JÁNOS APOSTOLNAK
KÖZÖNSÉGES ELSŐ LEVELE.
1. RÉSZ.
Az életnek igéjéről és azzal való közösülésről: Világosságban
járóknak vagyon közök Istennel: megvallása és bocsánatja a bűnnek.
A ki vala a * kezdetben, kinek beszédét mi hallgattuk, # kit a mi
szemeinkkel láttunk, kire néztünk, és kit a mi kezeink ## tapasztaltak, az
életnek beszédéről.
2. Mert az élet megjelent és * láttuk, és bizonyságot tészünk róla,
és hirdetjük néktek amaz örök # életet, melly az Atyánál vala, és megjelent
nékünk.
3. A kit, mondom, láttunk, halgattunk, azt hirdetjük néktek, hogy
néktek is társaságotok legyen mi velünk; és a mi társalkodásunk legyen az
Atyával, és az ő Fijával a Jézus Krisztussal.
4. És ezeket irjuk néktek, hogy a ti örömetek * teljes legyen.
5. Ez azért az izenet, mellyet hallottunk ő tőle és néktek
hirdetünk: Hogy az Isten * világosság, és ő benne nincsen semmi setétség.
6. Ha azt mondjuk, hogy nékünk társaságunk vagyon ő vele, és a *
setétségben járunk; hazudunk, és igazságot nem cselekeszünk.
7. Hogyha a világosságban * járunk, miképen hogy ő is a
világosságban vagyon, viszontagsággal való társaságunk vagyon vele és a Jézus
Krisztusnak az ő Fijának vére # tisztit meg minket minden bűneinkből.
8. Ha azt mondjuk, hogy nincsen * bűn mi bennünk; magunkat
megcsaljuk, és igazság mi bennünk nincsen.
9. Ha megvalljuk * a mi bűneinket, hiv és igaz az Isten, hogy
megbocsássa nékünk a mi bűneinket, és megtisztitson minket minden hamisságtól.
10. Ha azt mondándjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük * őtet;
és az ő beszédének semmi helye nincsen bennünk.