9. RÉSZ.

A régi sátort a mennyországgal egybeveti, és ennek dicsőségesb voltát állatja.

Azért bizony az, hogy az első Szövetségnek is volatk isteni tiszteletre rendeltetett czeremóniái, és  világi szentséges * helye.

2. Mert a sátor * épitettetett vala: az első, mellyben vala a gyertyatartó, az asztal, a szent kenyerek, melly első sátort szentnek hivtak.

3. A közép kárpiton belől pedig vala a sátor, meéyet neveztek vala Szentek Szentének.

4. Mellyben vala az arany temjénező, és a szövetség ládája, * melly melly minden felől arannyal béborittatott vala, mellyben vala az arany veder & mannával tele és az Áron megvirágzott # vesszeje, és a szövetségnek ## táblái.

5. A ládán felül pedig, a * dicsőséges Kérubimok, kik árnyékokkal béfedezik vala a ládának fedelét; mellyekről nem kell most szólanunk egyenként.

6. Minekutánna pedig ezek igy rendeltettek, az első * sátorba mindenkor bémennek a Papok, kik a czeremóniáknak tiszteletiben foglalatosok.

7. A másikba * pedig minden esztendőben # egyszer csak maga a Főpap, vérrel pedig, mellyel áldozik ő magáért és ## a népnek bűneiért.

8. Mely által a Szent Lélek ezt jelentette, hogy még nem * nyilatkozott meg a szenteknek útjok, mivelhogy az első sátor még helyén állana.

9. Melly példa * vala az akkori jelenvaló időhöz képest, mellyben ajándékokkal, és áldozatokkal áldoznának, mellyek a lelkiesméretben nem szentelhetik meg # az áldozót.

10. És helyheztetett vala * ételekben, italokban és külömb-külömbféle # mosódásokban; és külső rendtartásokban, mellyek a megjobbitásnak  ## idejéig vettettek vala az Izráelitákra.

11. Minekutánna pedig a Krisztus, a következendő jóknak * Főpapja eljött volna, nagyobb és tökéletesb sátor által, nem kézzel csinált, azaz, nem e külső épitésnek # sátora által.

12. Sem pedig nem a bakoknak, és tulkoknak vére által, hanm az ő tulajdon vére * által ment bé egyszer a szentséges helybe, # minekutánna  örök &  váltságot talált volna.

13. Mert ha a bikáknak * és bakoknak vérek, és az üszőborjúnak # hamva elhintetvén a tisztátalanokra, megszentelte őket az ő testeknek tisztaságára:

14. Mennyivel inkább a Krisztusnak vére, * ki az örökkévaló Lélek által, önmagát, ártatlan lévén, megáldozta az Istennek, megtisztitja a ti lelketekesméretit a megholt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennnek?

15. És azért az új Testamentomnak Közbenjárója, hogy meghalván azoknak a bűnöknek * váltságáért, mellyek voltak az első Testamentom alatt, a hivatalosok az örökkévaló örökségnek igéretét  vennék.

16. Mert a hol a testamentom vagyon, szükség hogy a testamentomtevőnek halála is meglegyen;

17. Mert a testamentom az embernek halálával erős: mert mig él a testamentomtevő, a testamentom erőtlen.

18. Innét vagyon, hogy az első testamentom is nem szenteltetett meg vér nélkül.

19. Mert mikor Mózes a törvény szerint való minden parancsolatokat * elolvasta volna a község előtt, borjúknak és bakoknak véreket vévén, vizzel és véres gyapjúval, és izsóppal egybe, mind a könyvet, mind az egész községet egyszersmind meghinté.

20. ;ondván: Ez a testamentomnak vére, mellyet Isten néktek parancsolt.

21. Annakfelette pedig a sátort is, és mind a szent edényeket is hasonlatosképen vérrel * meghinté.

22. És mindenek közel vérrel*  tisztitatnak meg a törvény szerint; és a vérontás nélkül nem lészen a bocsánat.

23. Annakokáért szükség volt, hogy a mennyei dolgoknak példáik illyen állatok által tisztittassanak meg, a mennyeiek pedig drágább * áldozatokkal, hogynem mint azok voltak.

24. Mert nem kézzel csinált szentséges helybe ment bé a Krisztus, * melly példája volna a valóságosnak, hanem a mennyekbe ment, hogy megjelenjék most Isten előtt mi # érettünk.

25. Sem pedig nem azért ment bé, hogy gyakorta áldozza meg ő magát, miképen a Főpap minden esztendőben bémegyen a * szentséges helybe idegen # vérrel.

26.(Mert ha külömben volna, kellett volna néki gyakorta szenvedni világ teremtésétől fogva), hanem most egyszer jelent meg ő magának * megáldoztatása által, e világnak utolsó # részében, a bűnnek eltöröltetésére.

27. És miképen hogy elvégzett dolog az emberek között, hogy egyszer * meghalljanak, azután pedig itélet lészen;

28. Azonképen a Krisztus is egyszer megáldoztatván,  hogy sokaknak bűneiket elvenné, másodszor bűnért való áldozat nélkül megláttatik azoktól, a kik őtet várják # azoknak idvességekre. *