2. RÉSZ.
Títus miért nem metéltetett körül: Pál az ő tudományát nem e több
Apostoloktól vette: Pál a Pogányoké. Péter a Zsidók Apostola: Pál megfeddi
Pétert: a megigazolás hit által vagyon, s nem a törvényből.
Azután tizennégy * esztendő mulva, ismét felmenék Jérusálembe
Barnabással együtt, Títust is velünk elvivén.
2. Felmentem vala pedig isteni jelenésből, és eleikbe adám az
Evangyéliomot, mellyet a Pogányok között prédikálok; de csak külön azoknak a
kik becsületben vagynak, hogy valami módon hijába ne futnék, vagy hijába ne
futottam volna.
3. De Títus, a ki én velem vala, noha Görög volna, nem
kénszeritteetett a körűlmetélkedésre.
4. Tudniillik a futkározó * hamis atyafiakért, kik mi közzénk
béjöttek vala alattomban, a Krisztus Jézusban való szabadságunknak
megkisértésére; hogy minket szolgálatra köteleznének.
5. Kiknek csak egy szempillantásig sem engedtünk, * hogy magunkat
alájok adtuk volna; hogy az Evangyéliomnak igazsága megmaradna ti köztetek.
6. Azoktól pedig a kik állitatnak valaminek lenni, (valaminémüek
voltak régen, én azzal semmit nem gondolok: az embernek személyét * Isten nem
nézi): mert a kik becsületben vagynak, engemet semmire nem tanitottak.
7. Sőt inkább mikor látták volna, hogy én reám bizatott a Pogányok
* között az Évangyéliom prédikáltatása, mint Péterre a Zsidók között.
8. (Mert a ki erős volt Péter által a Zsidóknak Apostolságára, én
általam is erős volt * a Pogányok között.)
9. És mikor Jakab, Kéfás és János, kik oszlopok gyanánt tartatnak,
eszekbe vették volna az Istentől nékem adatott ajándékot, nékem és Barnabásnak
a társaságnak bizonyságára * jobbkezekeet adák, hogy mi a Pogányok között, ők
pedig a Zsidók között prédikálnánk.
10. Csak arra intének, hogy a szegényekről * megemlékeznénk,
mellyre reá is igyekeztem, hogy cselekedjem.
11. Mikor pedig Péter Ántiókhiába jött volna, szemtőlszembe ellene
állottam, mivelhogy méltó volna a feddésre.
12. Mert minekelőtte valakik jöttek vona Jakabtól, a Pogányokkal
eszik vala; ha pedig alakik jöttek, megvonja s elszakasztja vala magát azoktól,
félvén a Zsidóktól.
13. És ő vele együtt tettetésképen viselik vala magokat a több
Zsidók is: úgyannyira hogy Barnabás is az ő tetettéseknek társaságába
elvonatnék.
14. De mikor láttam volna, hogy ők nem egyenesen járnának mint az
Evangyéliom igazságához * illendő volna, mondék Péternek minenek előtt: Ha te
Zsidó lévén Pogány módra élsz és nem Zsidó módra, miért kénszerited a
Pogányokat Zsidó módra élni?
15. Mi kik természet szerint Zsidók vagyunk, és nem bűnös Pogányok.
16. Tudván ezt, hogy nem igazúl meg az ember a törvénynek *
cselekedetiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által: Mi is mondom, a Jézus
Krisztusban hittünk, hogy megigazulnánk a Krisztusban való hit által, és nem a
törvény cselekedeteiből. Annakokáért mert egy test is nem igazúl meg a
törvénynek cselekedeteiből.
17. Hogyha pedig, mikor a Krisztusban igazulást * keresünk,
találtatunk mi is bűnösöknek, avagy a Krisztus a bűnnek szolgája-é? Távol
legyen.
18. Mert ha a mellyeket elrontottam, azokat ismét felépitem, én
magamat bűnössé tészem.
19. Mert én a törvény által a törvénynek megholtam, hogy élnék *
Istennek.
20. A Krisztussal együtt megfeszittettem. * Élek pedig töbé nem én,
hanem él én bennem a Krisztus; és a melly életet most élek a testben, az Isten
Fijában való hit által élem, ki szeretett engemet, és adta ő magát én #
érettem.
21. Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által
vagyon az igazság, tehát a * Krisztus ok nélkül holt meg.