PÁL APOSTOLNAK

A KORINTHUSBELIEKHEZ IRT II. LEVELE.

1. RÉSZ.

Pálnak és a Korinthosbelieknek nyomorúságok és vigasztaltatások. Pálnak magaviselése.

Pál Jézus Krisztusnak Apostola Isten akaratjából, és a Timótheus atyafiú, az Isten Gyülekezetének, melly Korinthusban vagyon, minden szentekkel egybe, kik vagynak egész Akhájában.

2. Kegyelem * néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.

3. Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Krisztusnak Attya, az Irgalmasságoknak Attya, és minden vigasztalásnak Istene:

4. Hogy minket vigasztal * minden háborúságunkban: hogy mi is vigazstalhassunk minden nyomorúságba esteket, azzal a vigasztalással, mellyel minket Isten vigasztal.

5. Mert mint bővelkednek mi bennünk a Krisztus szenvedései, úgy bővelkedik a mi vigasztalásunk is a Krisztus által.

6. Ha nyomorúságot szenvedünk is pedig, a ti vigasztalástokért, és idvességtekért szenvedünk, melly vigazstaltatás lészen ugyanazon nyomorúságoknak tűrésekben. mellyet mi is szenvedünk: ha vigasztalást veszünk is, a ti vigazstalástokért és idvességtekért vesszük nékünk: pedig erős reménységünk vagyon ti felőletek:

7. Mert tudjuk hogy ti miképen * társaink vagytok a szenvedésben, azonképen a vigasztalásban  is társaink lésztek.

8. Mert nem akarjuk hogy ne tudjátok ti Atyámfiai, a mi háborúságunkat, melly rajtunk esett * Ázsiában, hogy mi felette igen erőnk felett megterheltettünk vala, annyira hogy életünk felől is kétségbe esnénk.

9. Sőt magunk is magunkban ugyan elvégeztük vala, hogy meg kellene halnunk, hanem Istenben, ki a halottakat feltámasztja: *

10. És a ki illyen nagy * halálból minket megszabadit, kiben vagyon reménységünk hogy ezután is megszabadulunk.

11. Mivelhogy ti is velünk egyetembe mi érettünk a könyörgésben * munkálodtok, hogy sok emberek által nékünk adattatott ajándék, sokak által hálaadással tiszteltessék mi érettünk.

12. Mert a mi dicsekedésünk ez, tudniillik  a mi lelkünkesméretinek bizonysága, hogy isteni szelidségben és tisztaságban, nem * testi bölcsességgel, hanem az Istennek kegyelme által való ajándékkal forgolódtunk e világon, kiváltképen pedig ti köztetek.

13. Mert nem külömbet irunk néktek, hanem a mit olvastok: vagy a mellyet jól is esmértek: reménylem pedig, hogy ti ugyanezent esméritek én bennem mind halálig.

14. Miképen hogy valamennyire, meg is esmértétek, hogy mi a ti dicsekedéstek vagyunk, miképen ti is a mi # dicsekedésünk vagytok, mind az Úr Jézus napjáig. *

15. És e bizodalommal akartam hjozzátok menni először, hogy e második jótétemény lenne nálatok.

16. És a ti várostokon általmenni Maczedóniába, és viszont Maczedóniából ti hozzátok térni, és tőletek kisértetni Júdeába.

17. Mikor azért erről gondolkodnám, avagy álhatalanul cselekedtem-é? vagy a mit végezek, emberi mód szerint végezem-é? hogy én nálam legyen az : Úgy és Nem úgy.

18. Sőt tudja az igaz Isten, hogy az én beszédem nem volt ti nálatok: Úgy, Nem úgy.

19. Mert az Istennek Fija a Jézus Krisztus, ki ti köztetek mi általunk, én általam mondom, Silvánus és Timótheus által prédikáltatott, nem volt Úgy, Nem úgy; hanem Úgy volt az Istenben.

20. Mert Istennek valamennyi igéretei vagynak, ő benne Ugyanok, és ő bene Ámenek, az Isten dicsőségére mi általunk.

21. A ki pedig minket * megerősit a Krisztusban ti veletek egybe, és a ki # minket megkent, az Isten az.

22. Ki meg * is pecsételt minket, és adta a Léleknek # zálogát a mi szivünkbe.

23. Én pedig az Istent hivom * bizonyságul az én lelkem ellen, hogy én azért nem mentem ez ideig Korinthusba, hogy néktek kedvezek.

24. Nem hogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem mivelhogy * szolgái vagyunk a ti örömeteknek; mert hit # által állotok.