2. RÉSZ.
Krisztust kell teljességgel hallgatnunk, ki minden Angyaloknál
feljebb magasztaltatott. Miért kellett néki emberré lenni és szenvedni.
Annakokáért szükség nékünk annál is inkább figyelmeznünk azokra, a
mellyeket hallottunk, hogy valaha azokról el ne felejtkezzünk.
2. Mert ha az Angyalok * által adatott beszéd erős volt, és minden
bűn és vakmerőség az ő jutalmának igaz # fizetését elvette:
3. Mimódon menekedünk meg mi, ha illyen nagy szabaditásunkat
megveténdjük? melly mikor először az Úr * által kezdetett volna kibeszéltetni,
azután azoktól, a kik őtet # hallgatták vala, nékünk megerősittetett.
4. Kinek beszédekről bizonyságot tészen vala Isten a jelek, * a
csudák, és sokféle erők, és a Szent Léleknek # oszutogatásai által, az ő
akaratja szerint.
5. Mert nem az Angyalok birodalmokba vetette ama következendő *
világot, a mellyről szólunk.
6. Bizonyságot tett pedig egy ember valahol, ezt mondván: Micsoda *
az ember, hogy megemlékezzél ő róla; vagy az embernek fija, hogy szemeidet
reája vessed.
7. Kevéssé tetted alábbvalóvá őtet az Angyaloknál: dicsőséggel és
tisztességgel koronáztad meg őtet, és a te kezeidnek mivein úrrá tetted őtet.
8. Mindeneket vetettél * az ő lábai alá. Mert mivelhogy néki
mindeneket birodalma alát vetett, semmit nem hagyott el a mi néki birodalmába
nem vettettek volna. De még most nem látjuk, hogy néki mindenek # birodalma alá
vettettek volna.
9. De ama * Jézust látjuk hogy dicsőséggel, tisztességgel
koronáztatott meg, ki egy kevés ideig az Angyaloknál alább alázta volt magát,
az ő halálában való szenvedésre nézve: hogy az Isten kegyelméből mindenekért #
megkóstolná a halált.
10. Mert illendő * vala, hogy az a kiért mindenek vagynak, és a ki
# által, mindenek vagynak, sok fiakat a dicsőségbe vivén, az idvességeknek
Fejedelemét a szenvedések ## által szentelné fel.
11. Mert mind a ki *
megszentel, mind a kik megszenteltetnek, egy természetből valók mindnyájan:
mellyre nézve nem szégyenli azokat attyafiainak hivni.
12. Ezt mondván: Hirdetem a te nevedet az án atyámfiainak, * az
Anyaszentegyháznak közepette dicséretet mondok néked.
13. És ismét: Én az én * bizodalmamat ő benne vetem; és ismét:
Imhol vagyok én # és a gyermel, kiket adott nékem az Isten.
14. Mivelhogy azért a gyermel testből és vérből valók, ő is
hasonlatosképen részese lett * ugyanazonoknak, hogy a halál # által elrontaná
azt, a kinél a halálnak birodalma vala, azaz az ördögöt.
15. És megszabaditaná, * valakik a haláltól való félelem miatt
teljes életekben rabok valának.
16. Mert nem az Angyalokokat vette fel, hanem az Ábrahám magvát
fette fel.
17. Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak * kellett lennie az
atyafiakhoz, hogy könyörülő lenne és hiv Főpap az Isten előtt való dolgokban,
hogy a népnek bűneit eltörlené.
18. Mert mivelhogy szenvedett * mikor megkisértetett, azoknak is
segitséggel lehet, a kik megkisértetnek.