21. RÉSZ.
Agabus jövendöli Pálnak fogságát: melly meg is teljesedék
Jérusálemben.
Minekutánna pedig elindultunk volna, ő tőlök elszakadván, egyenesen
menénk Kóus szigetbe, és másodnap Rhódusba, és onnét Patarába.
2. És mikor találtunk volna hajót, melly általmenne Fénitzére, abba
béülvén elindulának.
3. És mikor kezdettük volna látni Cziprust, azt balkézre hagyván,
evezén Siria felé, és jutánk Tírusba: mert ott akarják vala a hajóból a terhet
kirakni.
4. Maradánk pedig ott hét nap, minekutánna találtunk volna ott
tanitványokat, kik Pálnak mondják vala Szent Lélek által, hogy ne * menne fel
Jérusálembe.
5. De minekutánna a hét napok elmultak volna, elmenénk, kisérvén
minket mindenek feleségestől, gyermekestől, mig a városból kimentünk volna. És
a tenger partján térdre esvén * imádkozánk.
6. És egymást * megölelgetvén, a hajóba beülénk, azok pedig
megtérének az övéikhez.
7. Mi pedig az evezést elvégezvén, jutánk Tírusból Ptolomáis
városba: és köszöntvén az Atyafiakat, maradánk ő nálok egy napon.
8. Másodnapon pedig kimenvén Pál és mi, kik ő vele valánk, menénk
Czézáreába: és bémenvén a Filep Evangyélista házába, (ki egy vala amaz * hét
Diákonusok közzűl) maradánk ő nála.
9. Ennek pedig valának négy szűz Próféta * leányai.
10. És mikor ott sok napon mulattunk volna, alájöve Júdeából egy
Próféta, kinek neve * Agabus vala.
11. Ki mikor hozzánk jött volna, vevé Pálnak övét, és megkötözvén
magának kezeit és lábait, monda: Ezt mondja a Szent Lélek: A férjfiat, a kié ez
az öv, e * képen kötözik meg a Zsidók Jérusálemben, és adják a Pogányoknak
kezekbe.
12. Mikor pedig ezeket hallottuk volna, kérénk mind mi, mind a kik
ott valának, hogy ne menne fel Jérusálembe.
13. Akkor felele Pál: Mit miveltek sirván és az én szivemet
kesergetvén? mert én nem csak megkötöztetni, * hanem meghalni is Jérusálemben
kész vagyok az Úr Jézusnak nevéért.
14. Mikor azért a mi szónkat nem fogadná, engedénk néki, ezt
mondván: Légyen az Úrnak * akaratja.
15. E napok után pedig egybekötözvén terhünket, felmenénk
Jérusálembe.
16. Jövének pedig mi velünk egyetembe a tanitványok közzűl is
némellyek Czézáreából, hozván velek egy embert, a kinél szállásunk lenne,
Mnáson nevüt, Czipriait, ki régi tanitvány vala.
17. Mikor azért Jérusálembe jutottunk volna, örömmel fogadának
minket az Atyafiak.
18. Másodnapon pedig béméne Pál velünk egyetembe * Jakabhoz: és
mind a Vének ott valának.
19. Kiket megölelgetvén, * megbeszélé renddel, a mellyeket Isten
cselekedett volna a pogányok között az ő szolgálatja által.
20. Azok pedig ezeket hallván, dicsőiték az Urat, és mondának néki:
Látod Atyámfia, melly sok ezer Zsidók vagynak, kik hittek; és mindnyájan a
törvényhez való buzgósággal felgerjedtek!
21. Hallották pedig egyebeknek szavokból, hogy te mind azokat a
Zsidókat, kik a pogányok között vagynak, a Mózestől való elszakadásra tanitod,
és ezt mondod, hogy nem kell azoknak fijaikat körülmetélniek, * sem pedig a
Mózes czeremóniái szerint járniok.
