11. RÉSZ.

Pál illendő okait adja az ő dicsekedésének: mert nem alábbvaló a több Apostoloknál.

Vajha elszenvednétek egy kevéssé az én balgatagságomat, sőt szenvedjetek is el engemet.

2. Mert isteni buzgósággal buzgók ti hozzátok: mert én készitettelek titeket, hogy mint tiszta szűzet egy Férfiúhoz, tudniillik a Krisztushoz szerkeztesselek.

3. De félek, hogy valami módon, mint ama * kigyó elcsalá Évát az ő álnokságával; azonképem a ti elméitek megszeplősittetvén, elhajlottak ne legyenek a Krisztusban való együgyüségtől.

4. Bizonyára ha valaki menne ti közétek, és más * Jézust prédikálna, mellyet mi nem prédikáltunk, vagy ha más Lelket vennétek, mellyet nem vettetek, vagy más Evangyéliomot prédikálna, mellyet bé nem vettetek, azt méltán elszenvednétek.

5. Mert úgy itélem, hogy én semmivel nem voltam alább * való a fő Apostoloknál.

6. Hogyha goronba vagyok a * beszédben, mindazáltal nem vagyok goromba a tudományban, de mindenestől fogva mindenekben nyilvánvalókká lettünk ti köztetek.

7. Avagy vétkeztem-é mikor magamat megaláztam, * hogy ti felmagasztaltatnátok? és hogy az Isten Evangyéliomát ingyen prédikáltam néktek?

8. Más Gyülekezeteket fosztottam meg, azoktól fizetést vévén, hogy néktek szolgálnék; és mikor ti köztetek voltam és szükölködtem, nem * henyéltem valakinek kárával.

9. Mert az én szükségemet felsegéllették a Maczedóniából jött Atyafiak; és mindenekben úgy viseltem magamat, hogy néktek terhetekre ne lennék, ezután is úgy viselem magamat.

10. A Krisztusnak igazsága úgy legyen én bennem, hogy ez én dicsekedésem el nem rekesztetik tőlem Akhájának tartományiban.

11. Miért? Avagy azért-é, hogy nem szeretlek titeket? Tudja az Isten.

12. De a mit cselekeszem nost, ezután is azt cselekeszem, hogy minden alkalmatosságot elrekesszek azoktól, a kik erre keresnek alkalmatosságot, hogy a miben dicsekednek, ollyanoknak találtassanak, minéműek mi vagyunk.

13. Mert ez illyen hamis * Apostolok álnok munkások, kik a Krisztus Apostolivá változtatják magokat.

14. Nem csuda pedig: mert a Sátán is elváltoztatja magát világosságnak * Angyalává.

15. Nem csuda azért az is, ha igazságnak szolgáivá változtatják magokat az ő szolgái is, kiknek végek lészen az ő cselekedeteik szerint.

16. Ismét mondom: Ne állitson engem valaki esztelennek: ha pedig annak állittatok, * türjetek el engem mint esztelent, hogy egy kevéssé valamivel én is kérkedjem.

17. A mit mondok, nem az Úr szerint mondom; hanem esztelenül e dolog felől való kérkedésemben.

18. Mivelhogy sokan * dicsekednek test szerint, én is dicsekedem.

19. Mert örömest eltűritek az esztelenséget, ti bölcsek lévén.

20. Mert eltüritek ha valaki titeket rabságra kötelez, ha valaki megeszen, ha valaki vonszon rajtatok, ha valaki felfuvalkodik ellenetek, ha valaki arczul ver.

21. A bosszuság szenvedésre nézve mondom, mivelhogy mi erőtlenek voltunk. Sőt inkább, ha valami dologgal valaki bátorsággal akar kérkedni; (mint balgatag úgy szólok) énis bátorsággal merek kérkedni.

22. Zsidók-é azok? Én is * az vagyok: Izráeliták-é? Én is: Ábrahám magva-é? Én is.

23. Krisztus szolgái-é? (balgatagul szólok) inkább * én, a fáradságokban bőségesekben én; a sebekben # feljebb azoknál, a tömlöczökben inkább én, halálos veszedelmekben gyakorta.

24. A Zsidóktól ötszür szenvedtem negyven * negyven csapást egy-egy hijján.

25. Háromszor * veretettem meg vesszővel: egyszer # köveztettem meg; háromszor voltam a tengeren veszedelemben ## hajótörés miatt, éjjel és nappal a mélységben voltam.

26. Veszedelmes útakban gyakorta voltam, folyóvizeken veszekedtem, latrok miatt veszedelemben voltam: veszedelemben voltam az én * nemzetségem miatt, veszedelemben a pogányok miatt, veszedelemben voltam a városban, # veszedelemben a pusztában; veszedelemben a tengeren; veszedelemben voltam a hamis atyafiak között.

27. Fáradságban és * nyomorúságban, vigyázásokban gyakorta, éhségben és szomjúságban, és böjtölésekben gyakorta; hidegségben és mezitelenségben.

28. Azok nélkül a mellyek kivül esnek, engemet szorongat ama mindennap ellenem támadó sokaság, azaz a minden Gyülekezetek felől való szorgalmatosság.

29. Kicsoda háborgattatik, hogy én nem háborgattatnám? * kicsoda botránkozik meg, hogy én azon nem kesergenék?

30. Ha dicsekednek kell , az én nyomorult elvetett állapotommal * dicsekedem.

31. Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Krisztusnak örökké áldandó Attya tudja, hogy én nem hazudok.

32. Damaskusban * a népnek Tiszttartója Arétás király képében, haddal őrizte a Damaskusbelieknek városokat, akarván engemet megfogni:

33. De egy ablakon korsárban bocsáttattam alá a kőfalon, és úgy szabadulék meg ő tőle.