2. RÉSZ.
Egyességre és alázatosságra int a Krisztus példájával. Igéri hogy
Thimótheust hozzájok küldi: ajánlja Epafróditust.
Ha annakokáért valami kersztyéni intésnek helye vagyon bennetek, ha
a szeretetnek valami * gyönyörűsége, ha a Szent Léleknek valami társasága, ha
valami szivből való könyörületességek vagynak bennetek.
2. Teljesitsétek bé az én * örömömet, hogy egyenlő indulattal
legyetek, egy szerelmetek legyen, # egy értelemmel, és egy akarattal legyetek.
3. Semmit ne cselekedjetek versengés vagy hijábavaló * dicsőség
által, hanem alázatosság # által, minden mást nálánál jobbnak itéljen lennei.
4. Ne nézze kiki mind az ő * hasznait, hanem minden az egyebek
hasznokat is nézze.
5. Annakokáért azon indulat legyen bennetek, melly volt a Krisztus
* Jézusban is.
6. Ki mikor Istennek * formájában volna, nem állitá ragadmánynak
lenni az ő Istennel való egyenlőségét.
7. Hanem ő magát megüresité, * szolgái formát vévén magára,
hasonlatossá lett az emberekhez.
8. És emberi ábrázatban találtatott mind ember, megalázta magát,
engedelmes lett mind a halálig, még pedig * a kersztfának haláláig.
9. Annakokáért az Isten is őtet * felmagasztalá és ajándékoza néki
olly méltóságot, melly minden méltóság # felett való méltóság.
10. Hogy a Jézusnak nevére minden térd meghajoljon, mennyeieknek,
földieknek és föld alatt valóknak térdek. *
11. És minden nyelv vallja, hogy a Jézus Krisztus Úr, * az Atya
Isten dicsőségére.
12. Annakokáért Szerelmesim, miképen mindenkor engedtetek, nem úgy
mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben,
félelemmel és rettegéssel * vigyétek véghez a ti idvességteket.
13. Mert az Isten az, a ki azt cselekeszi bennetek, * mind hogy
akarjátok, mind hogy véghez vigyétek, az ő ingyenvaló jó kedvéből.
14. Mindeneket cselekedjetek * zugolódások és versengések nélkül.
15. Hogy legyetek feddhetetlenek * és tiszták, Istennek fijai #
vádolás nélkül valók, e gonosz és elfordult nemzetség között; kik között
fényletek mint ## a szövetnékek e világon.
16. Kik az éltenek * beszédével dicsekedtek: hogy dicsekedhessem a
Krisztusnak napján, hogy én nem futottam hijába, és nem munkálkodtam hijába.
17. Sőt inkább ha én * megáldaztatom is, a ti hiteteknek ajándéka
és égőáldozatja felett, örülök és örvendezek mindnyájan néktek.
18. Azonképen pedig ti is örüljetek és örvendezzetek nékem.
19. Reménylem pedig az Úr Jézusban, hogy én Timótheust * rövid nap
elküldöm hozzátok, hogy én is jobb szivvel legyek megértvén a ti állapototokat.
20. Mer senki nincsen én velem, ki ollyan indulattal volna, ki
ollyan szives szerint * viselne gondot a ti dolgaitokról.
21. Mert mindenek az ő * magok hasznait keresik, nem azokat a
mellyek a Krisztus jézéi.
22. Tudjátok pedig az ő megprobáltatását, hogy miképen az atyával a
fiú: a képen szolgált én velem az Evangyéliomnak prédikáltatásában.
23. Ezt azért reménylem, hogy hozzátok bocsátom, mihelyt
meglátándom az én dolgaimnak állapotjokat.
24. Hiszem pedig az Úrban, hogy én is hamar hozzátok * megyek.
25. De szükségesnek itélem lenni, hogy Epafróditust * az én
atyámfiát, tisztbeli és vitézkedő társamat, ki néktek követetek, és ki nékem
szolgáltatta azokat, a mellyek nélkül szükölködtem, ti hozzátok küldeném:
26. Mivelhogy kivána vala titeket mindnyájan, és felette igen
gyötrődik vala azért, mivelhogy hallottátok volna, hogy ő beteg volt volna.
27. És bizony beteg volt közel halálra, de az Isten könyörült
rajta; nem csak ő rajta pedig, hanem én rajtam is, hogy egyik bánatomra más *
bánatom ne lenne.
28. Annakokáért annál örömestebben bocsátottam őtet. hogy mikor
ismét látándjátok őtet, örüljetek, és én is inkább legyek bánat nélkül.
29. Fogadjátok azért őtet az Úrban minden örömmel; és ez *
illyeneket megbecsüljétek.
30. Mert a Krisztus dolgáért jutott vala halálra, nem gondolván
életével, hogy az én hozzám való szolgálatotoknak fogyatkozását helyére
állatná.