22. Micsoda annakokáért? kétség nélkül szükség egybegyülni a
sokaságnak: mert meghallják, hogy te ide jöttél.
23. Ezt miveld azért, a mit néked tanácsul adunk: Vagynak mi
köztünk négy férjfiak, kik fogadással megkötelezték magokat.
24. Azokat melléd vévén, menj fel velek a tisztulásra és ő velek
együtt költs, hogy megnyiressék * fejeket, és megtudják mindenek, hogy semmi
nincs azokban, a mellyeket te felőled hirrel hallottak, hanem te is úgy jársz,
hogy a törvényt megtartsad.
25. Azok felől pedig, kik a Pogányok közzűl hittek, mi irtunk és
elvégeztük, hogy semmit a félét meg ne tartsanak, hanem hogy megoltalmazzák * magokat azoktól, mellyek a
bálványoknka áldoztattak, és a vértől és a fulva holt állatoktól, és a
paráznaságtól.
26. Akkor Pál maga mellé vévén azokat a férjfiakat, másodnapon ő
velek megtisztulván béméne a templomba, hirré adván a tisztulás * napjainak
eltelését, mignem mindenikért elvégeztetett az áldozat.
27. Mikor pedig immár a hét napnak bételése elközelgetne, némelly
Ázsiabeli Zsidók, mikor látták volna őtet a templomban, felinditák az egész
sokaságot, és őtet megfogák.
28. Kik kiáltnak vala: Izráelnek férjfiai, legyetek segitségűl! Ez
amaz ember, a ki nép ellen, a törvény
ellen, és ez hely ellen tanit mindeneket mindenütt: annakfelette a Görögöket
béhozta a templomba, és megfertéztette ezt a szent helyet.
29. (Mert látták vala annakelőtte az Efézusbeli Trofimust * ő vele
a városban, kit állitanak vala, hogy Pál bévitt volna a templomba.)
30. Megháborodék azért az egész város: és a nép egybezendüle, és
Pált megragadván, vonszák * vala a templomból ki; és mindjárt bézárlák az
ajtókat.
31. Mikor pedig azok akarnák őtet megölni, juta a hir a seregnek
Hadnagyához, hogy egész Jérusálem felzendült volna.
32. Ki azonnal vitézeket és Századosokat vévén melléje, azokhoz
futa: azok pedig mikor látták volna a Hadnagyot, és a vitézeket, megszünének a
Pál verésétől.
33. Akkor elközelgetvén a Hadnagy, megfogá Pált, és parancsolá hogy
megkötöznék két * vas lácczal és tudakozik vala felőle, ki volna és mit vétett
volna.
34. És külömb-külömb dolgokat kiáltnak vala a sokaság között; és
mikor semmi bizonyost nem érthetne a háboruság miatt, parancsolá hogy elvinnék
őtet a kastélyba.
35. Mikor annakokáért jutott volna a grádicshoz, történék hogy
vitetnék a vitézektől a népnek erőszaktételekért;
36. Mert követi vala őket a népnek sokasága kiáltván: Öld meg őtet!
37. És immár mikor a kastyélba bévinnék Pált, monda a Hadnagynak:
Szabad-é nékem valamit szólanom néked? Ki monda: Tudsz-é Görög nyelven szólni?
38. Avagy nem te vagy-é amaz égyi38. Avagy nem te vagy-é amaz
Égyiptombeli, ki e néhány napok előtt támadást inditották, és kivittél a
pusztába négyezer latrokat?
39. Monda pedig Pál: Én * Tárzusbeli Zsidó vagyok: Cziliczia hires
nevs vároának polgára; de kérlek téged engedd meg nékem hogy szóljak e népnek.
40. Mikor azért az megengedte volna, Pál állván a grádicson,
kezével inte, hogy hallgatnának; és mikor nagy csendesség lett volna, kezde
szólni Zsidó nyelven, ezeket mondván: