14. RÉSZ.
A Bárány a fenevad ellen harczra jő ki: új Ének hallatik: és öt
Angyalok tisztekben eljárnak.
És tekinték, és imé egy Bárány áll vala a Sion hegyén, és ő vele
száz negyvennégy ezeren, kiknek homlokokon irva vala az ő Attyának neve. *
2. És hallék szózatot az égből mint sok vizeknek * szavokat, és
mint nagy mennydörgéshez hasonló szózatot; és hallám hegedűsöknek # szavokat,
kik az ő hegedűjökkel hegedűlnek vala.
3. És hallék éneket, mintegy új * éneket, a királyiszék &
előtt, a négy lelkes állatok előtt, és a Vének előtt, és senki meg nem
tanulhatja vala azt az éneket, hanem csak a száz negyvennégy ezerek, # kik a
földről árron ## vétettek meg.
4. Ezek azok, kik asszonyokkal nem fertéztették meg magokat: mert
szűzek; ezek követik a Bárányt valahová menénd, ezek árron * vétettek meg az
emberek közzűl, kik Istennek és a Báránynak zsengéi.
5. És kiknek szájokban * nem találtatott álnokság: mert az Istennek
széke előtt ártatlanok.
6. És láték más Angyalt az ég közepén repülni, kinél vala az örökkévaló
Evangyéliom, hogy a föld lakosinak hirdetné az Evangyéliomot, és minden
nemzetségnek, ágazatnak, nyelvnek és népnek.
7. Ki ezt mondja vala nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki
adjatok dicsőséget: mert eljött az ő itéletinek órája; és imádjátok azt, a ki
teremttte a mennyet és * a földet, a tengert és a vizek forrásit!
8. És más Angyal követé azt, mondván: Leomlott, leomlott * Babilon,
ama nagy város! # mert az ő paráznasága haragjának borában adott inniok minden
pogány népeknek.
9. És harmadik Angyal is követé azokat, mondván nagy szóval: Ha
valaki imádándja ama fenevadat * és annak képét, és annak bélyegét felvejéndi
vagy homlokára vagy kezére.
10. Az is iszik az Isten haragjának borában, a borban melly az ő
haragjának poharába töltetett, és kinoztatik tűzzel és kénkővel a Szent
Angyalok előtt, és a Bárány előtt. *
11. És azonak kinlódásoknak * füsti felmegyen mind örökkön örökké,
és nem lészen nyugodalmok éjjel és nappal, a kik imádándják a fenevadat és
annak képét, és a ki az ő nevének bélegyét felvejéndi.
12. Itt tetszik meg a szenteknek * tűrések: itt tetszik meg, kik
tartják meg Isten parancsolatit, és a # Jézusnak hitét!
13. És hallék az égből szózatot, melly ezt mondja vala nékem: Ird
meg: Boldogok lésznek ezután a halottak, kik az Úrban halnak meg. Úgy vagyon
bizonyára, a Lélek mondja: Mert * megnyugosznak az ő fáradságoktól, és az ő
cselekedeteiknek # jutalma követi őket.
14. És tekinték, és imé vala fényes felhő, és a felhőn ül vala
hasonlatos az embernek * Fijához, kinek fejében aranykorona vala, és az ő
kezében éles sarló.
15. És más Angyal kijöve a templomból, ki nagy szóval kiált vala
annak, ki a felhőn ül vala: Inditsad * sarlódat és arass: mert eljött a te órád
hogy arass: mert a földnek aratásra való gabonája megszáradt.
16. Bocsátá azért, a ki a felhőn ül vala, az ő sarlóját a földre,
és learattaték a föld.
17. És más Angyal kijöve a mennyekből való templomból, és annak is
kezében vala éles sarló.
18. Más Angyal is jöve ki az oltártól, kinek hatala vala a tűzön,
és kiálta nagy felszóval annak a kinél vala az éles sarló, ezt mondván: Bocsásd
a te éles sarlódat, és szedd meg a föld szőlőinek gerézdit: mert megértek annak
szőlői.
19. Bocsátá azért az Angyal az ő éles sarlóját a földre, és a
földnek szőlőit megszedé, és veté az isten haragjának ama nagy kádjába.
20. És megnyomák * a szőlőt a kádban a városon kivűl, és a vér
kifoly vala a kádból, a lovaknak zobolájokig, ezer és hatszáz futamatnyira.