7. RÉSZ.

Felszabadulások a hiveknek a törvény alól: a törvény használ: a hiveknek lelki harczok.

Avagy nem tudjátok-é, Atyámfiai, (mert kik a törvényben tudósok, azoknak szólok), hogy a törvény csak addig uralkodik az emberen, mig él?

2. Mert a férjfiú birodalma alá adatott asszony, a férjfiuhoz köttetett a törvény által mig a férjfiú * él, hogyha meghalánd a férjfiu, megszabadult az asszony a férjfiunak törvényétől.

3. Azért az ő férjének életében paráznának mondatik, * ha más férjfiuhoz megyen, ha pedig meghalán az ő férje, megszabadult attól a törvénytől, hogy ne legyen parázna, ha más férjfiuhoz megyen.

4. Azért, Atyámfiai, ti is megholtatok a törvénynek a Krisztus * testében, hogy máséi lennétek, tudniillik azéi, ki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.

5. Mert mikor a testben volnánk, a bünnek indulati a törvény által a mi tagainkban élnek vala, hogy a * halálnak gyümölcsöznének.

6. Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutánna megholt az, * a kinek kötelében valánk, hogy szolgáljunk a léleknek ujságában, és nem a betünek óságában.

7. Mit mondunk tehát? A törvény bün-é? Távol legyen. Sőt inkább a bünt nem tudtam, * hanem a törvény által, mert a gonosz kivánságot is nem tudtam vona, ha a törvény nem mondotta volna: Ne # kivánjad.

8. De a bün alkalmatosságot vévén, nemzett én bennem minden gonosz kivánságot ama parancsolat által; mert a törvény nélkül a bün holt állat.

9. Én pedig élek vala régen a törvény nélkül; de ama parancsolatnak eljövetele által a bün megelevenedék én bennem: Én pedig meghalék.

10. És találtaték az a parancsolat, melly életre * adatott vala, nékem halálomra lenni.

11. Mert a bün alkalmatosságot vévén, megcsalt engemet ama parancsolat által, és az által megölt.

12. Azért a törvény magában * szent; ama parancsolat is szent, igaz és jó.

13. Azért a jó nékem halálos lett-é? Távol legyen, sőt inkább a bün nékem halálos lett, mikor (hogy a bün megesmértetnék) nékem halált nemzene az által a mi jó volna, hogy ama parancsolat által a bün én bennem felette igen naggyá lenne.

14. Mert jól tudjuk, hogy a törvény lelkiállat: de én * testi vagyok, és rekesztettem a bün alá.

15. Mert a mit én cselekeszem, nem szeretem: mert nem azt mivelem a mit akarok, hanem a mit gyülölök, azt cselekeszem.

16. Ha pedig a mit nem akarok azt mivelem, tehát erre hajlok, hogy a törvény jó * legyen.

17. Most azért már nem én cselekeszem azt, hanem az én * bennem lakozó bün.

18. Mert jól tudom, hogy nem * lakik én bennem, (azaz, az én testemben) a jó: mert akaratom vagyon a jóra, de hogy azt elvégezze, nem tehetem.

19. Mert nem cselekeszem a jót, mellyet akarnék; hanem a gonoszt cselekeszem, mellyet nem akarok.

20. Ha pedig én azt cselekeszem a mit nem akarok, nem én mivelem már azt, hanem a bün, * melly én bennem lakozik.

21. Megtalálom azért magamban, ki jót akarok cselekedni e törvényt: * Hogy a bün ugyan hozzám ragadott.

22. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint;

23. De látok az én tagaimban más törvényt, melly az én elmémnek * törvényével ellenkezik, és engem rabul ád a bün törvényének, melly az én tagaimban vagyon.

24. Óh én szegény ember! kicsoda szabadit meg engemet ez halálnak testéből?

25. Hálákat adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az én elmémmel szolgálok az Isten törvényének, de testemmel a bün törvényének.