27. RÉSZ.

Pálnak tengeri úta Róma felé: hajótörése, és abból kiszabadulása.

Minekutánna pedig elvégzeték volna, hogy nékünk Olaszországba * kellene eveznünk, adák mind Pált, mind némelly egyéb foglyokat a Császár seregéből való Századosnak, kinek Julius vala neve.

2. Béülvén azért egy Adramitténumból való hajóba, hogy Ázsiának határai mellett eveznénk el: elindulánk; és velünk vala a Maczedóniabeli * Aristárkhus, ki Thessalónikából való vala.

3. Másodnapon pedig jutánk Sidonba: és Július nagy emberséggel tartván Pált megengedé, hogy barátihoz menvén, őróla azok viselnének gondot.

4. Onnét pedig elindulván, Cziprus mellől evezénk el, mivelhogy a szelek ellenkeznének velünk.

5. És a Cziliczia és Pámfilia ellenében való tengeren elmenvén, jutánk Liczia tartományának városába Mirába.

6. És ott mikor a Százados egy Alexándriabeli hajót talált volna, melly Olaszországba menne, minket abba szállita.

7. És mikor sok napokon későn eveznénk, és nehezen jutottunk volna Knidus mellé, mivelhogy a szél nem engedi vala, Kréta mellett mennénk el a Sálmon hegy mellől.

8. És a mellől nehezen elmenvén jutánk egy helyzre, mellyet neveznek Szép kikötőhelyeknek, mellyhez közel vala Laséa város.

9. Mikor pedig sok idő mult volna el, és mikor immár a hajókázás * veszedelmes volna; mivelhogy immár a böjt is elmult volna, Pál inti vala őket.

10. Ezt mondván nékik: Férjfiak, én látom hogy nyomorúsággal, és nem csak a hajónak és abban való teréhnek, hanem mi magunknak is kárával lészen a hajókázás.

11. De a Százados inkább hiszen vala a hajóigazgatónak, és a kormányosmesternek, hogy nem annak a mit Pál mond vala.

12. És mikor az a telelésre alkalmatos kiszálló hely nem volna, némellyek adák tanácsul, hogy onnét is elmennének, és mekisértének, ha valami módon Fénix városra juthatnának, és ott telelhetnének, melly Krétának kikötőhelye, melly dél és napnyugot felé néz.

13. És mikor a déli szél valami lassan fúni kezdett volna, mikor állitanák, hogy gondolatjokban véghez mehetnének; mikor elindultak volna; nagy közel mennek vala el Kréta mellől.

14. De nem sok idő mulva ütközékabba a szigetbe nagy szélvész, melly Euroklidonnak neveztetik.

15. És mikor a hajó elragadtatott volna, és a szél ellen nem mehetnek, szélnek bocsátván a hajót, úgy vitetünk vala.

16. És mikor egy kis sziget alá vitettük volna, melly sziget Klaudának hivattatik, csak aligkaphatánk meg a hajócskát.

17. Mellyet a nagy hajóra felvonván, mesterséggel élnek valal, a hajót megövedzvén; és félvén hogy veszedelmes helybe ne ütköznének, a vitorlákat lebocsátván ugy mennek vala.

18. És mikor a nagy szélvész miatt hányattatnánk, másodnapon marhánkat a hajóból * kihányánk,

19. És harmadnapon magunk a mi kezeinkkel a hajóhoz való szerszámokat kihányánk a tengerbe.

20. Mikor pedig sok napig sem a napot, sem a csillagokat  nem láttuk volna, és nagy szélvész volna; életünk felől tovább való minden reménységünk elvétetett vala.

21. És mikor immár sokat * éheztünk volna, akkor Pál felállván ő közöttök, monda: Jóllehet szükség vala, óh férjfiak, hogy az én beszédemnek engedvén Krétától el ne indulnánk, és e nyomorúságot és kárt eltávoztatnánk;

22. Mindazáltal intelek titeket, hogy jó reménységben legyetek: mert közzületek egy is el nem vesz, hanem * csak a hajó:

23. Mert ez éjjel az Istennek * Angyala én mellém álla: melly Istené vagyok én, a kit tisztelek is.

24. Ezt mondván: * Ne félj Pál; mert a Császár eleibe kell néked vitettetned, és imé, az Isten néked ajándékon adta mind azokat, a kik te veled hajókáznak.

25. Annakokárt jó reménységben legyetek férjfiak: mert hiszek az Istennek, hogy ugy lészen , a mint nékem szólott.

26. Egy * szigetre kell pedig nékünk találkoznunk.

27. Mikor pedig a tizennegyedik éjszaka eljött volna, és vitetnénk Adria tengerén, a hajósok állitják vala éjfél tájba, hogy valami tartomány közelgetne ő hozzájok.

28. És lebocsátván a tenger mélységének mérséklőjét, találák husz ölnyinek lenni a mélységet; és egy kevéssé tovább menvén, ismét lebocsátván a mérséklőt, találák ott tizenöt ölnyinek lenni.

29. És mikor félnének, hogy valami veszedelmes helyre ne jutnának, a hajónak hátulsó részéből négy vasmacskát vetvén a tengerbe, várják vala a napnak felköltét.

30. A hajósok pedig, a kis hajót lebocsátván a tengerre, mikor el akarnának szaladni, ez okkal mintha a hajónak első részéből vasmacskákat akarnának lehányni:

31. Monda Pál a Századosnak és a vitézeknek: Ha ezek a hajóban nem maradnak, ti meg nem * szabadulhattok.

32. Akkor a vitézek elvágák a kis hajónak köteleit és kihagyák esni azt.

33. Azonközbe meg a nap felkelne, int vala Pál mindeneket, hogy ennének, ezt mondván:  E * mai nap tizennegyedik nap, miolta várakozván étlen vagytok és semmi falat szátokban nem volt.

34. Azért titeket intelek hogy egyetek; mert a ti megmaradástok ra vagyon az. Mert egyne kis közzűletek csak hajszála is nem esik el * fejéről.

35. És mikor ezeket mondotta volna, kenyeret vévén kezébe, hálákat * ada Istennek mind azok előtt; és mikor megszegte volna azt, kezde enni.

36. Mindnyájan pedig mikor immár jó reménységben volnának, ők is evének.

37. Valánk pedig mindnyájan a hajóban kétszázan és hetvenhatan.

38. És mikor megelégedtek volna az eledellel, a hajót könnyebbitik vala, a gabonát kihányván a tengerbe.

39. Mikor pedig megviradt volna, földet nem látnak vala; egy tenger kebelét sajditnak vala pedig, mellynek partja volna, mellyre végezték vala, hogy a hajót kivinnék, ha lehetne.

40. A vasmacskákat azért felszedvén, bocsáták a hajót a tengernek, és megbocsátván a kormányoknak köteleit, és a vitorlát felvonván, a szélnek fuvására igyekeznek vala menni a part felé.

41. De mikor kettős tengernek helyére találkoztak volna, a hajó megakada; és annak az első része mozdithatatlanúl áll vala, a hátulsó része pedig szakadoz vala * a haboknak erejek miatt.

42. A vitézeknek pedig tanácsok ez vala, hogy a foglyzokat levágnák, hogy senki ő közzűlök el ne szaladhatna: minekutánna kiúsznának.

43. De a Százados akarván megtartani Pált, megtiltá őket e tanácstól; és megparancsolá, hogy a kik úszni tudnának, először a tengerbe szökdösnének, és a földre szaladnának.

44. A többi pedig, némellyek deszkákon, némellyek pedig a hajótörésének darabjain; és e képen mindnyájan * békésséggel a földre szaladának.