SZENT LUKÁCSNAK

A SZENT APOSTOLOK CSELEKEDETEKRŐL IRT KÖNYVE.

1. RÉSZ.

Előljáró beszéd e Könyvre. Az Úr mennybemenetelének históriája: Mátyás mint választatott Apostollá Júdás helyett.

Az első * könyvemet irtam Theófile, mind azokról a mellyeket Jézus kezdett cselekedni és tanitani,

2. Mind a napig, mellyen (minekutánna parancsolatokat * adott volna az Apostoloknak Szent # Lélek által, a kiket választott vala) oda velviteték.

3. Kiknek ő magát is az ő szenvedése után meegjelentette vala * elevenen, sok bizonyos jelek által, negyven napig megjelenvén nékik, és szólván az Istennek országára való dolgokról.

4. És egybegyüjtvén őket, meghagyá nékik, hogy el ne mennének Jérusálemből, hanem hogy megvárnák az Atyának igéretét: Mellyet úgymond * hallottatok én tőlem.

5. Mert János jóllehet keresztelt * vizzel, ti pedig kereszteltettek Szent # Lélekkel nem sok napok után.

6. Mikor azért azok egybegyültek volna, megkérdék őtet, mondván: Uram! avagy nem ez időben épitd-é meg Izráelnek az országot?

7. Monda pedig nékik: Nem ti dolgotok ez időket tudnotok és az alkalmatosságokat, mellyeket az Atya a maga hatalmában helyheztetett.

8. Hanem veszitek * a Szent Léleknek erejét, minekutánna ejövénd ti reátok: és lésztek nékem tanuim # Jérusálemben is, és egész Júdeában, Samariában, és a földnek mind ## végső határáig.

9. És mikor ezeket mondotta volna, az ő láttokra felemelteték, és a felhő Jézust béfogván, elszakasztá őtet az ő * szemeik elől.

10. És mikor ő utánna az ő szemeiket az égbe függesztették volna, imé két férjfiak * fehér ruhában megállának mellettek;

11. Kik mondának is: Galileabeli férjfiak, mit állotok nézvén mennybe? E Jézus, a ki oda felviteték ti tőletek mennyországba, a képen * jő el, a miképen láttátok őtet felmenni mennyekbe.

12. Akkor megtérének Jérusálembe a hegyről, melly hivatik olajfák hegyének, melly Jérusálem mellett vagyon, egy Szombatnapi járó földre.

13. És mikor bémentek volna, felmenének egy felsőházba, a hol szállások * vala Péternek, Jakabnak, Jánosnak, Andrásnak, Filepnek, Tamásnak, Bertalannak, Máténak, Jakabnak, az Alféus fijának, Simon Zélotesnek, és Júdásnak a Jakab attyafiának.

14. Ezek mind egyetemben foglaltosok valának az imádkozásban és * könyörgésben, az asszonyokkal egybe, és Máriával, Jézusnak annyával, és az ő attyafiával.

15. És azokban a napokban felkelvén Péter a tanitványok között, monda, (mert valának ott a helyen szám szerint, ugymint szászhusz emberek).

16. Atyámfiai férjfiak, szükség volt bételni az Irásnak: mellyet megjövendölt a Szent Lélek a Dávid szája * által Júdás felől, ki vezérek # volt azoknak, a kik megfogták Jézust.

17. Ki mi közzénk * számláltatik vala, és ennek a szolgálatnak egy részét vette vala.

18. Ő annakokáért szerze mezőt az ő hamisságának * árából; és alászakadván ketté hasadott, és minden béli kiomlott.

19. És e dolog az egész Jérusálemben lakozóknak lett tudtokra; ugy hogy az a mező neveztessék az ő tulajdon nyelveken Akeldamának, azaz, vér * mezejének.

20. Mert meg vagyon irva a Zsoltárok könyvében: Az ő lakhelye legyen * puszta, és ne legyen senki, ki abban laknék. És ismét: Az ő püspökségét # más vegye el.

21. Szükség azért a férjfiak közzűl, (kik velünk egy gyülekezetben voltak, mind addig, mig az Úr Jézus az ő tisztiben járt mi köztünk.

22. Elkezdvén a János keresztségétől fogva mind a napig, mellyen mi közzűlünk felviteték,) hogy az ő feltámadásának bizonysága legyen, mi velünk egyetembe egy ezek közzűl.

23. Állatának azért elő kettőt, Józsefet, ki hivattatik vala Barsabásnak, kinek vezeték neve Justus, és Mátyást.

24. És imádkozván mondának: Te Uram, ki mindeneknek sziveket * tudod, jelentsd meg, mellyikét választottad e kettőnek.

25. Hogy részes legyen e szolgálatban és Apostolságban, mellytől eltévelyedék Júdás, hogy az ő helyére * menne.

26. Sorsot vetének azért reájok, és esék a sors Mátyásra: ki közönséges akaratból a tizenegy Apostolok közzé számláltaték.