PÁL APOSTOLNAK

FILEMONHOZ IRT LEVELE.

Pál az elszökött szolgát Onésimust, kit ő a Krisztusnak megnyert, az ő urával Filemonnal megbékélteti néki bocsánatott kér; ha pedig valamiben megbántotta, vagy adós volna néki, a felől kezességet igér érette.

Pál Jézus Krisztusnak * foglya, és a Timótheus atyafiú, Filemonnak a mi szerelmesünknek és segitőnknek.

2. És a szerelmetes Appiának, és * Arkhippusnak a mi vitézkedő társunknak, és a te házadban való Gyülekezetnek.

3. Kegyelem néktek és békesség az Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.

4. Hálákat adok az én Istenemnek, mindenkor emlékezvén * te rólad, az én imádkozásimban;

5. Hogy hallom * a te szeretetedet és hitedet, melly vagyon az Úr Jézushoz és minden szentekhez.

6. Hogy a te marhádnak hitből való közlése nyilvánvaló legyen, hogy valami jó ti bennetek a Krisztus Jézus által vagyon megesmértessék.

7. Mert nagy örömünk és vigasztaltatásunk vagyon a te szerelmedben, hogy a szenteknek sziveik te általad, Atyámfia, megvidámittattak.

8. Annakokáért jóllehet nagy batorságom volna a Krisztusban parancsoni néked a dolog felől;

9.Mindazáltal a szeretetért inkább könyörgök; holott illyen legyek, tudniillik megvénhedett Pál, most pedig a Jézus Krisztusnak * foglya is.

10. Könyörgök pedig # Onésimusért az én fiamért, kit az én fogságomban szültem. *

11. Ki régen te néked haszontalan volt, most pedig mind néked, mind nékem hasznos.

12. Kit visszaküldöttem: * te pedig őtet, azaz, az én szivemet béfogadjad.

13. Kit én kivánok vala nálom megtartani, hogy te helyedben nékem szolgálna az Evangyéliomnak fogságában.

14. De a te akaratod nélkűl semmit nem akarék cselekdni, hogy ne legyen a te jótéteményed mintegy kénszeritésből való, hanem szabad * akarat szerint.

15. Mert talán azért ment volna el te tőled egy ideig, hogy őtet mint örökké valót fogadnád bé.

16. Nem úgy immár mint szolgát, hanem nagyobbat szolgánál, szerelmes atyafiat, * kiváltképen nékem, mennyivel inkább pedig néked, mind a testben, s mind az Úrban?

17. Azért ha engemet barátodnak tartasz, úgy fogadjad őtet mint * engemet.

18. Ha valamiben megbántott tégedet, vagy adós, azt nékem tulajdonitsad.

19. Én Pál irtam az én kezemmel, én megfizetem: hogy azt ne mondjam néked, hogy te annakfelette magad is enyim vagy.

20. Igy cselekedjél Atyámfia, e jótéteményt végyem el tőled az Úrban; vidámitsd meg az én szivemet az Úrban.

21. Bizván a te engedelmedhez irtam ezt néked, tudván, hogy te a mmit mondok annál feljebb is cselekeszel.

22. Egyetembe pedig készits nékem szállást ist: mert reménylem hogy én a ti könyörgéstek által néktek ajándékon adattatom.

23. Köszöntenek tégedet Epafrás, * (ki nékem társam a Krisztus Jézusért való fogságban).

24. Márkus, Aristárkhus, Démás, és Lukács, * az én segitőim.

25. A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen a ti lelketekkel, Ámen! ///Filemonhoz küldetett Rómából Onésimus szolga által.///