24. RÉSZ.

Pál forgatja ügyét Félix előtt: Prédikálja néki a Krisztust: mindazáltal az őtet fogságban tartja s hagyja.

Ötöd nappal pedig azután aláméne a Főpap Anániás a Vénekkel, és egy Tertullus nevü Prókátorral: kik a Tiszttartó eleibe állának Pál ellen.

2. És Pált mikor előszólitották volna, Tertullus kezdé őtet vádolni, ezt mondván;

3. Nagyságos Félix, háláadással mindenestől fogva és mindenütt esmérjük, hogy te általad és a te bölcseségednek a nemzetség mellett való jeles cselekedetei által, nagy jó békességet nyertünk.

4. Hogy pedig téged sok ideig ne tartóztassalak beszéddel, kérlek tégedet, hogy minket hallgass meg rövideden, a te kegyelmességed szerint.

5. Mert találtuk ez embert dögleletes embernek lenni: és ki hasonlást támaszt minden Zsidók között e föld kerekségében: és a Názárénusok szerzetének Fejedelme.

6. Ki a templomot is akarta megfertéztetni: Kit megfogván meg is akartunk a mi törvényün szerint itélni.

7. De Lisiás Hadnagy eljövén nagy erővel kivevé őtet a mi kezünkből.

8. És parancsolá, hogy az ő vádolói te hozzád jőnének: kitől te magad, ha megkérdezed, mind ezeket megértheted, a mellyekben mi őtet vádoljuk.

9. A Zsidók is pedig ezeket javallák, bizonyitvány hogy ezek ugy volnának.

10. Felele pedig Pál, mikor a Tiszttartó intett volna néki, hogy szólna: Mivelhogy tudom, hogy sok esztendőtől fogva te e népnek Fejedelme voltál, annakokáért az én dolgaimat bátorságosban oltalmazom.

11. Mert te magad megértheted, hogy nincsen tizenkét napjánál több miolta felmentem Jérusálembe imádkozni.

12. A templomban is pedig engem nem találtak * hogy valakivel vetekedtem volna, vagy hogy a népet egybezenditettem volna, sem a zsinagógákban, sem a városban.

13. Meg sem bizonyithatják azokat, a mellyekben most engemet vádolnak.

14. Erről pedig néked vallást tészek hogy én az út szerint, mellyet szerzetnek * mondanak, úgy szolgálok az én atyáimnak Isteneknek, ugymint a ki hiszek mind azoknak, mellyek a törvényben és a Prófétákban meg vagynak irva.

15. És reménységem vagyon Istenben, hogy jövendőben, (miképen ezek is várják) meglészen a halottaknak mind igazaknak, mind hamisaknak * feltámadások.

16. Ebben gyakorlom pedig magamat, hogy botránkozás nélkűl való lelkiesméretem legyen, mind az Isten előtt, mind az emberek előtt mindenkor.

17. Sok esztendő mulva pedig eljövék, hogy az én nemzetségemnek alamizsnát osztogatnék, * és hogy áldoznám.

18. Ezenközbe találának engemet a templomban megtisztulva, de nem sokasággal, sem pedig nem háboruság támasztásban, valami Ázsiabeli * Zsidók.

19. Kiknek ide kellett volna te elődbe jőni, és engemet vádolniok, ha valami dolgok volt volna ellenem.

20. Avagy ugyanezek mondják meg, ha valami hamis cselekedetet találtak én bennem, mikor én a Gyülekezetben állanék.

21. Hanemha az egy szóért vádolnak mellyel azt kiáltám, mikor ő közöttök állanék: A halottak * feltámadások felől vádoltatom én ti tőletek e mai napon.

22. És mikor ekezet hallotta volna Félix, elhalasztá a dolgot ezt mondván: Minekutánna joban megtudakozom e szerzet felől, mikor Lisiás Hadnagy alájövénd, megértem azután a ti dolgotokat.

23. És parancsolá a Századosnak, hogy Pált őriznék, és meegoldanák, és senkit az ő barátai közzűl meg ne tiltanának, hogy ne szolglna ő néki, vagy hozzá ne menne.

24. Egynéhány nap mulva pedig Félix mikor jelen volna az ő feleségével Drusillával egybe, melly Zsidó asszony vala, hivatá Pált; és hallgatá őtet a Jézus Krisztusban való hit felől.

25. Mikor pedig ő szólana az igazságról, a mértékletességről, és a jövendő itéletről, elálmélkodván Félix, monda: Most eredj el; de mikor alkalmatosságom lészen, hozzám hivatlak téged.

26. Reményli vala pedig azt is, hogy Pál pénzt * adna néki, hogy a fogságból elszabaditaná őtet: annakokáért is gyakorta hivatja vala őtet, és szól beszél vala vele.

27. Mikor pedig két esztendő elmult volna, Félix helyébe Tiszttartó lőn Porczius Festus: és a Zsidóknak akarván kedveskedni Félix, Pált a * fogságban hagyá.