8. RÉSZ.

A Maczedóniabeliek példájokkal inti őket az alamizsnálkodásra, melly kedves Istennél.

Tudtotokra adjuk pedig néktek, Atyámfiai, az Istennek jótéteményét, mellyet cselekedett a * Maczedóniabeli Gyülekezetekkel.

2. Hogy az ő reájok próbául bocsátott nyomorúságokban is nékik nagy örömök volt, és az ő nagy szegénységekből nékik nagy gazdagságok áradott.

3. Mert az ő erejek szerint (én vagyok bizonyság,) sőt erejek felett is jóakarattal adakoztak.

4. Nagy sok könyörgésekkel kérvén minket, hogy a szentek szükségére való szolgálatnak * jótéteményét és társaságát felvennénk.

5. De nem csak úg cselekedtek a mint reméljük vala, hanem ő magoka szentelték először az Úrnak; azután nékünk is az Isten akaratja által.

6. Hogy Títust intenénk, hogy miképen ennekelőtte elkezdette, azonképen el is végezze ti nálatok is ezt a jótéteményt.

7. Annakokáért miképen mindenekkel bővölködtök, tudniillik hittel, Isten beszédével, * tudománnyal, minden szorgalmaossággal, és hozzánk való szerelmetekkel; meglássátok hogy e jótéteményben is bővölködjetek.

8. Nem parancsolás szerint szólok, hanem egyebeknek szorgalmatosságok példájából indittatván, hogy a ti szerelmeteknek is tisztasága bizonyos legyen mindeneknél.

9. Mert tudjátok a mi Urunk Jézus Krisztus jótéteményét, hogy ő ti érettetek szegénnyé * lett, mikor gazdag # volna, hogy ti az ő szegénységével meggazdagodnátok.

10. És az én értelmemet e dolgoban megmondom: Mert e néktek hasznotokra vagyon, kik nem csak a cselekedetet, hanem a jó akaratot is még elein az elmult esztendőben elkezdettétek.

11. De most a cselekedetet is * végezzétek el; hogy miképen a kész akarat megvolt, azonképen meglegyen valósággal a cselekedet is, abból a mitek vagyon.

12. Mert ha először a kész akarat megvagyon, kedves az ember azért a mije * vagyon, nem azért a mije nincsen.

13. Mert nem azt mondom, hogy egyebeknek restségre való alkalmatosság legyen az alamizsnálkodás, néktek pedig fogyatkozástokra legyen; hanem hogy hasonlatosképen, mint a ti bőségtek azoknak fogyatkozáésokat most felsegélli;

14. Azoknak bőségek is a ti fogyatkozsátokat felsegélje, hogy legyen köztetek egynelőség.

15. Mint meg vagyon irva: A ki úgymond sokat * szedett vala a Mannában, ugyan nem volt több: és a ki keveset szedett, nem volt kevesebb.

16. Hála legyen pedig az Istennek, ki a Títus szivébe ugyanazonszorgalmatosságot * oltotta ti érettetek.

17. És hogy mind a mi intésünk ő nála kedves volt, mind pedig hogy nagyobb szorgalmatossággal szabad akaratja szerint ment hozzátok.

18.Elküldöttük pedig vele együtt amaz atyafiat is,kinek nagy dicsérete vagyon az Evangyéliom prédikáltatásában minden Gyülekezetben.

19. (Nem csak ezt mondom pedig a felől, hanem hogy egyenlő akaratból választatott is a Gyülekezetektől, hogy nékünk útitársunk lenne ez alamizsnának elvételében, melly mi tőlünk sáfároltatik az Úrnak dicsőségére, és a ti kész akaratotoknak megbizonyittetására).

20. Mert el akarjuk azt távoztatni, hogy minket valaki ne szidalmazzon ez alamizsnaadásban, melly a mi kezünk által szolgáltatik.

21. Úgymint kik gondot viselünk a tisztességes dolgokra, nem csak az Úr előtt, hanem az emberek * előtt is.

22. Elküldöttük pedig velek a mi atyánkfiát is, ki gyakorta sok dolgokban megkisértettünk szorgalmatosnak lenni. Most pedig sokkal szorgalmatosbnak a ti hozzátok való nagy bizodalmamért.

23. Ha Títus * felől tudakozik valaki: Én társam ő, és ti köztetek segitőim; ha pedig a mi Atyánkfiai felől, a Gyülekezeteknek követei ők, és a Krisztus dicsősége.

24. Azért a ti Szerelmeteknek és a felőletek való dicsekedésünknek igazságát mutassátok meg ő hozzájok a Gyülekezetek előtt.