14. RÉSZ.

Pál és Barnabás Ikóniumból kivettetnek: Listrában Pál egy sántát meggyógyit: megtiltja a nékik kezdett áldozatot: ugyan ott megköveztetik: innen sok gyülekezeteket eljárván, megtérnek Antiókhiába.

Történék pedig Ikóniumban, hogy mind együtt mennének bé a Zsidók zsinagógájokba, és prédikálnának úgyannyira, hogy mind Zsidók, mind Görögök nagy sokan hinnének.

2. A kik pedig a Zsidók közzűl nem hivének, felinditák és megharagíták a Pogányoknak elméjeket az atyafiak ellen.

3. Azért sok ideig lakának ott, szabadon prédikálván, bizván az Úrban, * ki bizonyságot tészen vala az ő kegyelmességének beszédéről; és adja vala, hogy jelek és csudák lennének az ő kezeik által.

4. Meghasonlék azért a városnak sokasága: és némellyek a Zsidók mellett, némellyek az Apostolok mellett valának.

5. Mikor pedig a Pogányok és Zsidók egybezendültek volna mind a főemberekkel egybe, hogy bosszúsággal illetnék és megköveznék őket.

6. E dolgot megértvén, elfutának Likaóniának városaiba Listrába és Derbébe, és a körűl való tartományba.

7. És ott prédikálják vala az Evangyéliomot.

8. Listrában pedig ül vala egy ember, kinek lábai erőtlenek valának, ki az ő annyának méhétől fogva sánta volt, és soha nem járt.

9. Ez hallá a Pál tanitását, ki mikor szemeit reá függesztette volna, és látta vona, hogy hinné meggyógyulását.

10. Monda nagy felszóval: Állj fel a te lábaidra egyenesen. Akkor az, midőn felszökött * volna, jár vala.

11. A sokaság pedig, mikor látta volna a mit Pál cselekedett vala, felkiálta Likaóniai nyelven, mondván: Az Istenek jöttek mi hozzánk emberi ábrázatban.

12. És hivják vala Barnabást Jupiternek, Pált pedig Merkúriusnak: mert ő vala a beszédben előljáró.

13. Jupiternek pedig Papja, melly Jupiternek temploma az ő városok előtt helyheztetett vala, mikor koszorúkkal megékesittetett bikákat hajtott volna a templom tornáczába, akar vala a községgel áldozni nékik.

14. Mellyet mikor hallottak volna az Apostolok Barnabás és Pál, az ő köntösöket * megszaggatván, a község közzé futamodának, kiáltván.

15. És ezt mondván: Férjfiak miért mivelitek ezt? mi is emberek vagyunk és ollyan indulatok vagynak bennünk, minémüek ti bennetek, kik azt hirdetjük, hogy ez illyen hitvány dolgokat elhagyván megtérjetek amaz élő igaz Istenhez, ki teremtette a mennyet, * földet, tengert, és minden azokban való állatokat.

16. Ki az * elmult időkben, engedett minden Pogányokat élni az ő akaratjok szerint.

17. Jóllehet nem hagyta ő magát tanúbizonyság nélkűl lenni, mikor tudniillik mi velünk jól tett; adván mennyből * esőt és termő időket, és bétöltvén eledellel, és örömmel a mi sziveinket.

18. És ezeket mondván, nehezen csendesiték meg a sokaságot, hogy nékik ne áldoznék.

19. Jövének pedig valami Zsidók Antiókhiából és Ikóniumból, kik a * községet eláltatván, Pált megkövezvén a városból kivánák: állitván hogy megholt volna.

20. De mikor körűlvették volna őtet a tanitványok, felkele, és béméne a városba és másodnapon elméne Derbébe Barnabásssal.

21. És mikor annak a városnak hirdették volna az Evangyéliomot, és sokakat tanitottak volna, megtérének Listrába, Ikóniumba és Antiókhiába.

22. A tanitványoknak elméjeket erősitvén és intvén hogy megmaradnának a hitben, és azt mondván: hogy sok háborúságok * által kellene nékünk az Isten országába mennünk.

23. És mikor minden Gyülekezetben választottak volna Séniorokat, és imádkoztak volna böjtölésekkel egybe, ajánlák őket az Úrnak a kiben hittek vala.

24. És Pisidia tartományát eljárván, menének Pámfiliába.

25. És Pergában minekutánna hirdették volna az igét, menének Attália városába.

26. És onnét elevezének Antiókhiába, a honnét őket az Istennek kegyelmességére biztak vala, * a dologra, mellyet elvégeztek vala.

27. És mikor oda jutottak volna, és a Gyülekezetet egybehivták volna, megbeszélék, melly nagy * dolgokat cselekedett volna az Isten ő általok, és hogy a Pogányoknak kaput # nyitott volna a hitre.

28. És lakának ott sok ideig a tanitványokkal.