13. RÉSZ.

Pált és Barnabást a Szent Lélek magának kiválasztja, kik elmenvén, prédikálják az Evangyéliomot a Zsidóknak és Pogányoknak; Páfusban Elimás ördöngös megvakittatik.

Valának pedig az Antiókhiabeli Gyülekezetben valami Próféták és Doktorok, Barnabás és Simeon, ki hivattatik vala Nigernek, és Czirénébeli Lúczius, és Manaen; ki Héródessel a Negyedes Fejedelemmel együtt neveltetett vala, és Saulus.

2. Mikor azért azok szolgálnának az Úrnak, és szenvedtetnék magokat, monda a Szent Lélek: Válasszátok el nékem Barnabást * és Saulust a munkára, a mellyre én őket hivtam.

3. Akkor azért, mikor böjtöltek és imádkoztak volna, és az ő kezeiket reájok vetették volna, elbocsáták őket.

4. Ők annakokáért mikor kibocsáttattak volna a Szent Lélektől, menének Szeleutziába, és onnét evezének Cziprusba.

5. És mikor Salamin városba jutottak volna, hirdeték az Isten beszédét a Zsidóknak zsinagógáikban; * János is pedig velek vala, és szolgál vala nékik.

6. És eljárván a szigetet mind Páfusig, találkozának egy ördöngös * hamis Prófétára, ki Zsidó vala, kinek Bárjézus vala neve.

7. Ki Sergius Pál mellett, a szigetnek Tiszttartója mellett vala, ki eszes ember vala. Ez magához hivatván Barnabást és Saulust, kiváná hallani az Isten beszédét.

8. Az ördöngös Elimás peig (mert annyit tészen az ő neve) ellenkezik vala velek, akarván elhajtani a Tiszttartót az igaz tudomány mellől.

9. Saulus pedig (ki Pálnak is mondatik) megtelvén Szent Lélekkel, szemeit reá vetvén.

10. Monda: Óh te minden álnoksággal és gonosz cselekedettel teljes, ördögnek fija, minden igazságnak ellensége, nem szünöl-é meg az Úrnak igaz útait elforditani?

11. Most azért imé az Úrnak keze ellened lészen, és vak lészesz; nem látod a napot ideig. És azonnal esék ő reá hályog és setétség, és kerengvén keres vala vezetőket.

12. Akkor a Tiszttartó, mikor látta volna a dolgot, hűn, elálmélkodván az Úrnak tudományán.

13. Elmenvén pedig Páfusból Pál és a kik vele valának, Pámfiliának Perga nevü városába menének: János pedig felmenvén tőlök, megtére Jérusálembe.

14. Ők pedig mikor Pergából kimentek volna, menének Antiókhiába, Pisidiának városába, és bémenvén Szombatnapon a zsinagógába, leülének.

15. A törvénynek pedig és Próféták Irásoknak olvasása után, küldének a zsinagógának Előljárói ő hozzájok, ezt mondván: Atyámfiai férjfiak, ha vagyon valami intő beszédetek a községhez, szóljatok.

16. Mikor felkölt volna azért Pál, kezével intvén hogy hallgatnának, monda: Izráelnek férjfiai, és kik félitek az Istent, halljátok meg!

17. ez Izráel nemzetségének Istene választotta a mi Atyáinkat, és e nemzetséget méltóságossá tevé, mikor Égyiptomnak földében jövevények volnának, és onnét kihozá * őket hatalmas karja által.

18. És közel negyven esztendőnek idejéig * türte az ő erkölcsöket a pusztában.

19. És minekutánna hét * nemzetséget törlött volna el a Kanaán földén, azoknak földöket sors vetés által # elosztá nékik.

20. És azután mintegy négyszáz ötven esztendeig, adott nékik * Birákat, mind sámuel Prófétáig.

21. Annakutánna Királyt * kérének, és adá nékik # Sault, a Kis fiát, a Benjámin nemzetéből való férjfiat negyven esztendeig.

22. És azt megvetvén, * támasztá nékik Dávid Királyt; kiről bizonyságot tévén, ezt is mondotta: Találtam szivem szerint való férjfiat, Dávidot a Jesse fiját, ki minden akaratomat véghez viszi.

23. Ennek * magvából támasztotta Isten Izráelnek az ő igérete szerint, a szabaditó Jézust.

24. Minekutánna prédikálta volna Keresztelő János * ő előtte a megtérésnek Keresztségét az Izráel egész népének.

25. Mikor pedig el akará végezni János az ő tisztit, ezt mondotta: Kinek állitotok engemet? nem én vagyok * a Krisztus; hanem imé én utánnam jő, kinek nem volnék méltó megoldani lábainak saruját.

