengerénél; illyen módon jelentette pedig meg.

2. Valának együtt Simon Péter, és Tamás, ki * mondatik Kettősnek, és Nátánael, ki Galilea városából, Kánából való vala; és a Zebedeus # fijai, és mások az ő tanitványai közzűl ketten.

3. Monda nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondának néki: Mi is elmegyünk veled. Elmenének azért, és azonnal hajóba ülének, és azon az éjszakán semmit nem fogának.

4. Mikor immár reggel volna, megálla Jézus a parton; mindazáltal nem esmérék meg a tanitványok, hogy Jézus volna.

5. Monda azért nékik Jézus: Fiaim! vagyon-é valami ennetek való? Felelének néki: Nincsen.

6. És ő monda nékik: Vessétek a hálót a hajón jobb felől, és találtok. Oda veték azért, és azt ki nem vonhatják vala a halaknak sokaságok miatt.

7. Monda azért ama tanitvány, a kit Jézus * szeret vala, Péternek: Az Úr ez! Simon Péter azért mikor hallotta volna, hogy az Úr volna, az ingét magára övedzé, (mert mezitelen vala) és bocsátá magát a tengerbe.

8. A több tanitványok pedig hajón menének, (mert nem messze valának a földtől: hanem mintegy kétszáz singnyire) és vonszák vala a hálót halakkal tele.

9. Minekutánna azért a földre szállának, láták, hogy szén volna, és a szénen felül hal, és kenyér.

10. Monda nékik Jézus: Hozzatok elő a halakból, a mellyeket most fogtatok.

11. Kijöve Simon Péter, és a hálót kivoná a földre, melly teli vala száz ötvenhárom nagy * halakkal; és noha ennyi vala, mindazáltal nem szakadoza el a háló.

12. Monda nékik Jézus: Jöjjetek el, ebédeljetek. A tanitványok közzűl pedig egy is nem meré őtet megkérdeni, ki vagy te? mivelhogy tudnák, hogy az Úr volna.

13. Eljöve azért Jézus, és vevé a kenyeret, és adá nékik, és a halat hasonlatosképen.

14. Ezzel háromszor jelentetett meg Jézus az ő tanitványinak, minekutánna feltámadott volna a halálból.

15. Minekutánna azuért eébdeltek volna, monda Simon Péternek Jézus: Simon, Jónának fija, szeretsz-é engemet ezeknél inkább? Monda néki: Úgy Uram, te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: * Legeltesd az én bárányimat!

16. Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fija, szeretsz-é engemet? Monda néki: Úgy Uram! te tudod hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én juhaimat.

17. Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fija, szeretsz-é engemet? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta volna néki: Szeretsz-é engemet? És monda néki: Ura, te mindeneket tudsz, te tudod, hogy szeretlek tégedet! Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!

18. Bizony bizony mondom néked, mikor ijfabb volnál, béövedzed vala magadat, és oda mégy vala, a hová akarod; mikor pedig megvénheszel, a te kezeidet kiterjeszted; és más övedz bé tégedet; és oda viszen, a hová nem akarnád;

19. Ezt pedig mondá, jelentvén micsoda * halállal dicsőitené meg az Istent. És mikor ezt mondotta volna, monda néki: Kövess engemet.

20. Hátrafordulván Péter, látá hogy ama tanitvány, ki is elnyugodt vala ama vacsorán az ő # mejjén, és megkérdette vala: Uram! kicsoda az, a ki téged elárul? *

21. Ezt azért mikor látta volna Péter, monda Jézusnak: Uram! Ez pedig mint lészen?

22. Monda néki Jézus: Ha akarnám is őtet megmaradni mind adig is mig eljövök, mit gondolnál vele? te kövess engemet

23. Kiméne azért e beszéd az atyafiak közzé, hogy az ő tanitvány nem halna meg; holott nem mondotta vala néki azt Jézus, hogy meg nem hal, hanem ezt: Ha akarnám is őtet megmaradni mind addig is mig eljövök, mit gondolnál vele?

24. Ez az a tanitvány, a ki ezekről bizonyságot tészen és ezeket irta; és tudjuk, hogy igaz az ő bizonyságtétele.

25. Egyebek is pedig sokak * vagynak, mellyeket Jézus cselekedett, mellyek ha egyenként megirattatnának, azt vélem, hogy e világ sem foghatná bé a könyveket, a mellyek irattatnának. Ámen.