9. RÉSZ.

Saulus megtér, megkereszteltetik, Damaskusból megszabadúl: Péter meggyógyitja a gutaütött Énéást, s a megholt Tábithá fetámasztja.

Saulus pedig mégis * dühösködvén fenyegetésekkel és öldökléssel az Úrnak tanitványai ellen, méne a # Főpaphoz.

2. És kéré ő tőle leveleket Damaskusba a zsinagógáknak; hogyha találna valakiket a tudománynak * követőit, vagy férjfiakat, vagy asszonyokat, fogva hozná Jérusálembe.

3. És mikor menne, közelgete Damaskushoz, és nagy hirtelenséggel mennyei világosság * körűlvevé őtet.

4. És mikor a földre * leesett volna, halla szózatot, melly ezt mondja vala néki: Saul, Saul, mit kergetsz # engemet?

5. És monda: Kicsoda vagy Uram? Az Úr pedig mond: Én vagyok a Jézus, a kit te kergetsz. Nehéz néked az ösztön ellen * rúgodoznod.

6. És az félvén és rettegvén, monda: Uram! mit akarsz * hogy cselekedjem? Monda az Úr néki: Kelj fel és menj bé a városba, és megmondják néked mit kelljen cselekedned.

7. A férjfiak pedig, kik Saulussal elindultak vala, állanak vala elálmélkodván, kik jóllehet hallják vala a szót, de senkit nem látnak vala.

8. Felkelvén pedig Saulus a földről, és felnyitván az ő szemeit, senkit nem lát vala; azért kézen fogva vezérelvén őtet, bévivék Damaskusba.

9. Hol volt, semmit nem látván, harmadnapig, és nem evett, sem ivott.

10. Vala pedig egy tanitvány Damaskusban, kinek Anániás vala neve, kinek monda látásban az Úr: Anánia! És az monda: Imhol vagyok Uram!

11. Akkor az Úr monda néki: Kelj fel, és menj el az utczára, melly Egyenes utczának neveztetik, és keresd meg Júdásnak házában a Tárzusbeli * Saulust; mert ám imádkozik.

12. (És látá Saulus látásban, hogy az Anániás nevü férjfiú ő hozzá menne, és az ő kezét reá vetné, hogy látna.)

13. Felele pedig Anániás: Uram sok embertől hallottam e férjfiú felől, melly sok bosszusággal illeti a te * szenteidet, kik Jérusálemben vagynak.

14. Sőt itt is vagoyn hatalma a Papifejedelmektől, hogy mindeneket megkötözzön, valakik a te nevedet segitségül hivják.

15. Monda pedig néki az Úr: Eredj el; mert ő nékem választott * edényem, hogy az én nevemet elvigye a # Pogányoknak, Királyoknak, és az Izráel ## fijainak eleikbe;

16. Mert én megmutatom néki, melly sokat kelljen néki az én nevemért * szenvedni.

17. Elméne azért Anániás, * és béméne a házba, és az ő kezeit Saulusra vetvén, monda: Saul atyámfia, az Úr küldött engemet; (a Jézus, a ki # megjelent néked az úton, a mellyen jösz vala) hogy a te szemeid megnyiljanak, és bételjesedjél Szent Lélekkel.

18. És azonnal leesék az ő szeméről a hályog, mint valami halnak a héja, és mindjárt megjöve szeme világa, és felkelvén megkeresztelkedék.

19. És mikor evett volna, megerősödék. És vala Saulus egynehány napokon a tanitványokkal, kik Damaskusban valának.

20. És azonnal prédikálá a zsinagógákban a * Krisztust, hogy ő Istennek Fija volna.

21. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan, valakik az ő tanitását hallják vala, és ezt mondják vala: Nemde nem ez-é a ki Jérusálemben háborgatja vala azokat, kik ezt a * nevet segitségül hivják vala, és ide is azért jött, hogy azokat fogva vinné a Papifejedelmekhez?

22. Saulus pedig annál inkább erőt vészen vala, és szégyeniti vala a Zsidókat, a kik Damaskusban laknak vala, szent Irás bizonyságainak egybevaló vettetésekkel megerősitvén, hogy az volna ama Krisztus.

23. Sok idő mulva pedig a Zsidók tanácsot tartának, hogy őtet megölnék.

24. De megérté Saulus, hogy utánna leselkednének; őrizik vala pedig a kapukat mind éjjel nappal, hogy őtet megölhetnék.

25. A tanitványok azért őtet felvévén éjjel, a kőfalon * bocsáták ki, lebocsátván őtet egy kosárban.

26. És mikor Saulus Jérusálembe ment volna, a tanitványok mellé akarja vala magát adni, de mindnyájan félnek vala tőle, és nem hiszik vala, hogy ő tanitvány volna.

27. Barnabás * pedig őtet maga mellé vévén, vivé az Apostolokhoz, és megbeszélé nékik, mimódon az úton látta volna az urat, és hogy szólott volna néki, és hogy Damaskusban nagy bátorsággal tanittot volna a Jézus nevében.

28. Ő velek vala azért Jérusálemben.

29. És nagy bátorsággal tanit vala az Úr Jézusnak nevében, és vetekedik vala a Görögökkel; azok pedig igyekeznek vala őtet megölni.

30. Mellyet mikor eszekbe vettek volna az atyafiak, vivék őtet Czézáreába, és onnét bocsáták Tárzusba.

31. A Gyülekezetnek azért egész Júdeában, Galileában, és Samariában békességek vala, és épülnek vala az Úrnak félelmében, és a Szent Léleknek vigasztalásában előmenvén, sokasodnak vala.

32. Történék pedig hogy Péter, mikor minden városokat járna, menne a Szentekhez is, kik valának Lidda városban.

33. Talála pedig ott eg Éneás nevü embert, ki nyolcz esztendőtől fogva ágyban fekszik vala, ki gutaütött ember vala.

34. És monda néki Péter: * Énea, gyógyitson meg tégedet a Jézus Krisztus; kelj fel, és magad vesd meg a te ágyadat. Az pedig azonnal felkele.

35. És láták őtet mindnyájan a kik laknak vala Liddában és Sáronában, és megtérének az Úrhoz.

36. Joppéban pedig vala egy tanitványi asszony, kinek neve vala Tábitha, melly (görögűl Dorkás) ha megmagyarázod, ezt tészi: Vadkecske. Ez gazdag vala jó cselekedetekkel és alamizsnákkal, mellyeket osztogatott vala.

37. Történék pedig az napokban, hogy betgség miatt meghalna, kit mikor megmostak volna, helyhezteték a felházban.

38. Mivelhogy pedig Lidda Joppéhoz közel vala, a tanitványok meghallván hogy Péter ott volna, két férjfiakat küldének ő hozzá, kérvén őtet, hogy késedelem nélkül hozzájok menne.

39. Felkelvén azért Péter, elméne azokkal, kit, mihelyt oda juta, felvivének a felházba; és eleibe állának néki minden özvegy asszonyok, sirván és mutogatván a ruhákat és öltözeteket, mellyeket Dorkás csinált, mig velek együtt volt.

40. És mindeneket * kiküldvén, Péter térdre esvén imádkozék, és a holttesthez fordúlván, monda: Tábitha kelj fel. Az pedig felnyitá az ő szemeit, és Pétert látván, felüle.

41. És Péter kezét néki nyujtván, felemelé őtet; és szólitván az özvegyeket és a szenteket, elevenen adá nékik azt.

42. E dolog pedig egész Joppénak tudtára lőn, és * sokan hivének az Úrban.

43. És sok ideig marada Péter Joppéban, egy Simon nevü Szíjgyártónál.