3. RÉSZ.

Ajánlja az ő Apostoli tisztit: egybeveti az ő testamentomi isteniszolgálatot az újjal, és ennek dicsőségesebb voltát állatja.

Elkezdjük é viszointag a mi * magunk ajánlását? Avagy szükölködünk-é, mint némellyek, másnak ajánlólevelei nélkül ti nálatok, vagy a ti ajánlóleveleitek nélkül másnál?

2. A mi levelünk ti * vagytok, melly a mi szivünkbe béiratott, mellyet értenek és olvasnak minden emberek.

3. Mikor tudniillik megesmérik, hogy ti Istennek a mi szolgálatunk által szereztetett levele vagytok, melly nem téntával, hanm az élő Isten Lelkével iratott: nem kőtáblákra, hanem a ti sziveteknek hústábláira.

4. Illyen nagy bizodalommal való dicsekedésünk pedig vagyon a Krisztus által Isten előtt.

5. Nem hogy alkalmatosok volnánk * mi magunktól valaminek gondolására, úgymint magunktól, hanem hogy alkalmatosok vagyunk, Istentől # vagyon.

6. Ki azt cselekedte, hogy alkalmatos szolgái lennénl az Új Testamentomnak, nem a betűnek, hanem a * Léleknek: mert a betű # megöl, a Lélek ## pedig megelevenit.

7. Hogyha a halálnak szolgálatja, melly betükkel iratott * a kövekre, annyira dicsőséges vala, hogy az Izráel fijai nem nézhetnének a Mózes # orczájára, az ő orczájának fényessége miatt, melly elmulandó vala:

8. Hogyhogy nem lenne inkább a Léleknek szolgálatja dicsőséges?

9. Mert ha a kárhozatnak szolgálatja dicsőséges volt: az igazságnak * szolgálatja sokkal inkább bővölködik dicsőséggel.

10. Mert a melly törvény dicsőséges volt, ingyen sem volt dicsőséges * ennyiben, a mi fő és nagy dicsőségre néz.

11. Mert ha dicsőséges volt a mi eltöröltetik, sokkal dicsőségesb az , a * melly megmarad.

12. Azért mivel illyen reménységünk vagyon, * nagy nyilván és világosan szólunk.

13. És nem vagyunk ollyanok mint Mózes, ki az ő orczáját * béfedezi vala, hogy az Izráel fiai ne láthatnák annak végét, melly eltöröltetik.

14. Annakokáért megtompultak az ő elméik: mert mind e mai napig, az Ó Testamentom irásának olvasásában ama fedél * felfedetlen marad,melly a Krisztus által vétetik el.

15. De mind e mai napig, mikor Mózest olvassák, az ő szivekre deél vettetett.

16. Minekutánna pedig metér az ő szivek az Úrhoz, elvétetik a * fedél.

17. Az Úr pedgi ama * Lélek: a hol pedig az Úrnak amam Lelke vagyon, ott vagyon a szabadság.

18. Mi pedgi mindnyájan felfedett orczával az Úrnak dicsőségét mintegy tükörben * látván, azon ábrázatra eltávoztatunk dicsőségből dicsőségbe, úgymint az Úrnak Lelkétől.