17. RÉSZ.
Pál prédikálván Thessalónikában, üldöztetik: disputál Athenében a
Filozófussokkal.
Mikor pedig általmentek volna Amfipólisón és Apollónián, mennének
Thessalónikába, hol a Zsidóknak zsinagógájok vala.
2. Pál pedig, a mint néki szokása vala, béméne ő hozzájok, és három
Szombaton vetekedék velek az Irásokból.
3. Megmagyarázván és mutatván, hogy a Krisztusnak * szükség volna
szenvedni és feltámadni a halálból, és hogy e Jézus volna ama # Krisztus, a kit
ugymond, én hirdetek néktek.
4. Némellyek azért azok közzűl engedének, és adák magokat Pálhoz és
Siláshoz, és egyetembe istenfélő Görögöknek nagy sokaságok, és sok főasszonyok.
5. De irigységtől felindittatván a Zsidók, kik nem hittek vala, és
valami piaczon henyélő latrokat melléjek vévén, és sokan megseregelvén,
felháboriták a várost, és a Jáson * házát megostromolván, akarják vala őket
kihozni a község közzé.
6. És mikor őket nem találták volna, vonák Jásont és valami
atyafiakat a városnak Fejedelmei eleikbe, ezt kiáltván: Ezek azok, kik a világnak
állapotját felforditották, és most imhol vagynak!
7. Kiket Jáson házába béfogadott, kik mindnyájan a Császár
parancsolati ellen cselekesznek, mivelhogy más Királyt mondának lenni, a *
Jézust.
8. Felinditák pedig a sokaságot, és a város Fejedelmit azok, a kik
ezekeet hallák.
9. Kik mindahzáltal, mikor hallották volna Jásonnak és a többinek
magok mentését, elbocsáták őket.
10. Az Atyafiak pedig azonnal éjszakán kibocsáták * Pál Silással
egyetembe Bérea városba; kik mikor oda mentek volna, bémenének a Zsidóknak
zsinagógájokba.
11. Ezek pedig nemesb elméjüek valának a Thessalónikabeli
Zsidóknál, ugymint kik nagy serénységgel bévevék az Isten beszédét, minden
napon * az Irásokból tudakozván, ha ezek ugy volnának-é?
12. Sokan hivének azért ő közzűlök, annakfellette tisztességbeli
Görök asszonyok is, és férjfiak sokan.
13. Mikor tudtokra esett volna azért Thessalónikabeli Zsidóknak,
hogy Béréában is prédikálta volna Pál az Istennek beszédét, oda is elmenének és
a községet felháboriták.
14. De akkor mindjárt kibocsáták az Atyafiak Pált ugy, mintha a
tengerre menne, Silás pedig és Timótheus ott maradának.
15. A kik pedig Pálnak gondját felvették vala, hogy bátorságos
helyre vinnék, elvivék őtet szinte Athenébe, és mikor parancsolt volna Silásnak
és Timótheusnak, hogy minél hamarább lehetne ő hozzá mennének, elmenének.
16. Pál pedig mikor Ahtenében azokat várná, az ő lelke * háborog
vala ő benne, mivelhogy látná, hogy a város a bálványokhoz ragaszkodott volna.
17. Vetekedik * vala azért a zsinagógában a Zsidókkal, és az
istenfélő emberekkel, és a piaczon is minden napon mindenekkel, a kiket elő
talált.
18. Némellyek pedig az Epikureus és Stóikus Filozófusok közzűl
vetekednek vala ő vele; és azok közzűl némellyek ezt mondják vala: Mit akar
mondani e csácsogó ember? Némellyek pedig mondának: Idegen Istennek
hirdetőjének láttatik lenni: mivelhogy a Jézust és a feltámadást hirdeti vala
nékik.
19. És megragadván őtet, vivék az Áreopágusra, ezt mondván:
Valjon megérthetjük-é micsoda legyen az
uj tudomány, mellyet te hirdetsz?
20. Mert idegen dolgokat beszélesz a mi füleinknek: meg akarjuk
azért érteni, micsoda tudomány ez?
21. (Az Athénébeliek pedig mindnyájan és a jövevények, kik ott
laknak vala, egyéb dologban nem valának foglalatosok, hanem csak ujságnak
beszélésében és hallgatásában.)
22. Előállván pedig Pál az Áreopágusnak közepette, monda:
Athénébeli férjfiak, bizonnyal látom, hogy ti egyebeknél mintegy
szorgalmatosabbak vagytok az isteni tiszteletekben;
23. Mert mikor elkerülném, és szemlélném a ti isteni
tiszteleteteket, találkozám egy oltárra is, mellyre ezt irták vala: Az
esméretlen Istennek. A kit azért ti nem tudván tiszteltek, azt hirdetem én
néktek.
24. Az Isten, a ki teremtette e világot és mindeneket, a mellyek e
világban vagynak, mivelhogy mennynek földnek Ura, kézzel csinált templomokban
nem * lakik.
25. Embereknek kezeiktől is nem tiszteltetik, mintha valami nélkűl
* szükölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, lehelletet, # és mindeneket.
26. És az egész emberi nemztséget egy vérből * teremtette, hogy
lakoznának e földnek egész szinén, elrendelvén az időknek alkalmatosságit, és
az ő lakásokat # meghatározván.
27. Hogy az Istent megkeresnék, ha valami módon megtapasztalván *
őtet megtalálhatnák: jóllehet bizony nem messze vagyon mindenikünktől;
28. Mert ő általa * élünk, mozgunk és vagyunk; miképen a ti bölcs
Poétáitok közzűl is mondották némellyek: mert az Istennek nemzetei is #
vagyunk.
29. Mivelhogy azért Istennek nemzetei vagyunk, nem kell azt
állitanunk, hogy aranyhoz, * ezüsthöz, vagy kőhöz, mesterséges faragáshoz, vagy
emberi találmányhoz az Isten hasonlatos volna.
30. E tudatlanságnak idejét azét elhallgatván az Isten, mostan *
minden embereknek mindenütt hirdeti hogy megtérjenek.
31. Mivelhogy rendelt egy napot, mellyen igazán megitli e földnek
kerekségét a * Férjfiu által, kit arra rendelt, melly dologra nyilvánvaló
bizonyságot tett mindeneknek, annak halálból való feltámasztásával.
32. Mikor pedig hallották volna a halottaknak feltámadásokat,
némellyek patvarkodnak vala, némellyek pedig ezt mondják vala: Ezután ismét
akarunk e felől tőled érteni.
33. És illyen módon Pál azok közzűl kiméne.
34. Némellyek pedig mellé adván magokat, hivének, kik között vala
Áreopágita Dienes, és egy Damaris nevü asshzony, és egyebek ő velek.