5. RÉSZ.

Az Anániás és Safira hazugságának büntetése: csudatételek, fogságok és kiszabadulások az Apostoloknak: Tanitnak a templomban, és vitetnek a tanács eleibe: Péter felelete: Gamáliel tanácsa.

Egy ember is pedig, kinek neve Ananiás vala, Safirával az ő feleségével, eladá az ő örökségét.

2. És megtarta valami részt az árában, melly dolog az ő felelségének is tudtára vala és valami részét előhozván, az Apostoloknak lábaiknál letevé.

3. Monda pedig Péter: Anánia miért foglalta el a sátán a te szivedet, hogy hazudnál a Szent Lélek ellen, és a mezőnek árában megtartanál?

4. Nemde, ha megtartottad volna a mezőt, nem tiéd volt volna-é, és minekutánna eladtak, nema te hatalmadban volt-é az ára? miért gondoltad ezt a te szivedben? nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.

5. Minekutánna hallotta volna pedig Anániás e beszédeket, leesék és meghala. És mindenekben nagy félelem támada, a kik ezeket hallják vala.

6. Felkelvén pedig az ifjak, fogák azt, és kivivén eltemeték.

7. És lőn mintegy három óra mulva, mikor az ő felesége is, nem tudván a mi esett vala, béméne.

8. Monda pedig néki Péter: mond meg nékem, ha ennyi pénzen adtátok-é el a ti örökségeteket? és az monda: Úgy vagyon, annyin adtuk el.

9. Péter pedig monda néki: Mi dolog hogy egyesekké levétek ebben, hogy az Úrnak Lelkét kisértenétek? Ímé azoknak lábaik, a kik eltemették a te férjedet, az ajtó előtt vagynak, és tégedet is kivisznek.

10. Azonnal pedig leesék * az ő lábainál, és meghala; és bémenvén az ifjak, találák azt halva, és kivivén eltemeték az ő férje mellé.

11. És támada nagy félelem az egész Gyülekezetben, és mindenekben, valakik ezeket hallják vala.

12. Az Apostolok által pedig sok * jelek és csudák lésznek vala a község között; és valának egyenlőképen mindnyájan a Salamon tornácznában.

13. Egyebek közzűl pedig senki nem meri vala magát ő közzéjek elegyiteni: hanema község felette igen * magasztalja vala őket.

14. Nevekedik vala pedig az Úrban hivőknek, mind férjfiaknak, mind asszonynak számok.

15. Úgyannyira hogy az útczákra hoznák ki a betegeket, és letennék azokat ágyakban és nyoszolyákban, hogy azoknak valamellyikét az oda járulandó Péternek csak árnyéka érné.

16. A szomszéd városoknak is pedig község gyül vala Jérusálembe, és hoznak vala betegeket, és tisztátalan lelkektől gyötretteket; kik mind * meggyógyulnak vala.

17. Felkelvén pedig a Főpap, és mind azok kik ő vele valának, kik a Sadduczeusoknak * szerzetekből valának, bételének irigységgel.

18. És megfogák az Apostolokat, és veték őket a közönséges tömlöczbe.

19. De az Istennek * Angyala éjszakán megnyitá a tömlöcznek ajtaját, és kihozván őket, monda:

20. Menjetek el, és a templomban állván hirdessétek a népnek ez * életnek minden beszédit.

21. Azok pedig mikor ezt hallották volna, bémenének jó reggel a templomba, és tanitnak vala. A Főpap pedig elmenvén, és a kik vele valának Gyülést tőnek, és az Izráel népének egész Tanácsát egybehivák, és elküldék a szolgákat a tömlöczbe, hogy azokat előhoznák.

22. És mikor elmentek volna a szolgák, nem találák őket a tömlöczben, és visszatérvén megjelenték.

23. Ezt mondván: A tömlöczöt ugyan találtuk nagy erősen bézárva, és az őrizőket kivül az ajtó előtt állani: mikor pedig megnyitottuk volna, ottben senkit nem találánk.

24. Mikor hallották volna pedig e beszédeket a Főpap és a templom Fejedelme, és a Papifejedelmek, gondolkodnak vala azok felől, mincsoda következnék ebből.

25. És eljövén egy ember, monda nékik: Ímé, ama férjfiak, kiket a tömlöczbe vetettetek vala, a templomban állanak és tanitják a népet.

26. Akkor elmenvén a Fejedelem a szolgákkal, előhozá őket, de nem erővel: (mert félnek vala a községtől, hogy meg ne köveztetnének.)

27. És előhozván őket, állaták a tanács eleibe, és megkérdé őket a Főpap.

28. Mondván: Nemde nem megparancsolánk-é néktek felette igen, hogy ne tanitanátok * e Jézusnak nevében? és ímé, bétöltöttétek Jérusálemeet a ti tudományotokkal, és mi reánk akarjátok szállitani annak az embernek # vérét.

29. Felelvén pedig Péter és az Apostolok, mondának: Az * Istennek kell inkább engedni, hogy nem az embereknek.

30. A mi Atyáinknak Istene feltámasztotta Jézust, * kit ti megölétek felfeszitvén a fára.

31. Ezt az Isten az ő jobbkezével felmagasztalván tette Fejedelemmé * és megtartóvá, hogy adjon az Izráelnek megtérést és bünöknek bocsánatjokat.

32. És mi vagyunk néki ezekről bizonyságai, a mellyeket mondunk; és a Szent Lélek is, * kit az Isten adott azoknak, a kik néki # engednek.

33. Azok pedig ezeket hallván, fogaikat csikorgatják vala, és arról tanácskoznak vala, hogy őtet megölnék.

34. Felkelvén pedig a Tanácsban egy Farizeus, kinek Gamáliel vala neve, Törvénytudó, kit az egész község becsületben tart vala, parancsolá hogy egy kevéssé az Apostolokat kivinnék.

35. És monda azoknak: Izráelnek férjfiai, jól meglássátok mit cselekesztek ezekkel az emberekkel.

36. Mert az időnek előtte támadott volt egy * Teudás, ki azt mondotta volt, hogy ő valaki volt, kinek mellé adta volna magát mintegy négyszáz férjfiaknakszámok, ki megölettetett, és a kik néki hittek, mind eloszlottak, és semmivé lettek.

37. Ezután támada ama Galileus Júdás, a ravásnak idején, és sok népet hitetett maga után, az is elvesze, és mind azok, a kik nékik hittek volt, eloszlottak.

38. Most is ezt mondom néktek! Távozzatok el ez emberektől és hagyjatok békét nékik: mert ha emberektől vagyon e tanács és dolog, semmivé lészen;

39. Ha pedig Istentől vagyon, ti fel nem bonthatjátok, hogy ne láttassatok Isten ellen tusakodni.

40. Engedének azért az ő tanácsának. És mikor az Apostolokat előszólitották volna, megostoroztatván * őket, megparancsolák nékik, hogy Jézus nevében ne szólnának; és elbocsáták őket.

41. Ők annakokáért örömmel * menének el a Tanács elől, hogy méltókká tette Isten őket arra, hogy a Jézus nevéért bosszúsággal illettetnének.

42. És mindennapon a templomban és háznál nem szünnek * vala meg tanitani, és a Jézus Krisztust hirdetni.