11. RÉSZ.

Az isteni szolgálatban való illendő dolgokról, és abban kinek-kinek tisztességes magaviseléséről, az Úr Vacsorájának becsületes és illendőképen való kiszolgáltatásáról.

Legyetek én * követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak.

2. Dicsérlek pedig titeket, Atyámfiai, hogy én rólam mindenestől megemlékeztek, és a * minémü rendeléseket szabtam köztetek, azokat megtartjátok.

3. Akarom pedig hogy ezt tudjátok, hogy a Krisztus minden férjfiúnak feje: az asszonynak pedig feje a * férjfiú, a Krisztusnak pedig feje # az Isten.

4. Minden férjfiú a ki imádkozik, vagy Irást magyaráz béfedett fővel, megrútitja az ő fejét;

5. Minden asszony pedig a ki imádkozik vagy Irást magyaráz mezitelen fővel, az ő fejét megrútitja: mert az szinte annyit tészen mintha megberetváltatott volna az ő feje.

6. Mert az asszony, ha bé nem fedi az ő fejét, nyirettessék el az ő haja is; hogyha pedig éktelen az asszony fejének megnyirettetni vagy megberetváltatni, fedezze bé az ő fejét.

7. Mert a férjfiúnak nem kell béfedni az ő fejét, mivelhogy ő Istennek * képe és dicsősége; de az asszony a férjfiú dicsősége.

8. Mert nem a férjfiú vagyon az asszonyból, hanem az * asszony a férjfiúból.

9. Mert nem is a férjfiú teremtetett * az asszonyért, hanem az asszony a férjfiúért.

10. Azért kell az asszonynak fején lenni a férjfiú hatalmának bizonyságának az Angyalokért.

11. Mindazáltal sem a férjfiú nem lehet az asszony nélkűl, sem az asszony a férjfiú nélkűl az Úrnak rendelése * szerint:

12. Mert miképen hogy az asszony a férjfiúból vagyon: azonképen a férjfiú is az asszony által: mind a ketten pedig Istentől vagynak.

13. Magatokban itéljétek meg, hogyha illendő dolog-é az asszonynak mezitelen fővel imádni az Istent?

14. Avagy a természet is nem tanit-é meg erre titeket, hogy a férjfiúnak éktelen dolog nagy hajat viselni?

15. Az asszonynak az ellen viszontag ékességére vagyon a nagy haj: mert néki feje fedezésére adatott a nagy haj.

16. Hogyha valakinek tetszik ezek ellen versengeni, * nékünk ollyan szokásunk nincsen, sem az Isten Gyülekezeteinek.

17. Ezt pedig tudtotokra adom, hogy nem dicsérlek ebben titeket, hogy nem haszonnal, hanem kárral gyültek egybe.

18. Mert először, mikor egybegyültök a Gyülekezetbe, hallom hogy visszavonások vagynak köztetek, valami részre pedig hiszem is.

19. Mert szükség lenni * hasonlásoknak is köztetek, hogy a kik állhatatosok, azok megesmértessenek ti köztetek.

20. Azért mikor egybegyültök azon helyre, ez nem Úr Vacsorájának étele;

21. Mert kiki mind az ő saját vacsoráját eszi meg előbb, és az étel közben némelly éhezik, némelly pedig részeg.

22. És nincsenek-é házaitok az ételre és italra? Avagy az Istennek Anyaszentegyházát megutáljátok-é, és azokat szégyenititek-é, a kiknek nincsen mit enniek? Mit mondjak néktek? Dicsérjelek é titeket e dologban? Nem dicsérlek.

23. Mert én az Úrtól vettem, mellyet néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus, * azon éjszakán, mellyen elárultaték, vette a kenyeret.

24. És hálákat adván megszegte, és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek; ez az én testem, melly ti érettetek megtöretik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

25. Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutánna vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz Új testamentom az én vérem által: Ezt cselekedjétek valamennyiszer isszátok, az én emlékezetemre.

26. Mert valamennyiszer ejénditek e kenyret, és ijándjátok e pohárt az Úrnak halálát hirdessétek, a mig * eljövénd.

27. Azért valaki ejéndi a kenyeret, és ijándja az Úrnak poharát méltatlanul, vétekzik az Úr teste és vére ellen.

28. Próbálja meg * azért minden ember magát, és úgy egyéb abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból.

29. Met a ki eszik és iszik méltatlanul, itéletet eszik és iszik magának, hogy meg nem becsüli az Úrnak testét.

30. Ezért is vagynak ti köztetek sok erőtlenek és betegek, és elaludtak sokan.

31. Mert ha mi * magunk itélnénk meg magunkat, nem büntettetnénk Istentől:

32. De mikor büntettetünk, * az Úrtól tanittatunk, hogy e világgal el ne kárhoztassunk.

33. Azért Atyámfiai, mikor egybegyültök az ételre, egymást megvárjátok.

34. Hogyha valaki éhezik, otthon egyék hogy itéletre ne gyüljetek egybe. A több dolgokat pedig elrendelem, mikor közzétek megyek.