7. RÉSZ.
Az elpetsételtettekről, és számtalan nép egybegyüjtetéséről, és kik
legyenek azok.
Annakutánnak láték négy Angyalt állani a földnek négy szegeletin,
kik a földnek négy szeleit tartóztatják vala, hogy a szél ne fúna a földre, se
a tengerre, se semmi élőfára.
2. És láték más Angyalt feljőni napkelet felől, kinek kezében vala
az élő Istennek pecséte; ki nagy felszóval kiálta a négy Angyaloknak, kiknek
adatott vala hogy ártsanak a földnek és a tengernek.
3. Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a
fáknak addig, mig meg nem * pecsételjük a mi Istenünknek szolgáit az ő
homlokokon.
4. És halám a megpecsételtetteknek számokat: Száz * negyvennégy
ezeren valának, kik az Izráel fijainak minden nemzetségekből elpecsételtettek
vala.
5. A Júda nemzetségéből tizenkét ezer vala elpecsételve: a Rúben
nemzetségéből tizenkét ezer elpecsételve: a Gád nemzetségéből tizenkét ezer
elpecsételve.
6. Az Áser nemzetségéből tizenkét ezer elpecsételve: a Nafthali
nemzetségéből tizenkét ezer elpecsételve: a Manasses nemzetségéből tizenkét
ezer elpecsételve:
7. A Simeon nemzetségéből tizenkét ezer elpecsételve: a Lévi
nemzetségéből tizenkét ezer elpecsételve: az Issakhár nemzetségéből tizenkét
ezer elpecsételve.
8. A Zebulon nemzetségéből tizenkét ezer elpecsételve; a József
nemzetségéből tizenkét ezer elpecsételve, a Benjámin nemzetségéből tizenkét
ezer elpecsételve.
9. Azután tekinték, és imé vala nagy sokaság, mellyet senki meg nem
számlálhatna, minden nemzetségből, * ágazatból; népek és nyelvek közzűl; és
állanak vala a szék előtt és a Bárány előtt, fejér # ruhákba öltözve, és az ő
kezeikben pálmaágak.
10. És kiáltnak vala nagy szóval, mondván: Az idvesség a mi
Istenünktől vagyon, a ki a székben * ül, és # a Báránytól!
11. Az angyalok * pedig mindnyájan a széknek, a Véneknek és a négy
lelkes állatoknak körültök állanak vala, és a szék előtt arczal leborúlának, és
imádák az Istent.
12. Ezt mondván: Ámen! áldás, dicsőség, bölcseség, háláadás,
tisztesség, hatalom, és erő a mi Istenünknek mind örökkön örökké, Ámen!
13. Akkor megszólita engemet egy a Vének * közzűl, és monda nékem:
Ezek a kik fejér ruhába öltöztettek, kicsodák és honnét jöttek?
14. És mondék néki: Uram, te tudod! És monda nékem: Ezek azok, a
kik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták s megfejéritették * ruháikat a
Bárány vérében.
15. Annakokáért vagynak az Isten székel * előtt, és szolgálnak néki
éjjel és nappal az ő templomában, és a ki ül # a székben, lakik ő velek.
16. Nem éheznek * többé, és nem szomjúhoznak többé, és a nap hévsége,
# vagy valami egyébb hésvég nem árt nékik:
17. Mert a Bárány, * a ki vagyon a szék közepében, az legelteti #
őket, és a vizeknek élő forrásira viszi őket, és eltöröl Isten az ő ##
szemeikről minden könyhullatást.