12. RÉSZ.

Héródes Jakabot megöleti. Pétert tömlöczbe vetteti, az Angyaltól megcsapdostatik: A Gyülekezet állapotja Jérusálemben: Barnabás és Saulus ismét Antiokhiába mennek.

Akkor az időben Héródes Király kezde kegyetlenkedni némellyek ellen, kik a Keresztyéni Gyülekezetből valának.

2. Megölé pedig Jakabot, * Jánosnak attyafiát fegyverrel.

3. És mikor látná, hogy kedves dolgot cselekednék a Zsidóknak, Pétert is megfogá: (vala pedig akkor Pogácsás * innep.)

4. Kit megfogván, a tömlöczbe veté, adván őtet tizenhat vitézek kezébe, hogy őtet megőriznék; akarván őtet a népnek kihozni Husvét után.

5. Pétert azért őrizik vala a fogságban: a Gyülekezet pedig szüntelen könyörög vala az Istennek ő érette.

6. Mikor pedig Héródes őtet ki akarná hozni, azon éjszakán aluszik vala Péter két vitéz között, két vas láncczal megkötöztetvén, és az őrizők az ajtó előtt őrizik vala a tömlöczöt.

7. És imé az Úrnak Angyala * eljöve, és a tömlöczben lőn világosság, és a Péter oldalát taszigálván, felkölté őtet, mondván: Kelj fel hamar. És leesének a lánczok az ő kezeiről.

8. És monda néki az Angyal: Övedezd bé magadat, és vond fel sarudat. És úgy cselekedék. És monda néki: Vedd reád felsőruhádat, és kövess engemet.

9. Azért kimenvén Péter, követi vala őtet, és nem tudja vala hogy valóságos dolog volna, a mit az Angyal cselekeszik vala, hanem azt állitja vala, hogy valami látást látna.

10. Mikor pedig általmentek volna az első és második strázsán, jutának a Vaskapuhoz, melly a városba viszen, melly maga megnyilék nékik és kimenvén egy útczán elmenének; és azonnal elméne az Angyal ő tőle.

11. És Péter magát megeszmélvén, monda: Most valóban látom, hogy az Úr bocsátotta el az ő * Angalát, és megszabaditott engem a Héródes kezéből, és mind attól, a mit a Zsidók felőlem várnak vala.

12. És e dologról gondolkodván: méne Máriának, a János annyának házához, ki Márkusnak * neveztetik vala; hol sokan valának egybegyülve, és könyörögnek vala.

13. És mikor Péter zörgetett volna a tornácznak ajtaján, kifutamodék egy Rhódé nevű leányzó, hogy hallgatódzna.

14. Ki megesmérvén a Péter szavát, örömében nem nyitá meg a tornácz ajtaját, hanem béfutván megmondá, hogy Péter állana az ajtó előtt.

15. Azok pedig mondának néki: Elveszett néked eszed. Az pedig erősen állitja vala, hogy úgy volna. Azok pedig ezt mondják vala, hogy a Péter Angyala volna.

16. Péter pedig szüntelen zörget vala. Mikor azért megnyitották volna, látták őtet, és elálmélkodának.

17. És mikor kézzel intett volna hogy hallgatnának: megbeszélé nékik mimódon hozta volna ki az Úr őtet a tömlöczből, és monda: Adjátok tudtára ezeket * Jakabnak és az Atyafiaknak. És kimenvén, másuvá méne onnét.

18. És minekutánna megviradt volna, nagy háborúság támada a vitézek között azon, micsoda esett volna Péteren.

19. Héródes peig mikor Pétert előkérte volna és nem találták volna, az őrizőkre törvényt láttatván, parancsolá, hogy a kínra vinnék őket: és mikor Júdeából Czézáreába ment volna, ott lakozék.

20. Héródes pedig gonosz szándékkal vala a Tírus és Sidon városbeliekhez; de azok egyenlő akaratból jövének ő hozzá, és Blástust eláltatván, ki a Királynak titkosa vala, kérnek vala békességet, mivelhogy az ő tartományok a Király tartományából tápláltatik vala.

21. Egy bizonyos napon pedig, Héródes az ő királyi ruhájába felöltözvén és az ő székibe ülvén, szól vala a községnek.

22. A község pedig kiált vala: Isten szava ez, és nem emberé!

23. Azonnal pedig megcsapdosá őtet az Úrnak Angyala, mivelhogy * nem adott volna dicsőséget az Istennek; és minekutánna a férgektől megemésztetett volna, meghala.

24. Az Istennek beszéde * pedig nevekedik vala és szaporodik vala.

25. Barnabás peig és Saulus Jérusálemből megtérének Antiókhiába, az ő szolgálatjokat bétöltvén, és magok mellé vevék Jánost, kinek vezeték neve Márkus vala.