PÁL APOSTOLNAK
A KORINTHUSBELIEKHEZ IRT II. LEVELE.
1. RÉSZ.
Pálnak és a Korinthosbelieknek nyomorúságok és vigasztaltatások.
Pálnak magaviselése.
Pál Jézus Krisztusnak Apostola Isten akaratjából, és a Timótheus
atyafiú, az Isten Gyülekezetének, melly Korinthusban vagyon, minden szentekkel
egybe, kik vagynak egész Akhájában.
2. Kegyelem * néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól, és az Úr
Jézus Krisztustól.
3. Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Krisztusnak
Attya, az Irgalmasságoknak Attya, és minden vigasztalásnak Istene:
4. Hogy minket vigasztal * minden háborúságunkban: hogy mi is
vigazstalhassunk minden nyomorúságba esteket, azzal a vigasztalással, mellyel
minket Isten vigasztal.
5. Mert mint bővelkednek mi bennünk a Krisztus szenvedései, úgy
bővelkedik a mi vigasztalásunk is a Krisztus által.
6. Ha nyomorúságot szenvedünk is pedig, a ti vigasztalástokért, és
idvességtekért szenvedünk, melly vigazstaltatás lészen ugyanazon
nyomorúságoknak tűrésekben. mellyet mi is szenvedünk: ha vigasztalást veszünk
is, a ti vigazstalástokért és idvességtekért vesszük nékünk: pedig erős
reménységünk vagyon ti felőletek:
7. Mert tudjuk hogy ti miképen * társaink vagytok a szenvedésben,
azonképen a vigasztalásban is társaink
lésztek.
8. Mert nem akarjuk hogy ne tudjátok ti Atyámfiai, a mi
háborúságunkat, melly rajtunk esett * Ázsiában, hogy mi felette igen erőnk
felett megterheltettünk vala, annyira hogy életünk felől is kétségbe esnénk.
9. Sőt magunk is magunkban ugyan elvégeztük vala, hogy meg kellene
halnunk, hanem Istenben, ki a halottakat feltámasztja: *
10. És a ki illyen nagy * halálból minket megszabadit, kiben vagyon
reménységünk hogy ezután is megszabadulunk.
11. Mivelhogy ti is velünk egyetembe mi érettünk a könyörgésben *
munkálodtok, hogy sok emberek által nékünk adattatott ajándék, sokak által
hálaadással tiszteltessék mi érettünk.
12. Mert a mi dicsekedésünk ez, tudniillik a mi lelkünkesméretinek bizonysága, hogy
isteni szelidségben és tisztaságban, nem * testi bölcsességgel, hanem az
Istennek kegyelme által való ajándékkal forgolódtunk e világon, kiváltképen
pedig ti köztetek.
13. Mert nem külömbet irunk néktek, hanem a mit olvastok: vagy a
mellyet jól is esmértek: reménylem pedig, hogy ti ugyanezent esméritek én
bennem mind halálig.
14. Miképen hogy valamennyire, meg is esmértétek, hogy mi a ti
dicsekedéstek vagyunk, miképen ti is a mi # dicsekedésünk vagytok, mind az Úr
Jézus napjáig. *
15. És e bizodalommal akartam hjozzátok menni először, hogy e
második jótétemény lenne nálatok.
16. És a ti várostokon általmenni Maczedóniába, és viszont
Maczedóniából ti hozzátok térni, és tőletek kisértetni Júdeába.
17. Mikor azért erről gondolkodnám, avagy álhatalanul
cselekedtem-é? vagy a mit végezek, emberi mód szerint végezem-é? hogy én nálam
legyen az : Úgy és Nem úgy.
18. Sőt tudja az igaz Isten, hogy az én beszédem nem volt ti
nálatok: Úgy, Nem úgy.
19. Mert az Istennek Fija a Jézus Krisztus, ki ti köztetek mi
általunk, én általam mondom, Silvánus és Timótheus által prédikáltatott, nem
volt Úgy, Nem úgy; hanem Úgy volt az Istenben.
20. Mert Istennek valamennyi igéretei vagynak, ő benne Ugyanok, és
ő bene Ámenek, az Isten dicsőségére mi általunk.
21. A ki pedig minket * megerősit a Krisztusban ti veletek egybe,
és a ki # minket megkent, az Isten az.
22. Ki meg * is pecsételt minket, és adta a Léleknek # zálogát a mi
szivünkbe.
23. Én pedig az Istent hivom * bizonyságul az én lelkem ellen, hogy
én azért nem mentem ez ideig Korinthusba, hogy néktek kedvezek.
24. Nem hogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem mivelhogy * szolgái
vagyunk a ti örömeteknek; mert hit # által állotok.