4. RÉSZ.

Az Evangyélium igaz hirdetőjének tiszte mi legyen, az önmaga alázatos példájában irja meg: és Timótheust kommendálja.

Úgy itéljen mi felőlünk az ember, mint a Krisztusnak * szolgái felől, és az Isten titkainak # sáfárai felől.

2. Továbbá pedig a sáfárokban ez kivántatik meg, hogy minden * hivnek találtassék.

3. Én pedig keveset gondolok azzal, ha ti tőletek, vagy emberi itélettől itéltetem; sőt még én magam is nem itélem meg magamat;

4. Mert semmiben nem vádol * engem az én lelkem; de az által nem igazulok meg, hanem az Úr az, a ki engemet megitél.

5. Azért idő előtt semmit * ne itéljetek, mignem eljő az Úr, a ki a setétségnek titkait # világra hozza; és a szuiveknek tanácsit megjelenti; és akkor lészen mindenek Istentől ## dicsérete.

6. Ezeket pedig Atyámfiai, néminémü példában szabtam én reám és Apollósra ti érettetek, hogy a mi példánkban tanuljátok meg, hogy annakfelette a mint megiratott, nem jó * bölcselkedni; hogy egyitek a másitok helyéb egymás ellen ne fúvalkodjatok fel.

7. Mert kicsoda szakaszt ki téged mások közzűl? Micsodád vagyon pedig a mit nem * vettél volna, és hogyha vetted, mit kevélykedel mintha nem vetted volna?

8. Immár megteltetek, imár elgazdagodtatok, nálunk nélkűl országot vettetek: vajha pedig uralkodhatnátok, hogy mi is veletek egybe uralkodhatnánk.

9. Mert úgy itélem, hogy az Isten minket alábbvaló Apostolokat adott e világ szeme eleibe, úgymint halálra * valókat: mert lettünk csudája e világnak, az Angyaloknak, és az embereknek.

10. Mi bolondok vagyunk a Krisztusért, ti pedig bölcsek vagytok a Krisztusban: mi * erőtlenek, ti pedig erősek: ti dicséretesek, mi gyalázatosok vagyunk.

11. Mind ez ideig mind éhezünk, mind szomjúhozunk, mezítelenek vagyunk; arczúl * veretünk, és bizonytalan helyeken bujdosunk.

12. És fáradozunk, tulajdon kezeinkkel munkálkodván; * ha szidalommal # illettetünk, jót kivánunk: ha háborúságot szenvedünk, békességgel türjük.

13. Ha gyaláztatunk, imádkozunk: e világnak seeprei lettünk és mindeneknek elvettetett állatjok mind ez ideig.

14. Nem azért irom ezeket hogy titeket megszégyenitselek: hanem titeket * intelek, mint szerelmes fiamat.

15. Mert ha tizezer tanitó mesteritek lennének is a Krisztusban: mindazáltal nem sok Atyátok vagyok: mert * én szültelek titeket az Evangyéliom által a Jézus Krisztusban.

16. Kérlek azért titeket, hogy * legyetek én követőim.

17. Azért bocsátottam hozzátok Timótheust, ki nékem szerelmes * fiam, és hiv az Úrban, ki néktek eszetekbe juttatja minéműek legyenek az én útaim a Krisztusban, a mint mindenütt minden Gyülekezetben tanitok.

18. továbbá mintha én soha nem mennék ti hozzátok, úgy fuvalkodtak fel némellyek.

19. De elmegyek rövid napon ti hozzátok ha az Úr * akarándja, és megértem, nem veszédeket azoknak, a kik felfuvalkodtak, hanem az ő beszédeknek erejét.

20. Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem a Léleknek * erejében.

21. Mit akartok? Vesszővel * menjek é hozzátok, vagy szeretttel és lelki alázatossággal.