9. RÉSZ.
A régi sátort a mennyországgal egybeveti, és ennek dicsőségesb
voltát állatja.
Azért bizony az, hogy az első Szövetségnek is volatk isteni
tiszteletre rendeltetett czeremóniái, és
világi szentséges * helye.
2. Mert a sátor * épitettetett vala: az első, mellyben vala a
gyertyatartó, az asztal, a szent kenyerek, melly első sátort szentnek hivtak.
3. A közép kárpiton belől pedig vala a sátor, meéyet neveztek vala
Szentek Szentének.
4. Mellyben vala az arany temjénező, és a szövetség ládája, * melly
melly minden felől arannyal béborittatott vala, mellyben vala az arany veder
& mannával tele és az Áron megvirágzott # vesszeje, és a szövetségnek ##
táblái.
5. A ládán felül pedig, a * dicsőséges Kérubimok, kik árnyékokkal
béfedezik vala a ládának fedelét; mellyekről nem kell most szólanunk egyenként.
6. Minekutánna pedig ezek igy rendeltettek, az első * sátorba
mindenkor bémennek a Papok, kik a czeremóniáknak tiszteletiben foglalatosok.
7. A másikba * pedig minden esztendőben # egyszer csak maga a Főpap,
vérrel pedig, mellyel áldozik ő magáért és ## a népnek bűneiért.
8. Mely által a Szent Lélek ezt jelentette, hogy még nem *
nyilatkozott meg a szenteknek útjok, mivelhogy az első sátor még helyén állana.
9. Melly példa * vala az akkori jelenvaló időhöz képest, mellyben
ajándékokkal, és áldozatokkal áldoznának, mellyek a lelkiesméretben nem
szentelhetik meg # az áldozót.
10. És helyheztetett vala * ételekben, italokban és
külömb-külömbféle # mosódásokban; és külső rendtartásokban, mellyek a megjobbitásnak ## idejéig vettettek vala az Izráelitákra.
11. Minekutánna pedig a Krisztus, a következendő jóknak * Főpapja
eljött volna, nagyobb és tökéletesb sátor által, nem kézzel csinált, azaz, nem
e külső épitésnek # sátora által.
12. Sem pedig nem a bakoknak, és tulkoknak vére által, hanm az ő
tulajdon vére * által ment bé egyszer a szentséges helybe, # minekutánna örök &
váltságot talált volna.
13. Mert ha a bikáknak * és bakoknak vérek, és az üszőborjúnak #
hamva elhintetvén a tisztátalanokra, megszentelte őket az ő testeknek
tisztaságára:
14. Mennyivel inkább a Krisztusnak vére, * ki az örökkévaló Lélek
által, önmagát, ártatlan lévén, megáldozta az Istennek, megtisztitja a ti
lelketekesméretit a megholt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő
Istennnek?
15. És azért az új Testamentomnak Közbenjárója, hogy meghalván
azoknak a bűnöknek * váltságáért, mellyek voltak az első Testamentom alatt, a
hivatalosok az örökkévaló örökségnek igéretét
vennék.
16. Mert a hol a testamentom vagyon, szükség hogy a
testamentomtevőnek halála is meglegyen;
17. Mert a testamentom az embernek halálával erős: mert mig él a
testamentomtevő, a testamentom erőtlen.
18. Innét vagyon, hogy az első testamentom is nem szenteltetett meg
vér nélkül.
19. Mert mikor Mózes a törvény szerint való minden parancsolatokat
* elolvasta volna a község előtt, borjúknak és bakoknak véreket vévén, vizzel
és véres gyapjúval, és izsóppal egybe, mind a könyvet, mind az egész községet
egyszersmind meghinté.
20. ;ondván: Ez a testamentomnak vére, mellyet Isten néktek
parancsolt.
21. Annakfelette pedig a sátort is, és mind a szent edényeket is
hasonlatosképen vérrel * meghinté.
22. És mindenek közel vérrel*
tisztitatnak meg a törvény szerint; és a vérontás nélkül nem lészen a
bocsánat.
23. Annakokáért szükség volt, hogy a mennyei dolgoknak példáik
illyen állatok által tisztittassanak meg, a mennyeiek pedig drágább *
áldozatokkal, hogynem mint azok voltak.
24. Mert nem kézzel csinált szentséges helybe ment bé a Krisztus, *
melly példája volna a valóságosnak, hanem a mennyekbe ment, hogy megjelenjék
most Isten előtt mi # érettünk.
25. Sem pedig nem azért ment bé, hogy gyakorta áldozza meg ő magát,
miképen a Főpap minden esztendőben bémegyen a * szentséges helybe idegen #
vérrel.
26.(Mert ha külömben volna, kellett volna néki gyakorta szenvedni
világ teremtésétől fogva), hanem most egyszer jelent meg ő magának *
megáldoztatása által, e világnak utolsó # részében, a bűnnek eltöröltetésére.
27. És miképen hogy elvégzett dolog az emberek között, hogy egyszer
* meghalljanak, azután pedig itélet lészen;
28. Azonképen a Krisztus is egyszer megáldoztatván, hogy sokaknak bűneiket elvenné, másodszor
bűnért való áldozat nélkül megláttatik azoktól, a kik őtet várják # azoknak
idvességekre. *