2. RÉSZ.

Títus miért nem metéltetett körül: Pál az ő tudományát nem e több Apostoloktól vette: Pál a Pogányoké. Péter a Zsidók Apostola: Pál megfeddi Pétert: a megigazolás hit által vagyon, s nem a törvényből.

Azután tizennégy * esztendő mulva, ismét felmenék Jérusálembe Barnabással együtt, Títust is velünk elvivén.

2. Felmentem vala pedig isteni jelenésből, és eleikbe adám az Evangyéliomot, mellyet a Pogányok között prédikálok; de csak külön azoknak a kik becsületben vagynak, hogy valami módon hijába ne futnék, vagy hijába ne futottam volna.

3. De Títus, a ki én velem vala, noha Görög volna, nem kénszeritteetett a körűlmetélkedésre.

4. Tudniillik a futkározó * hamis atyafiakért, kik mi közzénk béjöttek vala alattomban, a Krisztus Jézusban való szabadságunknak megkisértésére; hogy minket szolgálatra köteleznének.

5. Kiknek csak egy szempillantásig sem engedtünk, * hogy magunkat alájok adtuk volna; hogy az Evangyéliomnak igazsága megmaradna ti köztetek.

6. Azoktól pedig a kik állitatnak valaminek lenni, (valaminémüek voltak régen, én azzal semmit nem gondolok: az embernek személyét * Isten nem nézi): mert a kik becsületben vagynak, engemet semmire nem tanitottak.

7. Sőt inkább mikor látták volna, hogy én reám bizatott a Pogányok * között az Évangyéliom prédikáltatása, mint Péterre a Zsidók között.

8. (Mert a ki erős volt Péter által a Zsidóknak Apostolságára, én általam is erős volt * a Pogányok között.)

9. És mikor Jakab, Kéfás és János, kik oszlopok gyanánt tartatnak, eszekbe vették volna az Istentől nékem adatott ajándékot, nékem és Barnabásnak a társaságnak bizonyságára * jobbkezekeet adák, hogy mi a Pogányok között, ők pedig a Zsidók között prédikálnánk.

10. Csak arra intének, hogy a szegényekről * megemlékeznénk, mellyre reá is igyekeztem, hogy cselekedjem.

11. Mikor pedig Péter Ántiókhiába jött volna, szemtőlszembe ellene állottam, mivelhogy méltó volna a feddésre.

12. Mert minekelőtte valakik jöttek vona Jakabtól, a Pogányokkal eszik vala; ha pedig alakik jöttek, megvonja s elszakasztja vala magát azoktól, félvén a Zsidóktól.

13. És ő vele együtt tettetésképen viselik vala magokat a több Zsidók is: úgyannyira hogy Barnabás is az ő tetettéseknek társaságába elvonatnék.

14. De mikor láttam volna, hogy ők nem egyenesen járnának mint az Evangyéliom igazságához * illendő volna, mondék Péternek minenek előtt: Ha te Zsidó lévén Pogány módra élsz és nem Zsidó módra, miért kénszerited a Pogányokat Zsidó módra élni?

15. Mi kik természet szerint Zsidók vagyunk, és nem bűnös Pogányok.

16. Tudván ezt, hogy nem igazúl meg az ember a törvénynek * cselekedetiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által: Mi is mondom, a Jézus Krisztusban hittünk, hogy megigazulnánk a Krisztusban való hit által, és nem a törvény cselekedeteiből. Annakokáért mert egy test is nem igazúl meg a törvénynek cselekedeteiből.

17. Hogyha pedig, mikor a Krisztusban igazulást * keresünk, találtatunk mi is bűnösöknek, avagy a Krisztus a bűnnek szolgája-é? Távol legyen.

18. Mert ha a mellyeket elrontottam, azokat ismét felépitem, én magamat bűnössé tészem.

19. Mert én a törvény által a törvénynek megholtam, hogy élnék * Istennek.

20. A Krisztussal együtt megfeszittettem. * Élek pedig töbé nem én, hanem él én bennem a Krisztus; és a melly életet most élek a testben, az Isten Fijában való hit által élem, ki szeretett engemet, és adta ő magát én # érettem.

21. Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által vagyon az igazság, tehát a * Krisztus ok nélkül holt meg.