21. RÉSZ.
A Krisztus megjelenése; és beszéde Péterhez.
Azután megjelentette magát ismét Jézus a tanitványoknak a Tibériás
tengerénél; illyen módon jelentette pedig meg.
2. Valának együtt Simon Péter, és Tamás, ki * mondatik Kettősnek,
és Nátánael, ki Galilea városából, Kánából való vala; és a Zebedeus # fijai, és
mások az ő tanitványai közzűl ketten.
3. Monda nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondának néki: Mi is
elmegyünk veled. Elmenének azért, és azonnal hajóba ülének, és azon az éjszakán
semmit nem fogának.
4. Mikor immár reggel volna, megálla Jézus a parton; mindazáltal
nem esmérék meg a tanitványok, hogy Jézus volna.
5. Monda azért nékik Jézus: Fiaim! vagyon-é valami ennetek való?
Felelének néki: Nincsen.
6. És ő monda nékik: Vessétek a hálót a hajón jobb felől, és
találtok. Oda veték azért, és azt ki nem vonhatják vala a halaknak sokaságok
miatt.
7. Monda azért ama tanitvány, a kit Jézus * szeret vala, Péternek:
Az Úr ez! Simon Péter azért mikor hallotta volna, hogy az Úr volna, az ingét magára
övedzé, (mert mezitelen vala) és bocsátá magát a tengerbe.
8. A több tanitványok pedig hajón menének, (mert nem messze valának
a földtől: hanem mintegy kétszáz singnyire) és vonszák vala a hálót halakkal
tele.
9. Minekutánna azért a földre szállának, láták, hogy szén volna, és
a szénen felül hal, és kenyér.
10. Monda nékik Jézus: Hozzatok elő a halakból, a mellyeket most
fogtatok.
11. Kijöve Simon Péter, és a hálót kivoná a földre, melly teli vala
száz ötvenhárom nagy * halakkal; és noha ennyi vala, mindazáltal nem szakadoza
el a háló.
12. Monda nékik Jézus: Jöjjetek el, ebédeljetek. A tanitványok
közzűl pedig egy is nem meré őtet megkérdeni, ki vagy te? mivelhogy tudnák,
hogy az Úr volna.
13. Eljöve azért Jézus, és vevé a kenyeret, és adá nékik, és a
halat hasonlatosképen.
14. Ezzel háromszor jelentetett meg Jézus az ő tanitványinak,
minekutánna feltámadott volna a halálból.
15. Minekutánna azuért eébdeltek volna, monda Simon Péternek Jézus:
Simon, Jónának fija, szeretsz-é engemet ezeknél inkább? Monda néki: Úgy Uram,
te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: * Legeltesd az én bárányimat!
16. Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fija, szeretsz-é
engemet? Monda néki: Úgy Uram! te tudod hogy szeretlek téged! Monda néki:
Legeltesd az én juhaimat.
17. Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fija, szeretsz-é
engemet? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta volna néki:
Szeretsz-é engemet? És monda néki: Ura, te mindeneket tudsz, te tudod, hogy
szeretlek tégedet! Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!
18. Bizony bizony mondom néked, mikor ijfabb volnál, béövedzed vala
magadat, és oda mégy vala, a hová akarod; mikor pedig megvénheszel, a te
kezeidet kiterjeszted; és más övedz bé tégedet; és oda viszen, a hová nem
akarnád;
19. Ezt pedig mondá, jelentvén micsoda * halállal dicsőitené meg az
Istent. És mikor ezt mondotta volna, monda néki: Kövess engemet.
20. Hátrafordulván Péter, látá hogy ama tanitvány, ki is elnyugodt
vala ama vacsorán az ő # mejjén, és megkérdette vala: Uram! kicsoda az, a ki
téged elárul? *
21. Ezt azért mikor látta volna Péter, monda Jézusnak: Uram! Ez
pedig mint lészen?
22. Monda néki Jézus: Ha akarnám is őtet megmaradni mind adig is
mig eljövök, mit gondolnál vele? te kövess engemet
23. Kiméne azért e beszéd az atyafiak közzé, hogy az ő tanitvány
nem halna meg; holott nem mondotta vala néki azt Jézus, hogy meg nem hal, hanem
ezt: Ha akarnám is őtet megmaradni mind addig is mig eljövök, mit gondolnál
vele?
24. Ez az a tanitvány, a ki ezekről bizonyságot tészen és ezeket
irta; és tudjuk, hogy igaz az ő bizonyságtétele.
25. Egyebek is pedig sokak * vagynak, mellyeket Jézus cselekedett,
mellyek ha egyenként megirattatnának, azt vélem, hogy e világ sem foghatná bé a
könyveket, a mellyek irattatnának. Ámen.