20. RÉSZ.

Pálnak úta Görögországba: Eutikhus a halálból feltámasztatik: Pál intése az Efézusi Vénekhez, és búcsuvétele.

Minekutánna pedig megszünt volna a háboruság, mikor előhivta volna Pál a tanitványokat, azokat megölelgetvén elindula, hogy menne Maczedóniába.

2. Mikor pedig azokt a tartományokat eljárta volna, és azokat bő beszéddel intette volna, méne Görögországba.

3. És ott mikor három hónapot mulatott volnla, mivelhogy Siriába való menésének a Zsidók lest hánytak volna, ugy végezé hogy Maczedónián térne vissza.

4. Követi vala pedig őtet mind Ázsiáig a Bérea városbeli Sopáter: a Thessalónikabeliek közzűl pedig Aristárkhus, Sekundus, Derbe városbeli Gájus és Timótheus: Ázsiabeliek pedig, * Tikhikus és Trófimus.

5. Kik mikor elől elmentek volna, megvárásnak minket Tróásban.

6. Mi pedig a Husvét innepe után Filippiből kievezénk: és menénk * hozzájok Troásba öt nap alatt: hol hét napig lakánk.

7. A hétnek pedig első napján a tanitványokat egybegyüjtvén a kenyérnek megszegésére * Pál prédikál vala, mivelhogy másodnapon el akar vala, menni, és a tanitást megnyujtá szinte éjfélkorig.

8. Valának pedig sok szövétnekek ott a felházban, a hol egybegyültek vala.

9. És egy ifjú, kinek neve Eutikhus vala, ül vala az ablakban, kit mikor az álom igen megnyomott volna, mivelhogy Pál sok ideig prédikálna, az álom miatt eltántorodván, a harmadik rend házból aláesék, és halva vevék fel.

10. Mikor pedig Pál aláment volna, reá borula, * és azt hozzá ölelvén, monda: Ne háborogjatok, mert az ő lelke benne vagyon.

11. Mikor annakokáért felment volna és a kenyeret megszegvén evett volna, sok ideig mind viradtáig szóla velek, és azután ugy indula el.

12. Felhozák pedig az ifjat elevenen, és felette igen megörvendezének.

13. Mi pedig a hajóra menvén menénk Assonba, hogy ott vennénk bé Pált; mert ugy végezte vala, hogy addig gyalog jőne.

14. Mikor pedig Assonba hozzánk jött volna, őtet a hajóba bévévén menénk Mitiléne városába.

15. És mikor onnét eleveztünk volna, másodnapon jutánk Khius szigete ellenébe, másnap peig jutánk Sámus szigetbe, és mikor Trogiliumban mulattunk volna, másodnap menénk Milétumba.

16. Mert elvégezte vala Pál magában, hogy Efézus mellől elmenne, hogy ne kellenék néki időt mulatni Ázsiában: mert siet vala, hogy ha lehetne Pünköst napjára Jérusálemben lenne.

17. Követeket külvén azért Milétumból Efézusba, a Gyülekezetnek Véneit oda hivatá.

18. Kik mikor hozzá mentek volna, monda nékik: Ti tudjátok, az első naptól fogva, mellyben Ázsiába * jöttem, mint viseltem # magamat ti köztetek abban az egész időben.

19. Mert szolgáltam az Úrnak nagy alázatossággal, sok könyhullatással és kisértetekkel, mellyek én rajtam estek a Zsidóknak utánnam való leselkedések miatt.

20. És semmi előtt nem vonogattam magamat, a mi néktek hasznotokra való volt, hogy azokat néktek ne hirdetném, és hogy ne tanitanálak titeket közönséges helyen és házanként.

21. Sőt inkább mind a Zsidóknak, mind a Görögöknek hirdettem az Istenhez való megtérést, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való * hitet.

22. És most imé én az Isten * Lalkétől kénszerittetvén, Jérusálembe megyek, és nem tudom, mi következik ott én reám.

23. Hanem hogy a Szent Lélek minden városonként bizonyságot tészen arról; ezt mondván: hogy én reám * fogság és nyomorsugá következik.

24. De semmivel * nem gondolok, az én életem is nékem nem # drága, csak elvégezhessem örömmel az én futásomat, és a szolgálatot, mellyet & vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tégyek az Isten kegyelmének Evangyéliomáról.

25. És most imé én tudom, hogy az én orczámat többé nem látja egy is mindnyájatok közzűl, kik között által mentem prédikálván az Istennek országát.

26. Azért tudományt tészek néktek e mai napon, hogy én mindeneknek * vérektől tiszta vagyok.

27. Mert nem vonogattam magamat, hogy az Istennek minden akaratját néktek nem hirdettem volna.

28. Viseljetek gondot azért * magatokról, és az egész # nyájról, mellyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten Anyaszentegyházának legeltetésére, mellyet tulajdon & vérével keresett.

29. Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közitekbe * gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak.

30. Ti * közzűletek is támadnak olyak, kik ellenkező dolgokat szólnak, hogy a tanitványokat eláltassák.

31. Azért vigyázzatok, megemlékezvén arról, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szüntem könyhullatással inteni * mindent.

32. Most is Atyáfiai ajánlak titeket az Istennek, és az ő kegyelmessége beszédének, ki felépithet és megadhatja néktek, a mit örökség szerint birjatok minden szentekkel egybe.

33. Senkinek * ezüstét vagy aranyát, vagy ruháját nem kivántam.

34. Sőt inkább ti tudjátok hogy én magamnak és velem valóknak táplálására az én * kezeimmel munkálódtam.

35. És mindenestől megmutattam néktek, hogy shzükség volna illyen módon munkálódván az erőtlenekről * gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus beszédéről, hogy tudniillik ő mondotta: Jobb adni másnk, hogynem venni.

36. És mikor ezeket mondotta volna, térdre esvén imádkozék * mind azokkal egybe.

37. És mindnyájan felette igen kezdének * sirni, és Pálnak nyakára esvén, csókolgatják vala őtet.

38. Kik megkeseredtek vala, kiváltképen e beszéden, a mellyet mondott vala, hogy ők többé az ő orczáját * nem látnák. És kisérék őtet a hajóra.