2. RÉSZ.
A jó egyházi szolgáknak és a Hallgatóknak tükörök.
Mert ti magatok tudjátok, Atyámfiai, hogy a mi ti hozzátok való
bémenetelünk nem volt * hijábavaló.
2. Sőt inkább mikor már sok háborúságot szenvedtünk volna, és *
bosszúsággal illettettünk volna Filippiben a miképen tudjátok, bátorságot
vevénk a mi Istenünkben, hogy hirdetnénk # ti köztetek az Istennek
Evangyéliomát sok tusakodással.
3. Mert a mi intésünk nem volt csalárdságból, * sem
tisztátalanságból, sem pedig álnoksággal:
4. Hanem a miképen tetszettünk Istennek, hogy reánk * bizatnék az
Evangyéliom: a képen szólunk, nem úgy mint embereknek # kedveskedvén, hanem
mint Istennek, ki előtt kedvesek a mi sziveink.
5. Mert soha hizelkedő beszéddel nem éltünk, a miképen tudjátok,
sem telhetetlenségnek * okáért valamit nem mondottunk: az Isten bizonyság
erről.
6. Sem pedig az emberektől nem kerestünk dicsőséget, * sem ti
tőletek, sem másoktól, holott terhetekre lehettünk volna, mint Krisztusnak
Apostolai;
7. Hanem voltunk ti köztetek együgyüek, mint a dajka * szokott
dajkálkodni az ő magzatival.
8. Illyen módon szeretvén titeket, kivánjuk vala ti veletek
közleni, nem csak az Istennek Evangyéliomát, hanem a mi magunk lelkét is,
mivelhogy nékünk szerekmesink volnátok.
9. Mert megemlékezhettek, Atyámfiai, a mi munkánkról és
nyomorúságunkról; mert éjjel és nappal * munkálkodván, hogy valakit közzűletek
meg ne terhelnénk, prédikáltuk ti köztetek az Istennek Evangyéliomát.
10. Ti vagytok bizonyságok és az Isten, melly * szentül igazán és
ártatlanúl éltünk ti köztetek, kik hisztek.
11. Miképen tudjátok, mimódon mindeniteket, mint az atya * az ő
fijait intettük és vigasztaltuk.
12. És kértünk hogy járnátok úgy a mint méltó * volna Istenhez, ki
hiv minket az ő országára és dicsőségére.
13. Annakokáért mi is hálákat adunk Istennek szüntelen, hogy az
Isten felől való beszédet, mellyet hallottatok mi tőlünk, bévévén, fogadtátok
azt, nem úgy mint embereknek * beszédeket, hanem mint Istennek beszédét,
(miképen hogy bizony az is) ki cselekeszik is # ti bennetek, kik hisztek.
14. Mert ti, Atyámfiai, követői lettetek az Isten Gyülekezeteinek,
mellyek Júdeában vagynak, a Krisztus Jézusban; úgymint kik ugyanazokat
szenvedtétek ti is a ti * saját nemzetségtektől, miképen azok is a # Zsidóktól.
15. Kik az Úr Jézust is * megölték, és az ő saját # Profétáikat, és
minket ## is kergettek; sem az Istennek nem kellenek, és minden embereknek
ellenségei.
16. Kik megtiltják, * hogy a Pogányoknak ne prédikáljunk, hogy azok
idvezülnének, hogy mindenkor bétöltsék az ő bűneiket: mert elfoglalta őket a
harag mind örökké.
17. Mi pedig, Atyámfiai, kik megfosztattunk ti tőletek egy kevés
ideig látás szerint, nem lélekben; annál buzgúságosban igyekeztünk * látni
titeket szemtől-szembe nagy kivánsággal.
18. Azért akartunk ti * hozzátok menni, (én kiváltképen Pál)
egyszer s kétszer is, de megbántott minket a Sátán.
19. Mert micsoda a mi reménységünk, vagy örömünk, vagy koronánk, *
a mellyel dicsekedhetnénk? Avagy nem ti-é a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az ő
eljövetelekor?
20. Mert ti vagytok a mi dicsekvésünk, és a mi örömünk.