27. RÉSZ.
Pálnak tengeri úta Róma felé: hajótörése, és abból kiszabadulása.
Minekutánna pedig elvégzeték volna, hogy nékünk Olaszországba *
kellene eveznünk, adák mind Pált, mind némelly egyéb foglyokat a Császár
seregéből való Századosnak, kinek Julius vala neve.
2. Béülvén azért egy Adramitténumból való hajóba, hogy Ázsiának
határai mellett eveznénk el: elindulánk; és velünk vala a Maczedóniabeli *
Aristárkhus, ki Thessalónikából való vala.
3. Másodnapon pedig jutánk Sidonba: és Július nagy emberséggel
tartván Pált megengedé, hogy barátihoz menvén, őróla azok viselnének gondot.
4. Onnét pedig elindulván, Cziprus mellől evezénk el, mivelhogy a
szelek ellenkeznének velünk.
5. És a Cziliczia és Pámfilia ellenében való tengeren elmenvén,
jutánk Liczia tartományának városába Mirába.
6. És ott mikor a Százados egy Alexándriabeli hajót talált volna,
melly Olaszországba menne, minket abba szállita.
7. És mikor sok napokon későn eveznénk, és nehezen jutottunk volna
Knidus mellé, mivelhogy a szél nem engedi vala, Kréta mellett mennénk el a
Sálmon hegy mellől.
8. És a mellől nehezen elmenvén jutánk egy helyzre, mellyet
neveznek Szép kikötőhelyeknek, mellyhez közel vala Laséa város.
9. Mikor pedig sok idő mult volna el, és mikor immár a hajókázás *
veszedelmes volna; mivelhogy immár a böjt is elmult volna, Pál inti vala őket.
10. Ezt mondván nékik: Férjfiak, én látom hogy nyomorúsággal, és
nem csak a hajónak és abban való teréhnek, hanem mi magunknak is kárával lészen
a hajókázás.
11. De a Százados inkább hiszen vala a hajóigazgatónak, és a
kormányosmesternek, hogy nem annak a mit Pál mond vala.
12. És mikor az a telelésre alkalmatos kiszálló hely nem volna,
némellyek adák tanácsul, hogy onnét is elmennének, és mekisértének, ha valami
módon Fénix városra juthatnának, és ott telelhetnének, melly Krétának
kikötőhelye, melly dél és napnyugot felé néz.
13. És mikor a déli szél valami lassan fúni kezdett volna, mikor
állitanák, hogy gondolatjokban véghez mehetnének; mikor elindultak volna; nagy
közel mennek vala el Kréta mellől.
14. De nem sok idő mulva ütközékabba a szigetbe nagy szélvész,
melly Euroklidonnak neveztetik.
15. És mikor a hajó elragadtatott volna, és a szél ellen nem
mehetnek, szélnek bocsátván a hajót, úgy vitetünk vala.
16. És mikor egy kis sziget alá vitettük volna, melly sziget
Klaudának hivattatik, csak aligkaphatánk meg a hajócskát.
17. Mellyet a nagy hajóra felvonván, mesterséggel élnek valal, a
hajót megövedzvén; és félvén hogy veszedelmes helybe ne ütköznének, a
vitorlákat lebocsátván ugy mennek vala.
18. És mikor a nagy szélvész miatt hányattatnánk, másodnapon
marhánkat a hajóból * kihányánk,
19. És harmadnapon magunk a mi kezeinkkel a hajóhoz való
szerszámokat kihányánk a tengerbe.
20. Mikor pedig sok napig sem a napot, sem a csillagokat nem láttuk volna, és nagy szélvész volna;
életünk felől tovább való minden reménységünk elvétetett vala.
