4. RÉSZ.

Embernek a törvény és Evangyéliom alatt való állapotja: mint fogadták Pált a Galatziabeliek: Példázatjok az Ábrahám fijainak.

Ezt mondom pedig: Mig az örökös gyermek semmit nem külömböz a szolgától, jólleheet mindeneknek urok legyen;

2. Hanem Tútorok és Gondviselők alatt vagyon mind az ideig, mellyet annak attya rendelt.

3. Azonképen mi is, mig gyermekek voltunk, e világnak betűi * alatt valánk, szolgálat alá rekesztetvén.

4. De minekutánna eljött a * teljes idő, kibocsátá Isten az ő Fiját, ki asszonytól lett, ki a törvény alá adta magát;

5. Hogy azokat, a kik a törvény alatt valának, * megváltaná, hogy # fogadott fiúságot vennének.

6. Mivelhogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta Isten az Fijának * Lelkét a ti sziveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, azaz, Atya!

7. Azért többé nem vagy szolga, hanem fiú; * hogyha fiú, tehát Istennek örököse is vagy a Krisztus által.

8. Ti pedig még akkor, mikor az Istent nem * tudnátok, szolgáltok vala azokknak, kik # nem természet szerint való istenek.

9. De most, mivelhogy megesmértétek az Istent, sőt inkább mivelhogy Istentől megtanittattatok, mimódon fordultak hátra az erőtelen * szegény betűkre, mellyeknek újonnan akartok szolgálni?

10. A napokat * megtartjátok és a hónapokat, # az időket és az ## esztendőket.

11. Rélek rajta, hogy hijába * ne fáradtam legyen ti közöttetek.

12. Legyetek ollyanok mint én: mert én ollyan vagyok, mint ti: Atyámfiai, kérlek titeket, semmi bosszút nem tettetek én rajtam.

13. Tudjátok pedig, hogy én az én testemnek erőtlenségével prédikáltam néktek az Evangyéliomot először.

14. És az én testemben a mit megkisértettetek semminek nem állitottátok, sem meg nem utáltátok; hanem engemet mint az Istennek * Angyalát, mint a Krisztus Jézus úgy fogadtátok.

15. A ti boldogságtoknak azért melly nagy dicsérete vala? Mert bizonyságot tészek ti felőletek, hogy ti, ha lehetséges volt volna, a ti szemeiteket kivájtátok volna, és nékem adtátok volna.

16. Azért ellenségtekké lettem-é néktek, hogy néktek igazat * szólok?

17. Igen szeretnek titeket, de nem jól, sőt inkább minket ki akarnak rekeszteni, hogy azokat szeressétek.

18. De jeles dolgo felette igen szeretni a jó dologban mindenkor, és nem csak akkor, mikor köztetek jelen vagyok.

19. Fiacskáim, kiket újjonnan * szülök, miglen a Krisztus ti bennetek megábrázoltassék.

20. Akarnék pedig most ti köztetek lenni, és elváltoztatni az én szómat: mert szorgalmatos vagyok felőletek.

21. Mondjátok meg nékem, kik a törvény alatt akartok * lenni, a törvényt nem halljátok-é?

22. Mert meg vagyon irva, hogy Ábrahámnak két fija volt; egyik a * szolgálóleánytól, a másik a # szabadostól.

23. De az, a melly a szolgálóleánytól volt, test szerint született; a melly pedig a szabadostól, az igéret * által.

24. Melly dolgokon más dolog példáztatik: Mert e két asszony, ama két szövetségek; az egyik, melly a Sina hegyről való Hágár, nemz * a szolgálatra.

25. Mert Hágár a Sina hegy, melly Árábiában vagyon: szinte azonképen pedig hasonlatos ahoz a Jérusálemhez, melly most vagyon, és az ő fijaival egybe szolgálat alá vettetett.

26. Ama magasságos # Jérusálem pedig szabados, melly # mindenikünknek annya. *

27. Mert meg vagyon irva: Örülj magtalan * ki nem szülsz, örvendezz és kiálts ki nem szülsz: mert sokkal többen vagynak az elhagyatottnak magzatai, hogynem annak, a mellynek férje vagyon.

28. Mi azért, Atyámfiai, Izsáknak példája * szerint az igéretnek fijai vagyunk.

29. De miképen akkor az, a ki test szerint született vala, * háborgatja vala azt, a ki született vala lélek # szerint: azonképen vagyon mostan is.

30. De mit mond az Irás? űzd ki a szolgálóleányt * és az ő fiját: mert nem lesz örökös a szolgálóleány fija a szabados fijával.

31. Azért Atyámfiai nem vagyunk a szolgálóleány * fijai, hanem a # szabadosé.