13. RÉSZ.
Pált és Barnabást a Szent Lélek magának kiválasztja, kik elmenvén,
prédikálják az Evangyéliomot a Zsidóknak és Pogányoknak; Páfusban Elimás
ördöngös megvakittatik.
Valának pedig az Antiókhiabeli Gyülekezetben valami Próféták és
Doktorok, Barnabás és Simeon, ki hivattatik vala Nigernek, és Czirénébeli
Lúczius, és Manaen; ki Héródessel a Negyedes Fejedelemmel együtt neveltetett
vala, és Saulus.
2. Mikor azért azok szolgálnának az Úrnak, és szenvedtetnék
magokat, monda a Szent Lélek: Válasszátok el nékem Barnabást * és Saulust a
munkára, a mellyre én őket hivtam.
3. Akkor azért, mikor böjtöltek és imádkoztak volna, és az ő
kezeiket reájok vetették volna, elbocsáták őket.
4. Ők annakokáért mikor kibocsáttattak volna a Szent Lélektől,
menének Szeleutziába, és onnét evezének Cziprusba.
5. És mikor Salamin városba jutottak volna, hirdeték az Isten
beszédét a Zsidóknak zsinagógáikban; * János is pedig velek vala, és szolgál
vala nékik.
6. És eljárván a szigetet mind Páfusig, találkozának egy ördöngös *
hamis Prófétára, ki Zsidó vala, kinek Bárjézus vala neve.
7. Ki Sergius Pál mellett, a szigetnek Tiszttartója mellett vala,
ki eszes ember vala. Ez magához hivatván Barnabást és Saulust, kiváná hallani
az Isten beszédét.
8. Az ördöngös Elimás peig (mert annyit tészen az ő neve)
ellenkezik vala velek, akarván elhajtani a Tiszttartót az igaz tudomány mellől.
9. Saulus pedig (ki Pálnak is mondatik) megtelvén Szent Lélekkel,
szemeit reá vetvén.
10. Monda: Óh te minden álnoksággal és gonosz cselekedettel teljes,
ördögnek fija, minden igazságnak ellensége, nem szünöl-é meg az Úrnak igaz
útait elforditani?
11. Most azért imé az Úrnak keze ellened lészen, és vak lészesz;
nem látod a napot ideig. És azonnal esék ő reá hályog és setétség, és kerengvén
keres vala vezetőket.
12. Akkor a Tiszttartó, mikor látta volna a dolgot, hűn,
elálmélkodván az Úrnak tudományán.
13. Elmenvén pedig Páfusból Pál és a kik vele valának, Pámfiliának
Perga nevü városába menének: János pedig felmenvén tőlök, megtére Jérusálembe.
14. Ők pedig mikor Pergából kimentek volna, menének Antiókhiába,
Pisidiának városába, és bémenvén Szombatnapon a zsinagógába, leülének.
15. A törvénynek pedig és Próféták Irásoknak olvasása után,
küldének a zsinagógának Előljárói ő hozzájok, ezt mondván: Atyámfiai férjfiak,
ha vagyon valami intő beszédetek a községhez, szóljatok.
16. Mikor felkölt volna azért Pál, kezével intvén hogy
hallgatnának, monda: Izráelnek férjfiai, és kik félitek az Istent, halljátok
meg!
17. ez Izráel nemzetségének Istene választotta a mi Atyáinkat, és e
nemzetséget méltóságossá tevé, mikor Égyiptomnak földében jövevények volnának,
és onnét kihozá * őket hatalmas karja által.
18. És közel negyven esztendőnek idejéig * türte az ő erkölcsöket a
pusztában.
19. És minekutánna hét * nemzetséget törlött volna el a Kanaán
földén, azoknak földöket sors vetés által # elosztá nékik.
20. És azután mintegy négyszáz ötven esztendeig, adott nékik *
Birákat, mind sámuel Prófétáig.
21. Annakutánna Királyt * kérének, és adá nékik # Sault, a Kis
fiát, a Benjámin nemzetéből való férjfiat negyven esztendeig.
22. És azt megvetvén, * támasztá nékik Dávid Királyt; kiről
bizonyságot tévén, ezt is mondotta: Találtam szivem szerint való férjfiat,
Dávidot a Jesse fiját, ki minden akaratomat véghez viszi.
23. Ennek * magvából támasztotta Isten Izráelnek az ő igérete
szerint, a szabaditó Jézust.
24. Minekutánna prédikálta volna Keresztelő János * ő előtte a
megtérésnek Keresztségét az Izráel egész népének.