26. Atyámfiai férjfiak, Ábrahám nemzetének fijai, és kik ti köztetek félik az Istent, ez * idvességnek beszéde néktek küldetett;

27. Mert a kik lakoznak vala Jérusálemben, és azoknak Fejei, mikor ezt nem esmérnék, őtet kárhoztatván, a Prófétáknak szavikat, * mellyeket minden Szombaton olvasnak, bétöltötték.

28. És semmi halálra való okot * nem találván ő benne, kérék Pilátust, hogy megölettetnék.

29. Mikor pedig mindeneket elvégeztek volna, * a mellyek ő felőle megirattak vala, a fáról # levévén, helyheztették a koporsóba.

30. Az Isten pedig feltámasztá * őtet a halálból.

31. Ki sok * napokon megláttaték azoktól, kik együtt jöttek vala fel ő vele Galileából Jérusálembe, és néki bizonyságai a község között.

32. Mi is hirdetjük néktek, hogy azt az igéretet, mellyet tett az Atyáknak * az Isten, bétöltötte azoknak fijaiknak, azaz nékünk, mivelhogy Jézust feltámasztotta.

33. Mint a második Zsoltárban is meg vagyon irva: Én Fiam vagy te, e mai napon * szültelek én tégedet.

34. Hogy pedig feltámasztotta őtet a halálból, és hogy többé meg nem hal, arról ezt mondotta: Dávidnak tett * igéretimet erősekké tészem ti néktek.

35. Azért mondja másutt is: Nem engeded hogy a te Szented * megrothadjon;

36. Mert Dávid minekutánna az ő idejében szolgált volna az Isten akaratjának, elaludt, * és ment az ő attyáihoz, és megrothadott:

37. De a kit Isten feltámasztott, meg nem rothadott.

38. Azért legyen néktek tudtotokra, Atyámfia! hogy ez által hirdettetik néktek a bünöknek * bocsánatjok.

39. És mindenekből, mellyekből a Mózes törvénye által meg nem * igazittathattatok, ez által minden, a ki # hiszen, megigazul.

40. Meglássátok azért, hogy rajtatok ne essék, a mit a Próféták megmondottak:

41. Lássátok meg ti Isten utálók, és csudálkozzatok, s álmélkodjatok: mert én dolgot cselekeszem a ti időtökben, olly dolgot, mellyet nem hisztek ha más mondánd néktek.

42. És minekutánna kimentek volna a Zsidók zsinagógájokból, kérék a Pogányok, hogy a következendő Szombaton prédikálnák nékik ezen beszédeket.

43. És mikor eloszlott volna a gyülés, sokan a Zsidók közzűl és istenfélő Prozelitusok közzűl követék Pált és Barnabást; kik szólván azoknak, kérik vala őket, hogy megmaradnának az Isten kegyelmében.

44. A másik Szombaton pedig, majd mind az egész város, egybegyüle az Isten igéjének hallgatására.

45. És mikor a asokaságot látták volna a Zsidók, bételének irigységgel, és ellene mondának vala azoknak, a mellyeket Pál mond vala, ellenkezvén és káromlást szólván.

46. Akkor nagy bátorsággal Pál és Barnabás mondának: Néktek * kellett először az Istennek igéjét hirdetnünk; de mivelhogy megvetitek azt, és magatokat méltatlanoknak itélitek az örök életre, ímé a Pogányok közzé megyünk.

47. Mert igy parancsolta nékünk * az Úr: Azért választottalak, úgymond, tégedet, hogy légy a Pogányoknak # világosságok, hogy légy idvességekre az embereknek, mind a földnek végéig.

48. A Pogányok pedig ezeket * hallván, örvendezének, és magasztalják vala az Úrnak beszédét; és valakik az örök életre választattak valának, hivének.

49. Prédikáltatik vala pedig az Úrnak beszéde abban az egész tartományban.

50. A Zsidók pedig felinditák az istenfélő és tisztességbeli asszonyokat és a városnak eleit, és támasztának háborúságot Pál ellen és Barnabás ellen, és kiüzék őket ez ő határokból.

51. Azok pedig lábaiknak porát lerázván azokra, * elmenének Ikóniumba.

52. A tanitványok pedig örömmel és Szent Lélekkel bételnek vala.