7. RÉSZ.

Hogy minden tisztátalanságtól meg kelljen tisztulni. Valamennyire könnyebbiti az előbbi kemény intését, és dicséri szófogadó voltokat.

Annakokáért mivelhogy ilyen igéretink vagynak, Szerelmesim, tisztitsuk meg magunkat a testnek * és a # léleknek minden tisztátalanságától, hogy a mi szentségünket félelemben vigyük véghez.

2. Vegyetek bé minket; senkinek bosszút nem tettünk, senkit el nem áltattunk, senkit meg nem * fosztattunk.

3. Nem azért szólok hogy titeket vádolnálak: mert ez előtt megmondám, hogy ti a mi szivünkben * vagytok, úgy hogy készek vagyunk együtt veletek halni és élni.

4. Nagy bátorságom vagyon nékem a néktek való szólásban, nagy dicsekedésem vagyon nékem ti felőletek: bételtem vigasztalással; felette igen bövelkedem örömmel minden háborúságunkban.

5. Mert mikor mentünk volna Maczedóniába, semmi nyugodalma nem volt a mi testünknek; hanem mindenekben nyomorgattatásunk volt; kivül harczaink, belől félelmink voltak.

6. De az Isten, ki megvigasztalja * a nyomorultakat, megvigasztala minket Títusnak ide jövetele által.

7. Nemcsak az ő jövetéelével pedig, hanem a vigazstalással is, mellyet ő vett ti tőletek, mikor beszélné nékünk a ti nagy kivánsgátokat, a ti jajgatástokat, és az én hozzám való buzgóságtokat, annyira hogy annál is inkább örülnék.

8. Mert jóllehet keserűséggel * illetelek titeket az én első leveléem által: mind azáltal nem bánosm, ha akkor bántam is: mert látom hogy az a levél titeket keserűséggel illet, noha ideig.

9. Most örülök, nem hogy keserűséggel illettettetek; hanem hogy keserűséggel illettettetek  a megtérésre: mert az Isten szerint való keserűséggel keserittettetek meg, annyira hogy miattunk semmiben kárt nem vallottatok.

10. Mert az Isten szerint való * bánat idvességre való megtérést szerez, mellyet soha az ember meg nem bán: de e világi bánat halált szerez.

11. Mert imé ez, hogy az Isten szerint való keserűség volt bennetek, melly nagy szorgalmatosságot szerzett bennetek? Sőt magatok mentését, sőt bűn ellen való haragot, sőt félelmet, sőt felette nagy kivánságot, sőt buzgóságot, sőt bosszúállást? Mindenestől fogva bizonyságot tettetek arról, hogy ti e dolgoban tiszták vagytok.

12. Bizonyára ha irtam is néktek, nem azért irtam a ki a bosszút tette vala, hanem hogy ti előttetek nyilvánvaló lenne ama mi ti érettetek való szorgalmatosságunk, Isten előtt.

13. Azokáért vigazstalás vettünk a ti vigazstaltatástokból; de sokkal inkább örültünk a Títus örömén, hogy megvidámittatott az ő lelke mindnyájan ti tőletek.

14. És hogy a miben ő előtte ti felőletek dicsekedtem, nem maradtam szégyenben, de a miképen mindeneket igazsággal szóltunk néktek a mi ti felőletek Títus előtt való dicsekedésünk igaznak találtatott.

15. A Títus szerelme pedig annál is inkább felgerjedett ti hozzátok, mikor megemlékezik mindnyájatoknak * engedelméről, és hogy félelemmel és rettegéssel fogadtátok őtet.

16. Örülök azért, hogy mindenekben bizhatom * ti hozzátok.