25. Mikor pedig el akará végezni János az ő tisztit, ezt mondotta:
Kinek állitotok engemet? nem én vagyok * a Krisztus; hanem imé én utánnam jő,
kinek nem volnék méltó megoldani lábainak saruját.
26. Atyámfiai férjfiak, Ábrahám nemzetének fijai, és kik ti
köztetek félik az Istent, ez * idvességnek beszéde néktek küldetett;
27. Mert a kik lakoznak vala Jérusálemben, és azoknak Fejei, mikor
ezt nem esmérnék, őtet kárhoztatván, a Prófétáknak szavikat, * mellyeket minden
Szombaton olvasnak, bétöltötték.
28. És semmi halálra való okot * nem találván ő benne, kérék
Pilátust, hogy megölettetnék.
29. Mikor pedig mindeneket elvégeztek volna, * a mellyek ő felőle
megirattak vala, a fáról # levévén, helyheztették a koporsóba.
30. Az Isten pedig feltámasztá * őtet a halálból.
31. Ki sok * napokon megláttaték azoktól, kik együtt jöttek vala
fel ő vele Galileából Jérusálembe, és néki bizonyságai a község között.
32. Mi is hirdetjük néktek, hogy azt az igéretet, mellyet tett az
Atyáknak * az Isten, bétöltötte azoknak fijaiknak, azaz nékünk, mivelhogy
Jézust feltámasztotta.
33. Mint a második Zsoltárban is meg vagyon irva: Én Fiam vagy te,
e mai napon * szültelek én tégedet.
34. Hogy pedig feltámasztotta őtet a halálból, és hogy többé meg
nem hal, arról ezt mondotta: Dávidnak tett * igéretimet erősekké tészem ti
néktek.
35. Azért mondja másutt is: Nem engeded hogy a te Szented *
megrothadjon;
36. Mert Dávid minekutánna az ő idejében szolgált volna az Isten
akaratjának, elaludt, * és ment az ő attyáihoz, és megrothadott:
37. De a kit Isten feltámasztott, meg nem rothadott.
38. Azért legyen néktek tudtotokra, Atyámfia! hogy ez által
hirdettetik néktek a bünöknek * bocsánatjok.
39. És mindenekből, mellyekből a Mózes törvénye által meg nem *
igazittathattatok, ez által minden, a ki # hiszen, megigazul.
40. Meglássátok azért, hogy rajtatok ne essék, a mit a Próféták
megmondottak:
41. Lássátok meg ti Isten utálók, és csudálkozzatok, s
álmélkodjatok: mert én dolgot cselekeszem a ti időtökben, olly dolgot, mellyet
nem hisztek ha más mondánd néktek.
42. És minekutánna kimentek volna a Zsidók zsinagógájokból, kérék a
Pogányok, hogy a következendő Szombaton prédikálnák nékik ezen beszédeket.
43. És mikor eloszlott volna a gyülés, sokan a Zsidók közzűl és
istenfélő Prozelitusok közzűl követék Pált és Barnabást; kik szólván azoknak,
kérik vala őket, hogy megmaradnának az Isten kegyelmében.
44. A másik Szombaton pedig, majd mind az egész város, egybegyüle
az Isten igéjének hallgatására.
45. És mikor a asokaságot látták volna a Zsidók, bételének
irigységgel, és ellene mondának vala azoknak, a mellyeket Pál mond vala,
ellenkezvén és káromlást szólván.
46. Akkor nagy bátorsággal Pál és Barnabás mondának: Néktek *
kellett először az Istennek igéjét hirdetnünk; de mivelhogy megvetitek azt, és
magatokat méltatlanoknak itélitek az örök életre, ímé a Pogányok közzé megyünk.
47. Mert igy parancsolta nékünk * az Úr: Azért választottalak,
úgymond, tégedet, hogy légy a Pogányoknak # világosságok, hogy légy
idvességekre az embereknek, mind a földnek végéig.
48. A Pogányok pedig ezeket * hallván, örvendezének, és
magasztalják vala az Úrnak beszédét; és valakik az örök életre választattak
valának, hivének.
49. Prédikáltatik vala pedig az Úrnak beszéde abban az egész
tartományban.
50. A Zsidók pedig felinditák az istenfélő és tisztességbeli
asszonyokat és a városnak eleit, és támasztának háborúságot Pál ellen és
Barnabás ellen, és kiüzék őket ez ő határokból.
51. Azok pedig lábaiknak porát lerázván azokra, * elmenének
Ikóniumba.
52. A tanitványok pedig örömmel és Szent Lélekkel bételnek vala.