21. És mikor immár sokat * éheztünk volna, akkor Pál felállván ő
közöttök, monda: Jóllehet szükség vala, óh férjfiak, hogy az én beszédemnek
engedvén Krétától el ne indulnánk, és e nyomorúságot és kárt eltávoztatnánk;
22. Mindazáltal intelek titeket, hogy jó reménységben legyetek:
mert közzületek egy is el nem vesz, hanem * csak a hajó:
23. Mert ez éjjel az Istennek * Angyala én mellém álla: melly
Istené vagyok én, a kit tisztelek is.
24. Ezt mondván: * Ne félj Pál; mert a Császár eleibe kell néked
vitettetned, és imé, az Isten néked ajándékon adta mind azokat, a kik te veled
hajókáznak.
25. Annakokárt jó reménységben legyetek férjfiak: mert hiszek az
Istennek, hogy ugy lészen , a mint nékem szólott.
26. Egy * szigetre kell pedig nékünk találkoznunk.
27. Mikor pedig a tizennegyedik éjszaka eljött volna, és vitetnénk
Adria tengerén, a hajósok állitják vala éjfél tájba, hogy valami tartomány
közelgetne ő hozzájok.
28. És lebocsátván a tenger mélységének mérséklőjét, találák husz
ölnyinek lenni a mélységet; és egy kevéssé tovább menvén, ismét lebocsátván a
mérséklőt, találák ott tizenöt ölnyinek lenni.
29. És mikor félnének, hogy valami veszedelmes helyre ne jutnának,
a hajónak hátulsó részéből négy vasmacskát vetvén a tengerbe, várják vala a
napnak felköltét.
30. A hajósok pedig, a kis hajót lebocsátván a tengerre, mikor el
akarnának szaladni, ez okkal mintha a hajónak első részéből vasmacskákat
akarnának lehányni:
31. Monda Pál a Századosnak és a vitézeknek: Ha ezek a hajóban nem
maradnak, ti meg nem * szabadulhattok.
32. Akkor a vitézek elvágák a kis hajónak köteleit és kihagyák esni
azt.
33. Azonközbe meg a nap felkelne, int vala Pál mindeneket, hogy
ennének, ezt mondván: E * mai nap
tizennegyedik nap, miolta várakozván étlen vagytok és semmi falat szátokban nem
volt.
34. Azért titeket intelek hogy egyetek; mert a ti megmaradástok ra
vagyon az. Mert egyne kis közzűletek csak hajszála is nem esik el * fejéről.
35. És mikor ezeket mondotta volna, kenyeret vévén kezébe, hálákat
* ada Istennek mind azok előtt; és mikor megszegte volna azt, kezde enni.
36. Mindnyájan pedig mikor immár jó reménységben volnának, ők is
evének.
37. Valánk pedig mindnyájan a hajóban kétszázan és hetvenhatan.
38. És mikor megelégedtek volna az eledellel, a hajót könnyebbitik
vala, a gabonát kihányván a tengerbe.
39. Mikor pedig megviradt volna, földet nem látnak vala; egy tenger
kebelét sajditnak vala pedig, mellynek partja volna, mellyre végezték vala,
hogy a hajót kivinnék, ha lehetne.
40. A vasmacskákat azért felszedvén, bocsáták a hajót a tengernek,
és megbocsátván a kormányoknak köteleit, és a vitorlát felvonván, a szélnek
fuvására igyekeznek vala menni a part felé.
41. De mikor kettős tengernek helyére találkoztak volna, a hajó
megakada; és annak az első része mozdithatatlanúl áll vala, a hátulsó része
pedig szakadoz vala * a haboknak erejek miatt.
42. A vitézeknek pedig tanácsok ez vala, hogy a foglyzokat
levágnák, hogy senki ő közzűlök el ne szaladhatna: minekutánna kiúsznának.
43. De a Százados akarván megtartani Pált, megtiltá őket e
tanácstól; és megparancsolá, hogy a kik úszni tudnának, először a tengerbe
szökdösnének, és a földre szaladnának.
44. A többi pedig, némellyek deszkákon, némellyek pedig a
hajótörésének darabjain; és e képen mindnyájan * békésséggel a földre
szaladának.