5. RÉSZ.
Az Anániás és Safira hazugságának büntetése: csudatételek, fogságok
és kiszabadulások az Apostoloknak: Tanitnak a templomban, és vitetnek a tanács
eleibe: Péter felelete: Gamáliel tanácsa.
Egy ember is pedig, kinek neve Ananiás vala, Safirával az ő
feleségével, eladá az ő örökségét.
2. És megtarta valami részt az árában, melly dolog az ő
felelségének is tudtára vala és valami részét előhozván, az Apostoloknak
lábaiknál letevé.
3. Monda pedig Péter: Anánia miért foglalta el a sátán a te
szivedet, hogy hazudnál a Szent Lélek ellen, és a mezőnek árában megtartanál?
4. Nemde, ha megtartottad volna a mezőt, nem tiéd volt volna-é, és
minekutánna eladtak, nema te hatalmadban volt-é az ára? miért gondoltad ezt a
te szivedben? nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.
5. Minekutánna hallotta volna pedig Anániás e beszédeket, leesék és
meghala. És mindenekben nagy félelem támada, a kik ezeket hallják vala.
6. Felkelvén pedig az ifjak, fogák azt, és kivivén eltemeték.
7. És lőn mintegy három óra mulva, mikor az ő felesége is, nem
tudván a mi esett vala, béméne.
8. Monda pedig néki Péter: mond meg nékem, ha ennyi pénzen
adtátok-é el a ti örökségeteket? és az monda: Úgy vagyon, annyin adtuk el.
9. Péter pedig monda néki: Mi dolog hogy egyesekké levétek ebben,
hogy az Úrnak Lelkét kisértenétek? Ímé azoknak lábaik, a kik eltemették a te
férjedet, az ajtó előtt vagynak, és tégedet is kivisznek.
10. Azonnal pedig leesék * az ő lábainál, és meghala; és bémenvén
az ifjak, találák azt halva, és kivivén eltemeték az ő férje mellé.
11. És támada nagy félelem az egész Gyülekezetben, és mindenekben,
valakik ezeket hallják vala.
12. Az Apostolok által pedig sok * jelek és csudák lésznek vala a
község között; és valának egyenlőképen mindnyájan a Salamon tornácznában.
13. Egyebek közzűl pedig senki nem meri vala magát ő közzéjek
elegyiteni: hanema község felette igen * magasztalja vala őket.
14. Nevekedik vala pedig az Úrban hivőknek, mind férjfiaknak, mind
asszonynak számok.
15. Úgyannyira hogy az útczákra hoznák ki a betegeket, és letennék
azokat ágyakban és nyoszolyákban, hogy azoknak valamellyikét az oda járulandó
Péternek csak árnyéka érné.
16. A szomszéd városoknak is pedig község gyül vala Jérusálembe, és
hoznak vala betegeket, és tisztátalan lelkektől gyötretteket; kik mind *
meggyógyulnak vala.
17. Felkelvén pedig a Főpap, és mind azok kik ő vele valának, kik a
Sadduczeusoknak * szerzetekből valának, bételének irigységgel.
18. És megfogák az Apostolokat, és veték őket a közönséges
tömlöczbe.
19. De az Istennek * Angyala éjszakán megnyitá a tömlöcznek
ajtaját, és kihozván őket, monda:
20. Menjetek el, és a templomban állván hirdessétek a népnek ez *
életnek minden beszédit.
21. Azok pedig mikor ezt hallották volna, bémenének jó reggel a
templomba, és tanitnak vala. A Főpap pedig elmenvén, és a kik vele valának
Gyülést tőnek, és az Izráel népének egész Tanácsát egybehivák, és elküldék a
szolgákat a tömlöczbe, hogy azokat előhoznák.
22. És mikor elmentek volna a szolgák, nem találák őket a
tömlöczben, és visszatérvén megjelenték.
23. Ezt mondván: A tömlöczöt ugyan találtuk nagy erősen bézárva, és
az őrizőket kivül az ajtó előtt állani: mikor pedig megnyitottuk volna, ottben
senkit nem találánk.
24. Mikor hallották volna pedig e beszédeket a Főpap és a templom
Fejedelme, és a Papifejedelmek, gondolkodnak vala azok felől, mincsoda
következnék ebből.
25. És eljövén egy ember, monda nékik: Ímé, ama férjfiak, kiket a
tömlöczbe vetettetek vala, a templomban állanak és tanitják a népet.
26. Akkor elmenvén a Fejedelem a szolgákkal, előhozá őket, de nem
erővel: (mert félnek vala a községtől, hogy meg ne köveztetnének.)
27. És előhozván őket, állaták a tanács eleibe, és megkérdé őket a
Főpap.
28. Mondván: Nemde nem megparancsolánk-é néktek felette igen, hogy
ne tanitanátok * e Jézusnak nevében? és ímé, bétöltöttétek Jérusálemeet a ti
tudományotokkal, és mi reánk akarjátok szállitani annak az embernek # vérét.
29. Felelvén pedig Péter és az Apostolok, mondának: Az * Istennek
kell inkább engedni, hogy nem az embereknek.
30. A mi Atyáinknak Istene feltámasztotta Jézust, * kit ti
megölétek felfeszitvén a fára.
31. Ezt az Isten az ő jobbkezével felmagasztalván tette Fejedelemmé
* és megtartóvá, hogy adjon az Izráelnek megtérést és bünöknek bocsánatjokat.
32. És mi vagyunk néki ezekről bizonyságai, a mellyeket mondunk; és
a Szent Lélek is, * kit az Isten adott azoknak, a kik néki # engednek.
33. Azok pedig ezeket hallván, fogaikat csikorgatják vala, és arról
tanácskoznak vala, hogy őtet megölnék.
34. Felkelvén pedig a Tanácsban egy Farizeus, kinek Gamáliel vala
neve, Törvénytudó, kit az egész község becsületben tart vala, parancsolá hogy
egy kevéssé az Apostolokat kivinnék.
35. És monda azoknak: Izráelnek férjfiai, jól meglássátok mit
cselekesztek ezekkel az emberekkel.
36. Mert az időnek előtte támadott volt egy * Teudás, ki azt
mondotta volt, hogy ő valaki volt, kinek mellé adta volna magát mintegy
négyszáz férjfiaknakszámok, ki megölettetett, és a kik néki hittek, mind
eloszlottak, és semmivé lettek.
37. Ezután támada ama Galileus Júdás, a ravásnak idején, és sok
népet hitetett maga után, az is elvesze, és mind azok, a kik nékik hittek volt,
eloszlottak.
38. Most is ezt mondom néktek! Távozzatok el ez emberektől és
hagyjatok békét nékik: mert ha emberektől vagyon e tanács és dolog, semmivé
lészen;
39. Ha pedig Istentől vagyon, ti fel nem bonthatjátok, hogy ne
láttassatok Isten ellen tusakodni.
40. Engedének azért az ő tanácsának. És mikor az Apostolokat
előszólitották volna, megostoroztatván * őket, megparancsolák nékik, hogy Jézus
nevében ne szólnának; és elbocsáták őket.
41. Ők annakokáért örömmel * menének el a Tanács elől, hogy
méltókká tette Isten őket arra, hogy a Jézus nevéért bosszúsággal
illettetnének.
42. És mindennapon a templomban és háznál nem szünnek * vala meg
tanitani, és a Jézus Krisztust hirdetni.