2. RÉSZ.

Egyességre és alázatosságra int a Krisztus példájával. Igéri hogy Thimótheust hozzájok küldi: ajánlja Epafróditust.

Ha annakokáért valami kersztyéni intésnek helye vagyon bennetek, ha a szeretetnek valami * gyönyörűsége, ha a Szent Léleknek valami társasága, ha valami szivből való könyörületességek vagynak bennetek.

2. Teljesitsétek bé az én * örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, egy szerelmetek legyen, # egy értelemmel, és egy akarattal legyetek.

3. Semmit ne cselekedjetek versengés vagy hijábavaló * dicsőség által, hanem alázatosság # által, minden mást nálánál jobbnak itéljen lennei.

4. Ne nézze kiki mind az ő * hasznait, hanem minden az egyebek hasznokat is nézze.

5. Annakokáért azon indulat legyen bennetek, melly volt a Krisztus * Jézusban is.

6. Ki mikor Istennek * formájában volna, nem állitá ragadmánynak lenni az ő Istennel való egyenlőségét.

7. Hanem ő magát megüresité, * szolgái formát vévén magára, hasonlatossá lett az emberekhez.

8. És emberi ábrázatban találtatott mind ember, megalázta magát, engedelmes lett mind a halálig, még pedig * a kersztfának haláláig.

9. Annakokáért az Isten is őtet * felmagasztalá és ajándékoza néki olly méltóságot, melly minden méltóság # felett való méltóság.

10. Hogy a Jézusnak nevére minden térd meghajoljon, mennyeieknek, földieknek és föld alatt valóknak térdek. *

11. És minden nyelv vallja, hogy a Jézus Krisztus Úr, * az Atya Isten dicsőségére.

12. Annakokáért Szerelmesim, miképen mindenkor engedtetek, nem úgy mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel * vigyétek véghez a ti idvességteket.

13. Mert az Isten az, a ki azt cselekeszi bennetek, * mind hogy akarjátok, mind hogy véghez vigyétek, az ő ingyenvaló jó kedvéből.

14. Mindeneket cselekedjetek * zugolódások és versengések nélkül.

15. Hogy legyetek feddhetetlenek * és tiszták, Istennek fijai # vádolás nélkül valók, e gonosz és elfordult nemzetség között; kik között fényletek mint ## a szövetnékek e világon.

16. Kik az éltenek * beszédével dicsekedtek: hogy dicsekedhessem a Krisztusnak napján, hogy én nem futottam hijába, és nem munkálkodtam hijába.

17. Sőt inkább ha én * megáldaztatom is, a ti hiteteknek ajándéka és égőáldozatja felett, örülök és örvendezek mindnyájan néktek.

18. Azonképen pedig ti is örüljetek és örvendezzetek nékem.

19. Reménylem pedig az Úr Jézusban, hogy én Timótheust * rövid nap elküldöm hozzátok, hogy én is jobb szivvel legyek megértvén a ti állapototokat.

20. Mer senki nincsen én velem, ki ollyan indulattal volna, ki ollyan szives szerint * viselne gondot a ti dolgaitokról.

21. Mert mindenek az ő * magok hasznait keresik, nem azokat a mellyek a Krisztus jézéi.

22. Tudjátok pedig az ő megprobáltatását, hogy miképen az atyával a fiú: a képen szolgált én velem az Evangyéliomnak prédikáltatásában.

23. Ezt azért reménylem, hogy hozzátok bocsátom, mihelyt meglátándom az én dolgaimnak állapotjokat.

24. Hiszem pedig az Úrban, hogy én is hamar hozzátok * megyek.

25. De szükségesnek itélem lenni, hogy Epafróditust * az én atyámfiát, tisztbeli és vitézkedő társamat, ki néktek követetek, és ki nékem szolgáltatta azokat, a mellyek nélkül szükölködtem, ti hozzátok küldeném:

26. Mivelhogy kivána vala titeket mindnyájan, és felette igen gyötrődik vala azért, mivelhogy hallottátok volna, hogy ő beteg volt volna.

27. És bizony beteg volt közel halálra, de az Isten könyörült rajta; nem csak ő rajta pedig, hanem én rajtam is, hogy egyik bánatomra más * bánatom ne lenne.

28. Annakokáért annál örömestebben bocsátottam őtet. hogy mikor ismét látándjátok őtet, örüljetek, és én is inkább legyek bánat nélkül.

29. Fogadjátok azért őtet az Úrban minden örömmel; és ez * illyeneket megbecsüljétek.

30. Mert a Krisztus dolgáért jutott vala halálra, nem gondolván életével, hogy az én hozzám való szolgálatotoknak fogyatkozását helyére állatná.