JÁNOS APOSTOLNAK

KÖZÖNSÉGES ELSŐ LEVELE.

1. RÉSZ.

Az életnek igéjéről és azzal való közösülésről: Világosságban járóknak vagyon közök Istennel: megvallása és bocsánatja a bűnnek.

A ki vala a * kezdetben, kinek beszédét mi hallgattuk, # kit a mi szemeinkkel láttunk, kire néztünk, és kit a mi kezeink ## tapasztaltak, az életnek beszédéről.

2. Mert az élet megjelent és * láttuk, és bizonyságot tészünk róla, és hirdetjük néktek amaz örök # életet, melly az Atyánál vala, és megjelent nékünk.

3. A kit, mondom, láttunk, halgattunk, azt hirdetjük néktek, hogy néktek is társaságotok legyen mi velünk; és a mi társalkodásunk legyen az Atyával, és az ő Fijával a Jézus Krisztussal.

4. És ezeket irjuk néktek, hogy a ti örömetek * teljes legyen.

5. Ez azért az izenet, mellyet hallottunk ő tőle és néktek hirdetünk: Hogy az Isten * világosság, és ő benne nincsen semmi setétség.

6. Ha azt mondjuk, hogy nékünk társaságunk vagyon ő vele, és a * setétségben járunk; hazudunk, és igazságot nem cselekeszünk.

7. Hogyha a világosságban * járunk, miképen hogy ő is a világosságban vagyon, viszontagsággal való társaságunk vagyon vele és a Jézus Krisztusnak az ő Fijának vére # tisztit meg minket minden bűneinkből.

8. Ha azt mondjuk, hogy nincsen * bűn mi bennünk; magunkat megcsaljuk, és igazság mi bennünk nincsen.

9. Ha megvalljuk * a mi bűneinket, hiv és igaz az Isten, hogy megbocsássa nékünk a mi bűneinket, és megtisztitson minket minden hamisságtól.

10. Ha azt mondándjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük * őtet; és az ő beszédének semmi helye nincsen bennünk.